Árforradalom / árrobbanás: Az árszínvonal ugrásszerű emelkedése Európában a 16-17. sz.-ban. Amerika és India felfedezése és gyarmatosítása után nagy tömegű nemesfém áramlott Európába. Az olcsó arany és ezüst beözönlése csökkentette a nemesfémpénz vásárlóerejét, és növelte az áruk árát 200-300%-kal. A mezőgazdasági árak nagyobb mértékben növekedtek, mint az iparcikkeké (iparolló). A kontinentális munkamegosztás miatt Ny-Európát fokozottan iparcikktermelésre ösztönözte, és ez vezetett el a manufaktúrák létrejöttéhez. Hatása Spanyolország gazdasági életét sújtotta a legerősebben, de Európa szerte (különösen a Ny-Eu-i országokban ugyanis Spanyolország hiteleinek törlesztésére és állandó háborúi fedezésére nagy mennyiségben továbbított nemesfémet, (pénzt) Itáliába, Németországra és a Németalföldre) megnehezítette a dolgozó tömegek helyzetét, mert a bérek emelkedése elmaradt az áraké mögött.

Conquistador: ([sp.]= hódító) 16-17.sz.-ban D- és Közép-Amerikát gyarmatosító spanyol felfedezők és hódítók neve. A ~ zöme az elszegényedett spanyol nemesekből, a hidalgókból kerültek ki, kalandorvállalkozók voltak, akiket a bennszülöttek, az indiánok mesés ezüst- és aranykincse csábította. Az általuk elfoglalt területek Spanyolország gyarmataivá váltak. Többségük jutalomban részesült, címeket, feudális előjogokat és birtokokat kapott, vagy a gyarmatokon vezető állást. Kapzsiságuk és kegyetlenségük által vezérelve kifosztották és tömegesen irtották a bennszülött népeket. Pl.: Balboa 1513, Közép-Amerika, Cortez 1519., Mexikó, Pizarro 1531., Peru, 1532-35 Chile.

Cortez: [sp.] rendi gyűlés a középkori spanyol államban, Porugáliánban és Szardíniában. Az egyház, a nemesség és a városok képviselőinek gyűlése. Kasztíliában, ahol a ~ 1118-tól működött, a szabad parasztságnak is volt képviselete. Aragónis, Katalónia és Valencia ~-eiben azonban nem. Különösen az utóbbi országokban a ~ a 13-14. sz.-ban erősen korlátozta a királyi hatalmat. A sp. abszolutizmus kialakulásával (1521 után) jelentőségét vesztette. ~-nek nevezik a 19. sz. folyamán kialakult parlamentális rendszerű spanyolországi gyűlést is. Ennek összehívására először 1810-ben került sor, és 1876-tól rendszeresen működött a primo de vivera 1920-as években gyakorolt diktatúrájáig. A Spanyol Köztársaság győzelme után 1936-ban a népfront került többségbe a ~-ben, 1939-ben Franco fasiszta diktatúrája feloszlatta. 1942-ben Franco újabb ~-t hívott létre, amelytől megvonta törvényhozó hatalmát, és csak mint tanácsadó testület működött. Tagjai miniszterek, magas rangú katonák és képviselők, a korporációk és a Falange Fasiszta Párt vezetői.

Caravella: [port.] Középkori vitorlás, amely a maga korában a legmodernebb hajótípus volt. Hosszú tengeri, azaz nemcsak partmenti, hanem nyílt óceáni utazásokra is alkalmas volt. Elnevezése vagy a portugál "caravalho" azaz tölgyfa szóból ered (ugyanis ebből a fából készültek), vagy a görög "karabosz" szóból, ami kishajót jelent. Ezek az arab mintára készült hajók nem voltak nagyok, hiszen 20-25 méter hosszúak és 6-7 méter szélesek voltak, de éppen ezért könnyen kezelhetőek és gyorsak voltak. A ~ magas építményű, összetett vitorlarendszerű hátsókormányos, mélyjáratú, 200-500 tonnás három-, vagy négyárbocos hajók voltak. A ~ oldalát kerekded formára alakították ki. A ~ Tengerész Henrik által vált jelentőssé az óceáni hajózásban, hisz adottságainál fogva a ~ tipikus felfedező hajó volt. Kolombusz 3 hajója közül 2 ~ volt, kivéve a Santa Maria, ami caracco volt.

Predesztináció: ([lat.]=eleve elrendelés.) Keresztény vallási tanítás, amely szerint Isten öröktől fogva megváltoztathatatlanul eldöntötte, hogy kik fognak üdvözülni. Az első vélemény szerint az embereknek azért vannak érdemeik, mert Isten kiválasztotta őket, a második vélemény szerint azért választotta ki Isten az embert, mert látta, hogy az általa nyújtott kegyelem segítségével kiérdemli az örökös üdvösséget. E két katolikus álláspont akaratszabadságnak is biztosít helyet, és azt tanítja, hogy Isten a pokolra eleve nem rendel senkit. Kálvin a legszigorúbb ~ álláspontjára helyezkedett, és azt tanította, hogy az embert Isten vagy a pokolra vagy a mennyországra rendeli. Azaz Kálvin szerint Isten sem a jócselekedetek (ahogy a katolikusok vélik), sem a hit által (ahogy a lutheránusok vélik) nem befolyásolható döntéseiben. Hiszen az abszolút szuverén Isten mindenható, tökéletes és korlátozás nélküli. Így bármit is cselekszik, azt jótetszése szerint teszi, vagyis az embernek nincs joga kutatni, el kell fogadnia a döntést még akkor is, ha értelme nem is tudja átlátni. Luther is hasonlóan vélekedett. A ~ tanának filozófiai-teológiai megfogalmazása Augustinus nevéhez fűződik.

Kontinentális munkamegosztás: A XIV. századi gazdasági és népesedési megtorpanás után az XV. sz. közepétől lassú fejlődés indult meg. Egységes államok alakulnak. Fejlődik az ipar, a mezőgazdaság és növekedni kezd a népesség. Mindez nagy hatással volt a nemzetközi kereskedelemre. Az erősen iparosodó és Európa keleti felénél jóval sűrűbben lakott Ny-Eu. már nem tudta elég élelemmel ellátni népességét. Ezért egyre több mezőgazdasági terméket importált Kelet-Közép-Eu. országaiból, és tömegesen szállított oda iparcikkeket, elsősorban posztót. Így a keleti luxuscikkek kereskedelme helyett egyre inkább az európai termelés nagyszabású forgalma alakult ki. Mindehhez az aranyéhség is hozzájárult, hiszen az európai nemesfémbányák már nem tudták fedezni a Távol-Kelettel folytatott (import-jellegű) kereskedelmet.

