Kommandósok a suliban

Túszejtô gimnazista

Baja, III. Béla Gimnázium, 1993. Dec. 10.

11 óra 30 körül: Kezdetét veszi a tánc. "Joci" és túszai bezárkóznak az igazgatói irodába.

12:20 Pszichológusok mennek be az épületbe. Egy mentôkocsi érkezik.

12:38 Az elsô kommandócsoport érkezése.

12:40 Joci tévéseket követel, a városi tv operatôre és egy újságíró bemegy. Benn az osztályfônök könnyek között elmondja, hogy tanítványa jó képességû, de viselkedése eddig sem volt hétköznapi. 15 évesen Jugoszláviába szökött, késôbb a rendôrségen azt mondta azért, hogy lássa, milyen az igazi háború.

12:45 A fiú apja kudarcot vall, amikor telefonon próbál fiával beszélni.

13:00 Megérkezik a síró édesanya. Helikopterek leszállóhelyet keresnek, erôsítést hoztak Pestrôl. A bajai Gepárd kommandó tagjai az egyik tanteremben várakoznak.

13:24 Újabb mentô jön, majd 14:02-kor még egy. 14:13-kor leparkol a negyedik mentôautó is.

14:30 A szülôk most közösen próbálkoznak, sikertelenül. Közben újabb kommandósok érkeznek.

15:30 Egy lány lép az épületbe rövid vitatkozás után. Egy rendôrautó érkezik és egy másik lány is bemegy.

16:45 Három lányt hoznak ki.

17:20 Sajtótájékoztató. Közlik, hogy a fiú egyenes adást kér a Híradóban.

19:30 Felszerelnek egy parabolaantennát, áramfejlesztôt. Egy rendôr elkéri egy operatôr kameráját. Tévéközvetítés látszatát akarják kelteni.

Végül késô este, hosszú várakozás után egy nagy dörrenés jelzi, hogy a kommandósok megkezdték az akciót. Az egyik, közben szabadon engedett túszlány felsikolt: A kurva életbe! Megígérte, hogy nem öli meg magát.

De nem lett igaza. Zs. Józsefet kisvártatva rendôrkocsiba tuszkolták. A tömeg szétoszlott, csak azok elégedetlenkedtek, akik a fiú lelövését követelték. Az iskola takarító nénije morogva megkezdte a munkát: Elôbb kellett volna az a bomba, már rég otthon lehetnék.

Ezek után lássuk, hogy vélekednek a történtekrôl az esemény szenvedô alanyai, a túszok.

-Hogy kerültetek az igazgatói irodába, mi elôzte meg az eseményeket?

-Pénteken a harmadik óránk elmaradt, utána kerestem a karácsonyi mûsor szereplôit. Akkor találkoztam Jocival, éppen az édesapjával beszélt, aki egy másik középiskola igazgatója, és a dirinél volt, mert együtt írnak egy könyvet.

Miután elbúcsúztak, megemlítette ezt a túsz-ügyet és megmutatta a fegyvert. Én ezt játéknak véltem, és továbbmentem vele, mert a barátnôjét kereste, akit szintén túsznak akart. Nem találtuk meg, ezért lementünk a dohányzóba, ott megkérdezett három srácot, hogy akarnak-e túszok lenni, de azok nem vették komolyan. Azt mondta, becsengetés után elkezdi az akciót, ekkor már nyíltan elôvette a fegyvert, s így mentünk fölfelé. A diákok közül többen is szóltak a tanárnak, hogy fegyver van nála. Ô oda is ment hozzá, hogy megnézze a géppisztolyt. Joci figyelmeztette, hogy ne jöjjön közelebb, és mikor a tanár el akarta tôle venni a fegyvert, kilôtt az ablakon. Ekkor döbbentem meg, és jöttem rá, hogy ez az egész több, mint játék.

Ezután válogatta ki a túszokat. Én is vele mentem, mivel a pánikhangulatban úgy éraztem, higgadt tudok maradni.

-Engem külön felszólított, a többieket pedig beparancsolta az osztályba.

Miért pont az irodába mentetek?

-A termeket nem találta jónak, mert a sok ablakon könnyen belôhetnek, én javasoltam végül az igazgató irodáját.

-A rendôrök szerint dührohamot kapott a pszichológusok kérdéseitôl. Igaz ez?

-Nem, inkább mulatságosnak találta a dolgot, hiszen ilyeneket mondtak: "te egy intelligens, értelmes gyerek vagy, nincs szükséged arra, hogy ilyen módon kelts figyelmet magad iránt."

-Szabad volt beszélnetek, WC-re kimehettetek?

-Igen, teljesen szabadon beszélgethettünk.

-Ha valaki kiment, szemmel tudta tartani, nehogy megszökjön, úgyhogy több kérés után kiengedett.

Milyen hatással volt rá a szüleivel való beszélgetés?

-Az apja ajánlkozott, hogy bemegy túsznak, de ô ettôl elzárkózott, nagyon kiabált vele. Azt mondta, ha valaki közelebb jön, végez magával.

Kivittél egy levelet. Abban mi állt?

-Csak annyi, hogy senkinek nem esik bántódása.

Utána rögtön a rendôrségre vittek. Ott mi történt?

-Lerajzoltatták velem az iroda alaprajzát, a bútorok helyét. Megkérdezték, mennyi idô alatt ér a telefonhoz, siet-e, hogy tartja a fegyvert. Éreztem, hogy ezek az információk fontosak számukra. Ekkor már a szüleim is benn voltak, de nem engedtek oda hozzájuk, csak miután tanúvallomást tettem. Miután vége lett az egésznek, nem mondták el, mi történt, pedig én aggódtam a haverom miatt, akivel gyufaszállal döntöttük el, melyikünk megy ki a levéllel. Bennem volt, ha baja esik, én is a helyében lehetnék, csak egy buta gyufaszálon múlt az egész.

-Mit szólt ahhoz, hogy szakemberek mozogtak az épületben?

-Egyáltalán nem volt felkészületlen, azt mondta, évek óta készült erre.

Miért csinálta ezt az egészet?

Homályos válaszokat adott, ha ezt kérdeztük. A lényeg az volt, hogy azt akarja, hogy gondolkozzanak az emberek. Azt akarta elmondani a tévében, hogy kilátástalan az élet, semmi értelme.

Készítettek-e végülis valakik valamilyen felvételt?

-Lehet, hogy volt valamilyen imitáció, de nem azalatt, amíg én ott voltam. Végig tudta, hogy szívatják. Tudta, hogy kamu a parabolaantenna, a közvetítôkocsi, meg minden. Egy intelligens gyerek ezt fel tudta mérni.

Most, két nappal az események után, mit gondoltok a történtekrôl?

-Örülünk annak, hogy a rendôrség ezt az ügyet ilyen profi módon oldotta meg, és nem esett senkinek bántódása. Mi legjobban attól féltünk, hogy azért, hogy mi kiszabaduljunk, lelövi egy mesterlövész.

Készült a Független Délvidék 1993. 12. 15. -i számának felhasználásával. Köszönjük Nena segíségét.

KEX