Nemzeti Hadsereg

Magyar Hadügyminiszter. 40/1919.
Magyar Nemzeti Hadsereg megszervezése.
Szeged, 1919. június hó 15-én.

A vörös terror leküzdésére, valamint a törvényes rend és biztonság helyreállítása céljából magyar nemzeti hadsereg felállítását rendelem el.

I. Irányelvek a szervezésre.

1. A magyar nemzeti hadsereg a magyar nemzetet szolgálja és mint ilyen a nemzeti kormánynak honvédelmi és rendfenntartó eszköze.
2. A magyar nemzeti hadsereg pártérdekeket nem szolgálhat.
3. A magyar nemzeti hadseregben tényleges szolgálatot teljesítõ egyének a politikai pártéletben részt nem vehetnek.
A magyar nemzeti hadsereg az általános hadkötelezettség alapján nyer kiegészítést
5. A magyar nemzeti hadseregben teljesített szolgálat különös anyagi viszonyok biztosítása nélkül erkölcsi és hazafias kötelesség.
6. A magyar nemzeti hadseregben a tisztek és altisztek viselik rangjelzésüket és kitüntetéseiket.
7. Magyar nemzeti hadseregben a fegyelem és a szolgálati rend a honvédség szabályai szerint biztosítandók. Az 1918. október hó 31. óta szétzüllesztett katonai szervezet a legnagyobb szigorral mielõbb helyreállítandó, de az ellene vétõk haditörvényszék elé állítandók.
A magyar nemzeti hadsereg jelvényei a tábori öltözetben nemzetiszínû kokárda a sapkán, és egy négyszögletû nemzetiszínû szalag a bal zubbonyzseb belsõ szélének közepén, a zubbonyzseb középsõ vonaláig, köpenyen a balgombsor 2. és 3. gombjának vonalától a test középvonala fölé 5 cm. hosszúságban.
9. A magyar nemzeti hadsereg alakulásai önálló zászlóaljakba, huszárszázadokba és ütegekbe foglaltatnak össze és az alakulóhely utáni elnevezést viselik: pl. "Magyar Nemzeti Hadsereg" 1. zászlóalja, 1. ütege, 1. huszárszázada, stb.
10. A magyar nemzeti hadsereg egyelõre alakul: a megbízható hivatásos tisztekbõl és altisztekbõl, amennyiben ezek nem lépték át az 50. életévet és 1918. október 31-én katonai szolgálatot teljesítettek, valamint a csapattestek állományában legalább 12 havi arcvonalszolgálatot teljesítettek, vagy pedig vezérkari szolgálatot vezettek, továbbá azok, akik megsebesültek, de nem rokkantak, nem katonaállományú tiszteknél és tisztviselõknél csak a fent megjelölt korhatár mérvadó. Az egyes fegyvernemeknél való beosztást illetõen az 1919. március 22-éig közzétett elõléptetések utáni rangviszonyok veendõk tekintetbe. Ez alóli esetleges kivételek külön fognak elrendeltetni.
Ezen hivatásos tisztek és altisztek által alkotott köröket elsõsorban önként jelentkezõ tisztek által és a legénységbõl kell kiegészíteni, akik az ellátáson kívül más különös anyagi elõnyben nem részesülnek. Csak akkor, ha az önként jelentkezõk száma nem lesz elégséges a tervbe vett kötelékek felállításához, következik idõsebb évfolyamok behívása.
11. A szervezést a szegedi katonai kerületi parancsnokság a jelen és esetenként még innen kiadandó utasítások szerint végzi.

II. Végrehajtási határozványok

A szervezésnél, valamint a megoldandó feladat végrehajtásánál három idõszak jön számításba:
1. Elõkészítés
2. elõnyomulás
3. a tanácskormány bukása utáni pacifikáció és hadseregszervezési munkálatok

Állománykiegészítés.

Tiszti állomány a más rendelkezésre álló tényleges és tartalékos tisztekbõl, az azután önként jelentkezõkbõl és a szükség szerinti behívandó tartalékos tisztekbõl egészítendõ ki. Az altisztek és legénység elsõsorban önkéntes jelentkezés útján toborozhatók. Amennyiben ilyen módon a szükséges állomány nem volna fedezhetõ, az 1885-1895. évfolyamok behívandók.
[ ... ]

Egyéb intézkedések

A kerületi parancsnokság által a hadianyag gyûjtésére, illetõleg átvételére Szegeden egy anyaggyûjtõ állomás állítandó fel. A kerületi parancsnokságnál innen külön kiadandó utasítások szerint intenzív kém- és hírszerzõ-szolgálat szervezendõ. Szegeden az elõnyomulás megkezdése után helyõrségként ezer ember marad, valamint a csendõrség, valamint a rendõrség egy része. Ezek a különítmény létszámába nem számítanak.
A kerületi parancsnokság gondoskodjék az esetleg megrongált vasútvonalakat helyreállítandó munkáskülönítmény szervezésérõl és felszerelésérõl.