Ágostai hitvallás: Augsburg régi nevéről (Ágosta) Confessio Augustana (augsburgi hitvallás), mely az evangélikus (lutheránus) egyház alapvető hitvallási irata. A német lutheránusok nyújtották át V. Károly császárnak az 1530. évi birodalmi gyűlésen. A birodalmi gyűlést V. Károly a protestánsok és katolikusok, kibékítésére hívta össze. A ~ t Luther M. és mások érvei alapján Ph. Melanchton fogalmazta meg latin és német nyelven. Erre azért volt szükség, mert V. Károly a vallási béke helyreállításának érdekében követelte az új vallás tételeinek kifejtését. Benne megfogalmazták teológiai, szertartástani, egyházszervezeti alapelveiket: a hit általi üdvözülés és az Úrvacsora mellett, ill. a gyónás, a papi nőtlenség, az szerzetesség ellen. E hitvallást, pontosabban a Confessio Augustana Variatat (1540) követték a Mo.-i evangélikus confessiok (vallomások) is a 16. sz. közepén, melyek a németajkú városi polgárság körében láttak napvilágot. Az 5 felső-Mo-i város (Kassa, Eperjes, Bártfa, Lőcse, Kisszeben) hitvallása 1549-ben, az alsó- magyarországi bányavárosoké 1559-ben, a szepesi városok Szepességi hitvallása 1569-ben született meg. Luther és Melancton közvetítői voltak, de alkalmazkodtak a hazai társadalmi, politikai viszonyokhoz is. Nem élezték ki a katolikus- lutheránus ellentétet, pl. megengedték a magángyónást, s más -katolikus- nézetek jogosságát is elismerték. Így elnyerték I. Ferdinánd és I. Miksa, valamint a főpapok, végül az országgyűlés jóváhagyását is, ami a luheranizmus szabad gyakorlását biztosította a felvidéki városokban. (a 17. sz. elején azonban velük szemben is megindult az ellenreformáció.) Az erdélyi szászok formális confessio nélkül az 1530-as évektől az ~-t követték.

Eredeti tőkefelhalmozás: [német: uhrsprüngliche Akkumulation] Marx elnevezés a tőkés árutermelés és a kapitalista termelési mód kialakítását előkészítő kétoldalú folyamatra. A Ny-európai országok többségében a 16. sz-tól kezdve a folyamat az ipari forradalomkor lezajlott. A folyamat 1.) az árutermelő parasztok és kézművesek földtől és termelési eszközeiktől erőszakos úton való megfosztása és így a városi iparosokkal együtt a városi manufaktúra üzemekbe bérmunkások kényszerítése,) mások kezében pedig e termelőeszközök vagy annak megvásárlásához szükséges összeg a gyarmatosítás és a külkereskedelem fejlődése révén a tőkévé válás és új manufaktúrák lehetőségéből állt. A ~ klasszikus formája Angliában valósult meg a bekerítés révén -kormányzati törvényekkel. Közép és D-Európa adottságai már a középkorban mások voltak, így minden gyökeresen más körülmények között zajlott le Ny-Európához képest. Mo.-on a robotoló jobbágyságot éppen a jobbágytelkekhez kellett kötni, és a tőkésíthető pénzeszközök hiánya is nagy volt. 1750-től érzékelhető egy fellendülés, de nem volt olyan manufaktúra ipar, amely a zsellérsorba süllyedteket felszívta volna. A 19. sz. második felében a forradalom, a reformok és a jobbágyfelszabadítás nyomán Mo.-on lassú és hosszú folyamat révén bontakozhatott ki a ~. A ~ kapitalizmus kialakulását erőszakosan meggyorsította. Ennek eredményeként alakult ki a bérmunkások és tőkések egymással szembe álló osztálya.

Bekerítés: [angolul enclosure] Az eredeti tőkefelhalmozás egyik eszköze. A parasztság közös földtulajdonának a földbirtokosok általi erőszakos kisajátítása a 16-18. sz.-i Angliában (közösen használt legelők kisajátítása, pusztán hagyott területek elvétele, telekcsonkítás.). Minderre a 13. sz.-i angol törvények adtak lehetőséget. 1236-tól a földesúr a közösségi földek nagyobbik részét kisajátította, ha a parasztok számára (fejenként) elegendő maradt. (Mertoni statutum). Később (a II. westminsteri statutumban), 1285-ben kimondták, hogy a kötelezettségeit nem teljesítő paraszt földjét a paraszt visszaveheti. A földeket árokkal, élő sövényekkel vették körül (innen származik a ~ elnevezés). A nincstelenné vált parasztok a városokba özönlöttek, s olcsó munkaerőt biztosítottak a rohamos fejlődésnek indult iparnak. A "véres törvények" (ld. Erzsébet 1597. évi rendeletét) rászorította őket a bérmunkáséletre. A bekerítések árnyoldalairól, s a gazdasági életet átformáló szerepéről Mórus Tamás írt Utópia c. művében.

Manufaktúra: [lat. manu facere= kézzel csinálni] A tőkés árutermelés legkorábbi kifejlett üzemi szervezete, amelyben nemcsak a munka tárgyai, hanem a munka eszközei is a tőkés tulajdonát képezik, s dolgozói már lényegiben bérmunkások. Megvalósul az üzemen belüli munkamegosztás: már a céhekben különvált iparágak egy munkafolyamatra fűzésével, vagy a korábban egy mester által elvégzett teljes termékkészítési ciklus részekre bontásával. A ~-szervezet lehetőséget nyújt olyan nagy teljesítményű erőgépek kihasználására, mint a vízikerék, a munkaeszközök azonban kéziszerszámok (innen az elnevezés is), bár valamelyest tökéletesebbek, főként specializáltabbak az egyes részmunkáknál, mint a céhekben. A ~ban nagy mennyiségben állítottak elő olcsó többnyire közszükségleti cikkeket, így kezdetben a textil (posztó) iparban jöttek létre a ~k. A (központosított) ~ előfutára a kiadási és felvásárlási (ún. Verlag) rendszer. A Ny-európai ~ipar fénykora a 16. sz.-dal kezdődött, és az ipari forradalomig tartott. A ~ a gyár előfutára volt.

Búcsúcédula: X. Leó pápa 1515-ben búcsút hirdetett azoknak, akik a Szent Péter bazilika befejezéséhez pénzadományokkal hozzájárultak. Ennek prédikálását, no. egy részén Albrecht brandenburgi hercegre, Main érsekére bízta, aki, hogy adósságaitól megszabaduljon, az adományok ellenében búcsúcédulát osztott. Ha valaki megvásárolta a ~-t, akkor a pápa (v. ennek a megbízottja) megbocsátotta a vétket, sőt elengedhette az imák elmondásából, böjtöléséből és zarándoklatból álló egyházi büntetést. Később a ~-k a halottak több-kevesebb évi purgatóriumi szenvedései alóli mentességet is biztosítottak. Minden bűnnek szabott ára volt: pl. a templomrablás, hamis eskü, pap- v. apácafajtalankodást 9, a gyilkosság 8, a többnejűség 6 dukátba került. Kezdetben a bűn alóli feloldozás feltétele volt a gyónás, a bűnbánat, idővel azonban a ~k vétele automatikusan bűnbocsánatot jelentett. Ezek a visszaélések és a Domonkos-rendi Fezzel János szónoki túlkapásai, melyekkel a hívek adakozókészségét akarta növelni, Luther rosszallását váltotta ki, aki nemcsak a papság gazdagsága és pénzügyei, hanem a ~k elve ellen is tiltakozott. Gondolatait 95 pontban tette közzé 1517. október 31-én Wittenbergben, melyet 1519-ben X. Leó pápa elítélt.

Antitrinitáriusok: szentháromság-tagadók. A reformáció akkori legszélsőségesebb irányzata. (A ~-hoz tartozott Servet Mihály, spanyol orvos, aki a vérkeringést fedezte fel. 1553-ban Kálvin János megégette. Servet követőit nevezték unitáriusoknak. ([lat.] unus=egy szóból). A Szentháromság tanát elvető protestáns egyház. Nézeteik a humanizmusból nőttek ki. Panteista, racionális alapon Istent mindenütt jelenlevőként fogták fel, ezzel tagadták Krisztus istenségét, valamint az eredendő bűnt is a kálvini predesztinációt. Véleményük szerint a Bibliát nem szabad szó szerint értelmezni, csak a józan ész által. S a kinyilatkoztatással a hittitkok is megszűntek. Az unitáriusoknak az 1568-i tordai országgyűlés Erdélyben szabad vallásgyakorlatot biztosított. I. Rákóczi György a reformátorokat részesítette velük szemben előnyben.

Tordesillasi szerződés: Hosszabb diplomáciai előkészületek után a sp. Tordesillas városban konferenciára kerül sor a két nagyhatalom, Spanyolország és Portugália között VI. Sándor pápa közreműködésével. A táragyalások a már felfedezett és ezután felfedezendő világ érdekszférákra való felosztásáról folynak. A szerződés, amelyet a konferencia befejezéseképpen mindkét gyarmati hatalom aláír, a következő szabályozásokat tervezi: -a világot 2 részre osztják. A demarkációs vonal, a Zöldfoki szigetektől 370 tengeri mérföldre, nyugatra, északról délre húzódik. -Spanyolo. kapja az ettől a határtól nyugatra fekvő, Portugália a keletre fekvő területeket. -azok a felfedezések, melyeket bármely fél a másik területén tesz, a világnak azon a részén uralkodó mindenkori gyarmati hatalmat illetik meg. -e szerződés érvénybelépésének határideje 1494. júl.20. A szárazföld és a tengerek felosztása után maradt még a demarkációs vonal bemérése. Mindkét fél megegyezett a 10 hónapos határidőben. Ezzel voltaképpen a portugálok a maguk számára akarták biztosítani az Afrika mentén történő hajózást. (ill. a felfedező utakat) véres törvények: A Németalföldön és Angliában alakult ki először a bérmunkások rétege. Ez a földjükről elkergetett parasztokból és a tönkrement kézművesekből tevődött össze. Éhbérért kellett dolgozniuk, s ez a megélhetési forma nagyban eltért az előző megszokott formától. Azonban sokuk még ilyen munkalehetőséghez sem jutott, és koldultak, vagy csavargókká lettek. I Erzsébet az 1597-es”véres törvényekkel" kényszeríttette őket a bérmunkáséletre. E ~ tartalmazták a csavargók megkorbácsolását, ha a lakosság életét nyugtalanítják. Életfogytiglani szolgálatra ítéltették őket az uralkodó gályáján, s ha engedély nélkül visszatértek, halállal büntették őket.

Augsburgi vallásbéke: I. Ferdinánd császár köti 1555. szept. 25-én az augsburgi birodalmi gyűlésen, a lutheránus fejedelmekkel. Benne elismerik a lutheránusok és a katolikusok egyenjogúságát. A lutheránusok ezen túl birodalmi és politikai hivatalokat is viselhettek. Egy városon belül mindkét felekezetnek lehetett temploma. Ha egy fejedelem áttért katolikusról protestáns hitre, akkor az összes alattvalójának is a fejedelem vallását kellett gyakorolni. Ha katolikus akart maradni, akkor elköltözött egy katolikus fejedelem birtokára. Ennek a lényege: akié a föld, azé a vallás (cuius regio, eius religio) elv. De az egyházi katolikus fejedelmek nem térhettek át a protestáns hitre. Ha a katolikus főpapok csatlakoztak a reformációhoz, akkor elveszítették birodalmi rendjüket és birtokaikat. A katolikusok és a lutheránusok kötelesek egymással békében élni, a lutheránusok megtarthatták azokat az egyházi javakat, amelyeket lefoglaltak. A ~ a kálvinizmusra és a szektákra nem terjedt ki.

Anabaptisták: ([gör.] anabaptidzo= újrakeresztelni) Újrakeresztelő vallás. A gyermekkeresztséget személyes hitvallás hiánya miatt érvénytelennek tartó, és a felnőtteket újrakeresztelő keresztény csoportok elnevezése. Történetileg a 16. sz.-i lutheri reformáció népi irányzata, amely a forradalmi, politikai követeléseit teológiai formában fejezi ki. Hívei Münzer Tamás vezetésével 1525-ben kirobbantották a thüringiai parasztháborút. Később Jan van Leidennel létrehozták a münsteri teokratikus birodalmat. Ugyanis miután Münzer megismerkedett a huszita tanokkal, szakított Luther Mártonnal, annak mérsékelt elképzelései miatt. Irányzatuk mérsékelt formában a baptista egyházban tovább élt. Ez az irányzat félig vallási, félig politikai. Főleg a plebejusok és a jobbágyok körében terjedt el.

Jezsuiták: ([lat.] Societas Jesu= Jézus társasága) Jezsuita rend. A római katolikus egyház hírhedt szerzetesrendje. 1534-ben alapította Loyola Ignác (Ignacio de Loyola) spanyol nemes. A rend szabályzatát a pápa, III. Pál 1540-ben erősítette meg. Az ellenreformáció vezető ereje, a pápai világhatalom feltétlen támasza lett. Fő elveik: a feltétlen engedelmesség, a rendi elöljárók és a pápa iránt, valamit tisztaság, szegénység és a renden belüli szigorú katonai fegyelem. Fő működési területük az oktatás és a hitterjesztés (misszió) a nem keresztények és az eretnekek köreiben. A rendet a Rómában székelő generális ("fekete pápa") irányítja. Mint politikusok, diplomaták, nevelők és gyóntatók komoly befolyással voltak az uralkodókra és az államférfiakra, e keresztül a nemzetközi politikára. A rend fő célkitűzése volt a pápa fősége alatt egyesíteni az egész világot. Hatalmas vagyont szereztek, mind Európában, mind a gyarmatokon. A 17. sz-ban a janzenisták fordultak ellenük (a római katolikus egyház a 18. sz.-ban elfojtotta mozgalmukat) majd a felvilágosodás hívei fordultak ellenük, és néhány országból ki is űzték őket. 1773-ban nagyhatalmi érdekek és politikai intrikák hatására XIV. Kelemen feloszlatta a rendet. De 1814-ben VII. Pius visszaállította a ~-at. Magyarországi tevékenységüket Pázmány Péter, esztergomi érsek lendítette fel. Eredetileg ő is jezsuita volt, és 1635-ben Nagyszombaton egyetemet is alapított a részükre. Európában és Magyarországon is kiterjedt iskolarendszert hoztak létre, ahol a tanítványokat fanatikus katolikussá, a pápa és az egyház feltétel nélküli hívévé igyekeztek nevelni.

Kálvinizmus: Kálvin János, a lutheri reformáció hatására, és Ulrich Zwingli, zürichi lelkész tanaira támaszkodva önálló vallási rendszert alakított ki, a ~-t, amely református egyház hitelveinek alapját képezi. Kálvin 1509-ben született Noyonban (Franciao.). Filozófiai, jogi és teológiai tanulmányokat folytatott, de nem volt pap. A katolikus egyház elleni támadása miatt száműzték Franciaországból. Bázelbe ment, ahol 1536-ban kiadta”A keresztény vallás tanítása”című művét. (Institutio Religionis Christianae). Később Genfbe került, ahol a város prédikátoraként (1541-64) zsarnoki egyeduralmat gyakorolt mind vallási, mind világi ügyekben. A genfi egyház köztársasági alapelvekre épült, élén a prédikátorokból és a presbiterekből álló tanács (konzisztórium) állott. 1553-ban rendeletére tartóztatták le, és égették meg Servet Mihály antitrinitárius spanyol orvost. Tanrendszerének központi gondolata, hogy Isten a korlátlan ura a világmindenségnek. Az embernek még születése előtt eldöntötte sorsát, hogy a mennyországba v. a pokolra szánja. (Predestinatio) Követői szerint a kereskedelmi tevékenység eredménye, a vállalkozásokban elért siker a kiválasztottság jele lehet. A kálvinizmus szerint az uralkodók hatalma ugyan Istentől ered, de kötelességük azt alattvalóik érdekében gyakorolni. Ha ezt megszegik, akkor Isten támaszt olyan erőt, amely megszabadítja népét a zsarnokká vált uralkodótól. Az egyházi szertartást is megreformálta. Egyszerű istentiszteletet vezetett be (ima, éneklés, prédikáció). A templomokból eltávolította a szentképeket. A puritán, olcsó egyház szintén megfelelt a polgárság érdekeinek. Az egyház a ~ szerint láthatatlan, ugyanis csak a kiválasztottak a tagjai. De senki nem bizonyosodhat meg arról, hogy kiválasztott, mert ennek csak jelei vannak. A szentségek közül csak a keresztség és az úrvacsora szentségét fogadja el. A kálvinizmus több országban a polgárság legaktívabb rétegének vallása lett. Franciaországban, Németalföldön, Skóciában, Angliában, Magyarországon (főleg Erdélyben és a hódoltsági mezővárosokban) terjedt el.