III. Elõnyomulás

[ ... ]
A szervezõ parancsnokságok a szegedi katonai parancsnokságnak alá vannak rendelve. Az elõnyomulás alatt a Bernátsky-különítmény az adott helyzet szerint kiegészíttetik. A szegedi katonai kerületi parancsnokság egész elõnyomulás alatt mint utánpótló (hadtáp) parancsnokság mûködik és saját hatáskörében gondoskodik ezen szolgálta akadálytalan lebonyolításáról.
A tanácskormány bukása utáni pacifikáció és hadsereg szervezési munkálatok: Erre az intézkedések késõbb fognak kiadatni. Megkapják a szegedi katonai körletparancsnokság és Bernátsky tábornok 3-3 példányban.

Horthy s.k.
hadügyminiszter


A nemzeti hadsereg a fehérterrorban is fõszerepet játszott, ami meghatározta a hadseregnek és a tiszti különítményeknek a késõbbi sorsát is.


A nemzeti hadsereg és a kormányzóválasztás:

"A parlament épületét magát, valamint kijáratait, aztán az arra torkolló utakat az Ostenburg különítménye szállta meg. Az én zászlóaljam katonái pedig sorfalat képeztek a Gellérttõl kezdve végig azon az útvonalon, amelyen a fõvezér kocsija utánam haladt. Az elégedetlenkedõ képviselõk utólag nehezteltek ezért, és óvásokat emeltek, mivel én magam és különítményem néhány tisztje Horthy után oldalfegyverrel mentünk az ülésterembe, és az ajtóban állva néztük végig a kormányzó eskütételét."

(Részlet Prónay Pál naplójából)


Horthy Miklós külpolitikai elképzelései és a nemzeti hadsereg 1919-ben:

Horthy Miklós 1919 októberében a következõképp vázolta fel a külpolitikai elképzeléseit.

Magyarország elsõ számú ellensége Románia, mivel ez a legerõsebb a szomszédos államok közül, s neki van Mo-gal szemben a legnagyobb területi követelése. Ezért a "fegyveres leszámolás" a velük szemben alkalmazható eljárás. Románia mohósága és a megszállás elhúzása miatt az antant is egyre jobban neheztel Romániára, területi ellentétei vannak Bulgáriával, Szerbiával és Oroszországgal is. A támadásra a kedvezõ pillanat 1921-ben érkezik el, addig is békés viszonyra kell törekedni Romániával, és intenzíven folytatni kell Erdélyben az irredenta szervezkedést. Meg kell valósítani Románia diplomáciai elszigetelését.
Jugoszláviával a közös ellenség (Románia miatt)akár "baráti" viszonyt is ki lehet alakítani átmenetileg, de ki kell használni a belsõ nemzetiségi ellentéteit, pl. a horvát szeparatista törekvéseket.
A magyar hadsereget alkalmassá kell tenni háborús akciók végrehajtására. A békefeltételek katonai korlátozásait részben ki kell játszani, részben számítani lehet hatásuk csökkenésére is. Magyarországnak kedvezõ, nemzetközileg is elfogadott tekintélyt kell szereznie, Közép-Európa rendfenntartójának szerepkörében kell feltünnie: "Az antantállamok, fõleg Anglia és Amerika mindenképpen érdekelve vannak, hogy a Duna középfolyása mentén rendes viszonyok uralkodjanak, mert ezen fontos kereskedelmi út csak ezáltal lesz az õ részükre biztosítva. Saját belsõ megújulásunkkal be kell bizonyítanunk, hogy a Duna menti államok (beleértve az egész Balkánt) között Magyarország ... egyedül képes arra, hogy a rendfenntartás biztos nyugvópontjának tekintsék, és hogy Románia ebben a tekintetben nem mérkõzhetik velünk." Ehhez el kell utasítani a bolsevizmust és a reakciós zavarokat, valamint fejleszteni kell a hadsereget.
Magyarországnak érdeke, hogy Ausztriában forradalom törjön ki, mert ennek felszámolásában a magyar hadsereg közremûködhetne, s akkor a Saint Germain-i békében Ausztriának ítélt Burgenlandot Magyarország megtarhatná.
A románok elleni támadást megelõzõen Csehszlovákiával szemben a közös lengyel-magyar határ megteremtésével kell fellépni, s ki kell építeni a kapcsolatot a szudétanémet mozgalommal és a szlovák autonomistákkal.

(Ezen elképzeléseit gyökeresen megváltoztatták a királypuccsok, melyek teljesen új nemzetközi politikai konstellációt eredményeztek.)


Vissza a fõoldalra