Communeros-mozgalom: [sp] kommuna= közösség. A kasztíliai városok Szent Junta szöv. 1520-21 közötti felkelései, ami V. Károly központosító törekvései és ennek megvalósítói, az idegen hivatalnokok ellen, irányult. A városok lakossága a saját önkormányzatát akarta védeni. A mozgalom résztvevői: kézművesek, városi plebejusok, a király uralmával elégedetlen főnemesek. Követeléseik: egy állandó székhely biztosítása (ami még II. Fülöp idején meg is valósul), az aranykivitel megtiltása, külföldiek kivonása a kormányból. Amikor a parasztság is megmozdult, és a vagyonok elkobzása lett a ~ célja, akkor a gazdag polgárság és a nemesség elfordult a felkeléstől, megegyezett a királlyal, és seregeket szerveztek az egyedül maradt városi polgárság ellen. A ~ seregének vezetője Juan Padilla volt, akit, miután V. Károly szétverte csapatait, kivégeztek. 1523-ra a városok teljes vereséget szenvedtek a központi hatalomtól, és ezzel lehetővé vált az abszolút kormányzás megalapozása. A mozgalom résztvevői communerosoknak nevezték magukat. (Az 1820-23-as sp. forradalom idején a liberális burzsoázia legradikálisabb elemeit (nagyrészt szabadkőművesek) által alakított titkos társaság tagjai communerosoknak nevezték magukat. 1823-ban társaságot felszámolták az üldözések során. ~ célja a népfelség és jogegyenlőség megvalósítása volt.)

Választófejedelem: [ném.] Kurfürsten. A 13. sz.-tól 1806-ig a németrómai császárt választó fejedelmek valamelyike. Annak a 3 érsekből (mainzi, kölni, trieri) és 4 országos fejedelemből (cseh király, szász herceg, brandenburgi őrgróf, rajnai palotagróf) álló, 1138-ban létrehozott kollégiumnak a tagja, mely az országgyűlés számára kijelölte, hogy kik közül választhatnak császárt. A ~-eket kezdetben csak az az előjog illette meg, hogy a többi fejedelem előtt szavazhatnak, és hogy részvételük nélkül a választás érvénytelen volt. 1273-tól a ~-ok minden rajtuk kívülit mindenkit kirekesztettek a választójog gyakorlásából. Az 1356-os német aranybulla már kizárta a kettősválasztás lehetőségét azzal, hogy kimondta, hogy a király megválasztásához elegendő a 4 ~ jelenléte és szavazatuk többsége. A ~ a választás a maizni érsek elnöklete mellett a Maina menti Frankfurtban tartották. A középkor folyamán a testületet átalakították, taglétszámát 1648-ban 8 főre emelték. (1628-ban a pfalz-, rajnai-~ helyett a bajor herceg kapta meg e méltóságot, de 1648-ban a pfalzi is újból visszakapta.) 1692-től már a hannoveri herceggel együtt 9 ~ gyűlése (Kurfürstentage) választotta a császárt. 1806-ban Napóleon fellépésének eredményeképp a régi Német-Római Birodalom megszűnte után a választófejedelmi méltóság is megszűnt.

“Koldusok”: [f.] gueux. 1566-ban kisnemesek, a középnemesek és a városi polgárság kérvényt (petíciót) adtak át Pármai Margitnak, a Németalföld élén álló spanyol helytartójának. Követelték az eretneküldözés megszüntetését, a helyi nemesség bevonását a helyi hadseregbe és az ország kormányzásába, végül a tartománygyűlés összehívását. A petíciót átadó 300 nemest egyszerű ruházatukra utalva a helytartó sp. tanácsadója gúnyosan koldusoknak nevezte. Ők vállalva a megbélyegzést, mozgalmuk jelképének a koldustarisznyát választották. (A nép a nemesek mellet állt, megtámadta a spanyolokat, szétrombolta a templomok képeit és kegyszereit, kincseit pedig a városi tanácsoknak adta át, hogy a szegényeket gondozza belőle.

Hugenották: ([ném.] Eidgenossen=eskütársak szó fr. változatából: eignots) [fr.] huguenotes. A 16. sz. második felétől a franciaországi reformátusok elnevezése. A kálvinizmus főként a dél-franciaországi városokban terjedt el. (először 1534 táján tűntek fel) a kényszerkölcsönökkel és nagy adókkal sújtott polgárság és plebejusság széles rétegei követték a ~-at. Többek között a katolikus egyház földbirtokainak kisajátítása után reméltek újból földhöz jutni. Sok arisztokrata támogatta a ~-at (Bourbon, Chatillon), akik vissza akarták szerezni a politikai előjogaikat. A reformáció elterjedése Franciaországban a 16. sz. második felében polgárháborúhoz vezetett. A katolikus tábor vezetője az arisztokrata Guise család volt, híveinek zöme É-Franciaországból került ki, és nagyrészük az abszolút monarchia megvalósításának híve volt. A hugenotta háborúk kezdetét az ún.vassyi vérengzés (1562) jelentette. A következő 30 évben még kb. 10 háború zajlott le. Az 1570-es években a ~ kedvező helyzetbe kerültek, és fegyverszünet megkötését szorgalmazták. A két vallás és párt közötti béke megpecsételésére elhatározták a király (IX. Károly) húga: Valois Margit és Bourbon Henrik házasságát. (1572. aug. 24.) De a király anyja, Medici Katalin ekkor a Guisekre támaszkodva megrendezte a Szent Bertalan-éji vérengzést. (1572. aug. 23-24-ének éjszakáján) Ezen az éjszakán a Párizsba az esküvőre sereglett hugenották közül mintegy 2000 embert megöltek. A tömeges gyilkosság nem hozta meg a várt eredményt, mert a ~ újraszervezték erőiket, és a háború kiújult, és az egész országra kiterjedt. 1576-ban D-Fro-ban létrehozták a ~konföderációt, ugyanakkor É-Fro-ban a Guise család megszervezte a katolikus ligát. Ezek a 1780-as években függetlenítették magukat a királyi hatalomtól, majd 1588-ban kiűzték Párizsból a francia királyt (III. Henriket). Az anarchia a tetőfokára hágott. III. Henrik megölette a Guise herceget és nagybátyját, ugyanakkor örököséül a hugenotta Navarrai (később IV.) Henriket ismerte el. 1589-ben a katolikus liga megölte III. Henriket. A hatalom a katolikus hitre áttért IV. Henrik kezében összpontosult. A hugenotta háborúkat az 1598-as nantes-i edictummal zárták le. XIV. Lajos idején (1643-1715) újból megindul a ~ üldözése. A király államminisztere, Richelieu bíboros többek között megfosztotta a ~-at a déli részeken fekvő váraiktól. (3 millió református kivándorolt Fro-ból) Vallásszabadságukat ténylegesen csak a Nagy Francia Forradalom után nyerték el.

“Ezeréves birodalom”: [gör.] chiloi=ezer szóból chiliasmus. A Bibliából a Jelenések Könyvében (20, 1-10) van szó a ~-ról, az utolsó ítélet előtti 1000éves birodalomról. Pontosabban kétféle ítéletet sejtet a Jel. Könyve 20, 1-10. Először a sátán áll az ítélőszék elé, őt 1000 évre kötözik meg. Ekkor azok támadnak fel, akik vértanúhalált haltak Jézusért, és ők az Úrral 1000 évig uralkodnak a földön. Viszont ezután a sátán kiszabadul az alvilágból, és kísérteni kezdi az embereket, sőt az igazak elleni arcra szólítja fel őket. De az égből lecsapó tűz megemészti a félrevezetetteket, s a Sátánt híveivel együtt kénkővel égő tüzes tóba vetik. Ekkor következik be a 2. feltámadás, amelyben már nem csak a vértanuk támadnak fel. Az ~ eszméjét az őskeresztények a zsidó apokaliptikából (ld. Hénoch), ill. a Messiás 1000 éves földi országának várásából vették át. Az őskeresztény irányzatok (pl. ebioniták; az egyiptomi keresztények) a chiliozmus crassus-t, azaz a nyers chiliozmust vallották, vagyis a ~ a földön valósul meg az érzéki javak élvezésével. Az egyházatyák (pl. Jusztinusz, Tertulliánusz) ezzel szemben az enyhébb formájú ~-at fogadják el (chiliasmus mitigatus), miszerint a bibliai Paradicsom teljes megdicsőülés az isteni kegyelem kiteljesedése még a világ vége előtt megvalósul a Földön. Münzer Tamás, az anabaptisták vezetője, prédikációival és lázító eszméivel a katolikus egyház ellen nagyon radikálisan lépett fel. (A Bibliában a Jelenések könyvében van szó a ~-rólaz utolsó ítélet előtti 1000 éves birodalomról. Az ~ eszméjét az anabaptisták szó szerint értelmezik, azt vallják, hogy most következő 1000 év alatt megvalósul Isten országa a Földön, s ez nem a mennyben történik. Ekkor majd szűnik társadalmi anarchia, munkamegosztásról és vagyonközösségről beszélhetünk, azaz nincs magántulajdon. Nem lesz a társadalom tagjaival szemben önálló állami és egyházi hatalom. Az ~ eszméjét kívánták megvalósítani német parasztháború idején (1524-1525) is, főleg a legradikálisabb formában jelentkező thüringiai mozgalom próbálta meg ezeket az eszméket gyakorlatba is átültetni. (Forradalmi kommün, ált. munkakötelezettség, a javak kollektív birtoklása)

Kora polgári forradalom: A kora polgári forr. Németalföldön a hanyatló feudális rend és az emelkedő burzsoázia első nagy összecsapása. A forr. (katolicizmus-ellenes, protestáns) vallási mozgalomból indult, s politikai küzdelemmé, függetlenségi háborúvá változott, mikor Orániai Vilmos Franciaországot és Angliát is bekapcsolja a háborúba. A forr. győzelme után a döntő hatalom a polgárság kezébe került. Azaz a szabadságharc polg. forradalommal járt együtt. A forr. nem közvetlenül a feudális osztály ellen irányult, sőt a polgárosuló nemesség segítette is a polgárokat. Ezért sem veszítette el birtokát és kiváltságait a nemesség a, forr. győzelme után, de a döntő hatalom a polgárság kezébe jutott. Eredménye volt még, hogy 1648-ban a Westfáliai békével véglegesen független és elismert álam lett Hollandia.

Utrechti egyezmény: Utrecht: város Hollandiában, a Rajna-Amszterdam-csatorna mentén. Utrecht tartomány székhelye. Németalföld északi részén parasztfelkelés robbant ki II. Fülöp abszolutimusa, “hispanizálása” miatt. Ehhez csatlakozott a főúri ellenzék megmaradt tagja, Orániai Vilmos, akinek diplomáciai úton sikerült bevonnia Angliát és Franciaországot is a spanyolok elleni háborúba. A hét É-i tartomány (Holland, Seeland, Utrecht, Geldern, Overijkel, Friesland és Gioningen) szövetkezésével Alba seregeit leverni. A hét Spo.-tól elszakadt tartomány (a későbbi önálló Egyesült Tartományok elődje) megkötötte az Utrechti Uniót (1579). A harc célja a független Hollandia megalakulása. 1579. jan.23-án megkötötték az Utrechti egyezményt, melyben az északi tartományok egy államba tömörítése foglaltatott.

Csillag Kamara: (Star Chamber) VII. Henrik (1485-1509), trónrakerülése után a nagybirtokosokat rákényszeríttette a magánhadseregük megszüntetésére, s a helyi (királyi) hivatalnokok elfogadására. Rendeletének végrehajtása érdekében létrehozta a ~-t, amely a királyi hatalom ellenfeleinek felelősségre vonására szolgáló félelmetes törvényszék volt. Élén a lordkancellár ált, tagjait a király nevezte ki. Voltaképp a központosítást szolgálta, főként államellenes és felségsértési pereket tárgyalt. A király Tanács bírósági szekciójaként működött. A Stuartok idején az abszolutizmus eszközeként működött, ezért 1641-ben az angol polg. forr. megszüntette. Nevét a tárgyalóterem boltozatának csillagdíszítéséről kapta.

Moriszkók: A ker. hitre áttért, iparral, kereskedelemmel és pénzügyekkel foglalkozó spanyolországi mórok (arabok), akik kiváló földművesek és kézműiparosok voltak a 17. sz.-ban II. Fülöp uralkodása alatt. A zsidókkal együtt ők voltak azok, akik ügyességükkel és szorgalmukkal életben tudták volna a sp. gazdaságot, de az abszolutizmus legfőbb támasza, az inkvizíció (keresztény hitre való áttérésük és szorgalmas templomba járásuk ellenére) kegyetlenül üldözte őket. Az 1609-10. évi rendelkezések értelmében kb. 500 000 ~-t űztek ki végleg. Nagy részük a mai Mauritánia területén telepedett le. A ~-k kivándorlása jelentősen visszavetette a gazdasági életet.

Vetésforgó: A mg.-ban Németalföldön és Angliában a 16-17. sz.-ra új módszerek jelentek meg. A háromnyomásos földművelésről áttértek a ~ alkalmazására. Ezután a földet nem hagyták ugaron, hanem a terményeket forgatták évről-évre. Pl.: gabonatermelő év után a kifáradt földet nem hagyták szabadon, hanem olyan növényeket ültettek el, amelyek kevésbé igényesek voltak (lucerna, lóhere). Ezzel az addigi takarmányozási problémákat is megoldották.

Brit Kelet-Indiai Társaság: 1600-ban angol kereskedők alapították. 1661-ben számos kiváltságos jogot (bíráskodás, hadüzenet, békekötés) kapott II. Károly, angol királytól, s hamarosan saját hadiflottát és hadsereget szerelt fel. A 17. sz. végén megszerezte Indiában Bombayt, Madrast, Calcuttát, majd a francia és holland társaságokkal vívott harcok közepette leverve a lakosság ellenállását, fokozatosan kiterjesztette a brit uralmat egész Indiára. A 17-18. sz.-ban a kíméletlen módszerekkel folytatott gyarmatosítás során a társaság mohó fosztogatásai révén óriási összegű értékeket szállított ki az országból, aminek eredményeként korábban el sem képzelhető jövedelmekhez juttatta tagjait. Az egyre jobban erősödő angol ipari burzsoázia, amely Indiát árui piacaként és nyersanyagtermelő területként akarta felhasználni, mind erőteljesebben követelte a társaság tevékenységének szabályozását. 1773-ban a brit kormány a Worth-törvény alapján korlátozta a társaság jogkörét, 1784-ben pedig egy ellenőrzőtanács felügyelete alá helyezte. 1813-ban megszüntették a társaság monopóliumát, majd 1833-ban adminisztratív térre korlátozták tevékenységét. A szipoly-felkelés (1857-59) hatására az angolok módosítva a gyarmati uralom formáit és módszereit, 1858-ban feloszlatták a társaságot. Az angol ~ -n kívül volt még dán ~, francia ~ és holland ~ is.

Örökös osztrák tartományok: [ném.] Erblander. Ezek a területek a 16. sz.-ban az osztrák Habsburgok uralma alá tartoztak. Olyan tartományok, melyeken az uralkodó az öröklés, nem pedig a választás jogán uralkodik. Ilyen volt Ausztria, Stájerország, Karintia, Tirol, Krajna és Vorarlberg. Tágabb értelemben a ~-hoz sorolták a fehérhegyi csata (1620. nov. 8.) után rendi önállóságától megfosztott Cseh- és Morvaországot is. Bár az 1687-es pozsonyi rendi országgyűlés is becikkelyezte a Habsburgok örökös királyágát (azaz dinasztiabeli leszármazás és nem választás útján betöltött trón), de az ~-hoz Magyarországot nem, sorolták be. Természetesen a Habsburgok központosítási kísérleteik, az abszolutizmus kialakítása a nemesek ellenállásába ütközött. Ezek a tartományok (ezek főurai) többnyire a reformációhoz csatlakoztak (kivéve Tirol, Előausztria), a Habsburgok pedig a katolicizmushoz ragaszkodtak. Így a 30éves háború egyik oka a rendek és az abszolutisztikus törekvések konfliktusa, a reformáció és az ellenreformáció (vagy rekatolicizmus) harcaként robbant ki.

Panteizmus: (pan [gör.]=minden theosz [gör.]=istenség) Az Istent a természettel azonosító, a természet felett álló Isten létezését el nem ismerő filozófiai irányzat. A természet egyenlő Istennel és nem lehet őket szétválasztani. Az Isten minden dologban benne van. Az egyház máglyahalálra ítélte azokat, akik ezt a filozófiai irányzatot vallották, tanították. pl.: G. Bruno 1600, Róma.

Duma: [orosz]=tanácskozó testület. Központi és helyi tanácskozó szervek Oroszo.-ban 1917 előtt. IV. Iván (1547-1584) uralkodása idején újraszervezte a közigazgatást és létrehozta a "kiválasztottak dumáját", ami a központi és helyi tanácskozószervek elnevezése a cári Oroszo.-ban. bojár duma: A moszkvai fejedelmek, majd a cárok mellett működő bojárokból álló tanács. A 15.sz.-ban állandó hivatalos tanácskozó testületté vált, 1711-ben Nagy Péter reformja következtében a szenátus vette át a helyét.

Nantes-i edictum: IV. Henrik (1589-1610) francia király 1598. ápr.13.-án Nantes-ban kiadott rendeletei, amely a hugenotta háború lezárását jelentette. Hivatalos vallásnak ismerte el a katolikus vallást, de emellett szabad vallásgyakorlatot biztosított a hugenottáknak (kivételt képezett Párizs és néhány nagyobb város), engedélyezte számukra 25000 főnyi hadsereg fönntartását és kb.200 erőd/vár birtoklását. A hugenották megyénként két helyen, szabadon gyakorolhatták vallásukat, akadály nélkül viselhettek hivatalt, papjaik tevékenységét részben az állam fedezte anyagilag. Párizsban és néhány vidéki parlamentben külön kamarát hoztak létre a vallásügyi viszályok rendezésére.(Ez tette lehetővé mintegy 100 ezer ember halálát előidéző vallásháború lezárását.) Ezeket a kiváltságokat 1629-ben Richelieu törülte el. XIV. Lajos 1685-ben visszavonta a ~-nak a hugenották szabad vallásgyakorlatára vonatkozó részt (is) livóniai háború (1558-1583) Oroszo. háborúja a livóniai német lovagrend, Litvánia, Lengyelo., Svédo. ellen a Balti-t. keleti partvidékének birtoklásáért. A hadműveleteket IV. Iván cár 1558. januárjában indította meg. A háború kedvező alakulása ellenére a IV. Iván cár külpolitikájával szemben álló bojár ellenzék nyomására Oroszo. 1559-ben fegyverszünetet kötött a livóniai lovagrenddel. Leszámolva a háborút ellenző erőkkel Oroszo. 1560-ban újabb hadműveleteket kezdett, amelyek során a livóniai lovagrend vereséget szenvedett 1561-ben. A további hadműveletek során az orosz seregek elfoglalták Livónia (a mai Lett- és Észto.) csaknem egész területét. Báthory István trónralépése után a lengyel seregek új támadása visszaszorította az oroszokat. A negyedszázados küzdelmet az 1582. évi orosz-lengyel és az 1583. évi svéd-orosz békekötés zárta le, és a Balti-t. keleti partvidékének nagy része lengyel és svéd birtokban maradt.

Anglikán egyház: (ang.=church of England) Angliában, VIII. Henrik alapította. Az angliai reformáció által kialakított nemzeti egyház. VI. Edward (1547-1553) és I. Erzsébet (1558-1603) uralkodása óta Anglia hivatalos egyháza. A reformáció Angliában nem valamely eszmeáradat szülötte. Kialakulásának előzményei VII. Henrik (509-1547) egyházpolitikájában keresendők. A király házaséletének bonyodalmai miatt (el akart válni feleségétől, Aragóniai Katalintól, és házasságot kötött Boleyn Annával) a pápa kiátkozta VIII. Henriket. Az 1534-ben kiadott Act of Supremacy (egyházfőségi rendelet) kimondta, hogy az "angliai egyház kizárólagos feje "a mindenkori angol király. Majd a szerzetesrendeket és a kolostorokat feloszlatta (1535-1539), s javaikat eladományozta vagy kiárusította. Az anglikán egyházat el nem ismerőket árulónak tekintette és kivégeztette, így pl. 1535-ben Mórus Tamást fejeztette le. Kezdetben az anglikanizmus nem más, szakadár katolikus mozgalom. A Rómával való szakítás (mely már 5 John Wycliff és az 1381-es Watt Tyler-féle parasztfelkelés óta állandóan napirenden volt) ugyanakkor VI. Edward rövid uralkodása alatt kedvezett a lutheri eszmék terjedésének: azok hatása 1549-bena Book of Common Prayer (Közimádság könyve) megjelenésével vált kézzelfoghatóvá, amennyiben az oltáriszentségtől a katolikus egyházzal ellentétes nézeteket vallott. Az 1553-ban megjelent, érezhetően kálvinista befolyás alatt készült "Negyvenkét cikkely" újabb hitvallást fogalmazott meg. Tudor Mária (1553-1558) alatt véres ellenreformáció indult meg; ez azonban csak közjáték volt, s a trónra kerülő I. Erzsébet ismét a protestáns eszményeket tűzte zászlajára. 1559-ben visszaállította a királynak az egyház feletti fensőségi uralmát, (revideálta a Közimádságos könyvet, és egy 1563-ban a "Harminckilenc cikkely” - be lefektették a hitelveket, melyek a lutheránus eszmék irányában enyhítették az 1553-as merev kálvinista tanokat.) Az anglikán reformáció mintegy középútnak tekinthető a katolicizmus és a protestanizmus között. Az anglikán egyház szertartásaiban és felépítésében (püspöki - érseki rendszer, feje canterbury érsek) teljesen, kezdetben tanrendszere is római katolikus maradt. A protestáns eszmék csak nagyon lassan tudtak beszivárogni, de VI. Edward-tól kezdve a protestáns elemek lettek a meghatározók: Biblia a hit egyedüli forrása, a Szentháromság belsőbizonyságának hatalma. Ekkor törölte el a parlament az eretnekek ellen hozott törvényeket, s ekkor oldották fel a papi nősülés tilalmát, szüntették meg a szentek és ereklyék tiszteletét. Feltehetően az anglikán egyháznak e sajátos helyzete magyarázza az ökumenizmusban játszott szerepét. liberatum veto:[lat.]=szabad tiltakozás. A 16-18. sz.-ban a lengyel feudális szejm ([lat.]=országgyűlés) bármely tagjának tiltakozási joga valamely javaslat törvényerőre emelése ellen. Ez a jogszabály - amely 1791-ig csaknem teljesen megakadályozta a lengyel törvényhozó testület működését - a centralizáció elégtelenségét, ill. a királyi hatalom gyengülését tükrözte, és növelte a feudális anarchiát. A nyugati abszolút monarchiának ellentéte volt ez a rendszer, amely az államhatalom megbénulását okozta.

Articuli Henriciani: [lat.]: a 16-17. században kiteljesedő lengyel (rendi) nemesi demokrácia alaptörvénye, amelyet a Jagelló-dinasztia kihalása után (Zsigmond Ágost +1572) a trónra meghívott Valois Henrik megválasztása alkalmával (1573) rögzítettek. A ~ alapján nyert elismerést rendek szabad királyválasztási joga, amit később a választási feltételekkel is kiegészítettek. A törvény arra kötelezte az uralkodókat, hogy évenként hívják össze az országos rendi gyűlést (szejm), és a tartományi rendeket előre tájékoztassák a napirendre kerülő feladatokról. A legfontosabb állami döntésekben (hadüzenet, békekötés stb.) az országos rendi gyűlés határozatai váltak irányadókká. A király csak a törvények szentesítési jogával élhetett, de ebben is egy 16 tagú tanács (rada) befolyása alatt állt. Eltörölte az örökletes királyságot. Az ~ kimondta, ha a jövőben valamelyik király megsértené a törvényeket (értsd: a nemesi előjogok), a nemességnek joga lesz fegyveres felkelést (rokos) szervezni ellene. Az ~ nagymértékben hozzájárult a lengyel feudális állam hanyatlásához. Lengyel nemesi köztársaság: Az Articuli Henriciani következményeként jött létre a nemesi köztársaság Lengyelországban (respublica regni Poloniae). Jellemzői: A szabad királyválasztás következménye az volt, hogy az uralkodó osztály pártokra bomlott. A nagybirtokosok egy része IV. Iván cárt akarta meghívni a lengyel trónra. Azt hitték, hogy így kiterjeszthetik hatalmukat az egész Orosz Birodalom területére. Míg a nemesség másik része - az orosz terjeszkedés ellen támaszt keresve - Habsburg Miksa magyar és cseh király mellett kardoskodott. A köznemesek azonban az ország függetlenségét, főleg pedig előjogaikat féltették a cártól éppen úgy, mint a császártól, és olyan királyt akartak, aki nem tud külső erőket támaszkodva központosítást megkísérelni. Zamoyski János vezetésével az országgyűlés köznemesi többsége előbb Henrik francia herceget, majd ennek hazatérése után (bátyja halálával rászállt a francia királyság) 1576-ban Báthory István erdélyi fejedelme választotta lengyel királlyá. Báthory, mint erdélyi fejedelem is központosító politikát folytatott, és megpróbálta Lengyelországban is erősíteni a királyi hatalmat. Olyan hadsereget teremtett, amely csak tőle függött. A magyar és német zsoldosai mellé a királyi uradalmat felszabadított jobbágyaiból állított katonákat. A földesúri elnyomás elől az ukrajnai határvidékre menekülő, és ott szabadcsapatokba tömörülő parasztokat, az úgynevezett kozákokat is megszervezte. Így sikerült megszereznie Livóniát az orosz cártól, IV. Ivántól. Báthory korai halálával végeszakadt a központosítási kísérleteknek. (Utána jövő uralkodók III Zsigmond és IX Károly) nemesi aranyszabadság: a lengyel feudális uralkodó osztály őrizte kiváltságait a királyi hatalommal és a városi polgársággal szemben. A király a nemesi országgyűlés nélkül semmit sem tehetett. A polgárságot a nemesek kizárták az országgyűlésből és a közhivatalokból, gazdaságilag pedig megbénították. A nemesség a mezőgazdasági termények kereskedelmét kisajátította, politikailag erősödtek. A 2parasztokat földhöz kötötték és robotot róttak ki rájuk. A paraszt sehova sem fordulhatott segítségért, mert a bírája is saját földesura volt. A központosítás teljesen lehetetlen volt. A nagybirtokosok (bánok) rendkívül nagy hatalommal rendelkeztek. A köznemeseket politikai és gazdasági függésben tartották. A lengyel királyok nem tudták a köznemeseket (szlachta) a nagybirtokosoktól elszakítani, és a központi hatalom támaszává tenni. A lengyel nagyuraknak a ~ védelme alatt mindig sikerült a köznemesi tömegeket a királyi hatalom korlátozására felhasználni.

Abszolutizmus: [lat.] potestas absoluta = absz. hatalom. Az uralkodó korlátlan hatalmán nyugvó kormányzási rendszer. A pápai teljhatalom (potestas absoluta) elve a királyra szállt, mert a királyt isteni jellegű uralkodónak tekintették, akinek joga, hogy az alattvalók hozzájárulása nélkül szabhat ki törvényeket a rex = lex elve alapján. Nincsen parlament, nincsen rendi gyűlés. (ld. Tk. 198-200)

Gentry: [ang.] nemesség. Angliában a 15. sz. végétől kialakult ún. újnemesség elnevezése. A feudális nagybirtokosokkal (arisztokráciával) szemben az az árutermelő közép és kisbirtokos réteg, amely örökölt birtokán vezette be az árutermelést vagy azok a pénztőkések (főleg kereskedő tőkések), akik az elszegényedő nemes birtokát megvették. A polgári gentrynek érdekei közelebb álltak a burzsoáziáéhoz, mint az arisztokráciáéhoz, ezért támogatta a polgári forradalmat.

Yeoman: [ang.] újfajta földbirtokos típus alakult ki: a tőkés földbirtokosé, aki eredetileg kalóz volt, esetleg rabszolgakereskedő, vagy lehetett tiszteletreméltó városi kalmár. De jöhetett a parasztság gazdagabb rétegeiből is. Ez utóbbiak a ~-ek, közülük sokan képesek voltak vagyon és ügyesség révén megtartani a tulajdonukban lévő földterületet. Kiterjesztették azokat, s így részesültek az árutermelés, nyújtotta lehetőségekből. A ~ eredetileg angol paraszt és kisbirtokos megjelölése, később bérlőt is jelentett. A 18. sz. végétől a szabadparaszti tulajdon eltűnésével csak bérlőt jelent. A~-ek a polgári forradalom idején a parlament hadsereg döntő erejét adták.

Vesztfáliai béke: 1648-ban kötötték a Habsburgok, a svédek és a Bourbonok (fr.) a harmincéves háborút lezáró békét. A béke rögzítette Németország széttagoltságát. Mintegy 300 hercegséget, számtalan fejedelemséget és önálló birtokot alapított meg Franciaország a Római Szent Birodalom területén. Megadta a német fejedelmeknek a külföldi hatalmakkal való szövetkezés jogát. Ha a császár törvényt akart hozni, a 202 tagú birodalmi gyűlésnek egyhangúlag el kellett fogadnia. Emiatt a császár tehetetlenné vált. Ezzel viszont a birodalmi gyűlés is elvesztette a cselekvőképes törvényhozó szerepét, mert ilyen határozat létrejötte szinte lehetetlen volt. A birodalom politikai szerkezete így vált alkalmassá arra, hogy rajta keresztül a francia és svéd hatalmak, mint a béke biztosítói állandósítsák befolyásukat Németországban. A béke megerősítette Franciaország és Svédo. nagyhatalmi helyzetét. Svédo. megkapta Pomerániát és más birodalmi területeket, így a svéd király német birodalmi fejedelem lett. A német tengerparti (északi) területek is az ellenőrzése alatt álltak. Franciao. ugyanezeket az előnyöket élvezte délnyugaton, ahol Elzász, Metz, Toul és Verdun kerültek francia uralom alá. Ebben a békében ismerték el Hollandia és Svájc függetlenségét, államként való kiválását is. Protestáns Unió / Katolikus Liga: A P.U.-t 1608-ban alakították önvédelmi szervezetként a Németo.-i városok és protestáns fejedelmek a rekatolizáció ellen. Erre válaszul 1609-ben Miksa, bajor herceg megalapította a K. L.-t 2. defenesztráció: 1618. máj. 23-án Habsburg uralkodót képviselő császári helytartókat és titkárokat a prágaiak kidobták a vár (Hradzsinból) ablakából. A tisztviselőknek ezúttal nem esett bántódásuk, s a fehérhegyi csata után még hosszú ideig szolgálták a Habsburgokat. Ez a 30 éves háború kezdete. (Az első def. szintén a Hradzsinban volt 1419. júl. 30)

Utópia: ([gör.] u=nem + toposz=hely) Seholsincs. Nem létező, ideális, elképzelt társadalom leírása, melynek lényege a megvalósíthatatlanság eszménye. A szó Thomas More / Morus Tamás hasonló című írásából ered, melyben a szerző leírja az Utópia szigetén elképzelt társadalmi rendet (magánvagyon nincs, közösségért végzett munka, szabad választás) Ismertebb hullámok még: Bacon Nova Atlantis, Campanella Napállam című műve. 1534-ben az anglikán egyház bevezetésekor a reform kevés elvi ellenfelével kíméletlenül leszámoltak. Így Morus Tamást (VIII. Henrik volt lordkancellárját), aki lelkiismereti okokból nem esküdött fel a király új címére, 1535-ben lefejezték.

Államminiszter: Az államtanács olyan tagját, aki általános politikai feladatokat lát el (háború és béke kérdése, diplomáciai tárgyalások, szövetségi kapcsolatok kialakítása) anélkül, hogy valamilyen konkrét (gazdasági, közigazgatási, igazságszolgáltatási) ügyben döntene. XIII. Lajos uralkodásának idején (1610-43) a királyi hatalom még jobban megerősödött. Létrejött az első miniszteri poszt, majd az államtitkárok, államminiszterek tisztsége. A király ~ -e Richelieu bíboros következetes politikájával egy időre megtörte a nagyhatalmú arisztokraták próbálkozásait a központi hatalom ellen. Átszervezte a közigazgatást, a tartományok élére polgári hivatalnokokat nevezett ki, megfosztotta a hugenottákat az ország déli részén fekvő váraiktól. Ezen kívül a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem, a szárazföldi hadsereg, a flott a fejlesztését is szorgalmazta. (Létrehozta a Francia Akadémiát) zavaros idők: IV. Rettenetes Iván (1547-1584) halála után fia Fjodor Ivanovics lett a cár (1584-1598). Őt sógora Borisz Godunov követte a trónon (1598-1605). Godunov folytatta IV. Iván politikáját: kiegyensúlyozott, abszolutista irányítás jellemezte uralkodását, így maga ellen fordította a nagybirtokosokat, és az elégedetlen bojárok is támogatták azt a trónkövetelőt, aki IV. Iván harmadik fiának adta ki magát (I. Ál- Dimitrij), és a lengyel nemesek támogatásával akart hatalomra jutni. A bojárok árulása után el is jutott Moszkváig, majd Borisz Godunov váratlan halála után megválasztották cárnak. Így a lengyel nemesek földeket és hatalmat kaptak, és amikor Ál-Dimitrij lengyel feleséget akart elvenni, a nemzeti összefogás és felháborodás elsöpörte hatalmát. A bojárok az elnyomás miatt 1606 nyarán Iván Bolotnyikov vezetésével felkelést indítottak, amihez a katonanemesek is csatlakoztak, de sorozatos vereségek után beszorultak Tula városába és a felkelést leverték. I. Ál- Dimitrij halála után a lengyelek egy II. Ál-Dimirtijt kerítettek, és miután 1610-ben a bojárok újra beengedték az országba a lengyeleket, Kuzma Minyin és Pozsarszkij herceg vezetésével népfelkelés indult. Győzelmük után a lengyeleket kiűzték az országból, és megkezdődött az orosz állam újjászervezése Mihail Romanov (1613-1645), az új cár vezetésével. (A Romanov-dinasztia 1917-ig uralkodott.) Ezt az anarchikus, politikai küzdelmekkel és fegyveres harcokkal telitett időszakot 1605-1613-ig nevezzük ~-nek.

Kozák: katonailag szervezett társadalmi réteg Oroszországban a 15-16. sz.-ban. A feudális kizsákmányolás miatt Közép-Oroszországból délre költöztek. Itt szabad földeket kaptak. Állandó harcokat vívtak a krimi tatárokkal, melynek során katonai önkormányzati szervezetekbe tömörültek. A 16- 17. sz.-ban a Lengyel Királyság kiterjesztette hatalmát Ukrajnára, így akarták megfosztani a tatárokat a szabadságuktól. Az elnyomás elől a Dnyeper alsó vidékére menekültek, majd katonai szervezetet létesítettek. Megerősített táboruk a "szics", a Dnyeper egyik szigetén volt. Nyaranként zsákmányszerző háborúkra indultak a török és tatár területekre. Télen, a portyázáson rabolt holmit és saját mestereik termékeit az ukrán és lengyel városokban adták el. A ~-ok élén a hetman állt, akit a jómódú öregek tanácsa választott meg. A 16. sz.-ban a Lengyel Állam kiterjesztette hatalmát a ~-ok felett. De ők nagyon jó lovasok és hajósok voltak, ezért a Lengyel Állam fizetett hajósai és lovasai lettek. A 17. sz.-ban a lengyel nemesség közvetlenebbé akarta tenni hatalmát ezért a ~-ok önkormányzatát megnyirbálták. 1638-ban két felkelés után ezt az önkormányzatot megszüntették, helyette helyőrséget állítottak fel. 1648 Bogdán Hmelnyickij vezetésével felkelés robbant ki a lengyelek ellen. (a krimi tatárokkal szövetkeztek, de azok árulókká váltak.) a 17-18. sz.-ban a ~-ok részt vettek a parasztháborúkban. második jobbágyság: [ném.] Zweitel Leibeigenschaft. A 15. sz. második felétől a kontinentális munkamegosztásba bekapcsolódott Kelet-Közép-Európa országaiban a mg-i termények ára a belső piacon jelentősen megnőtt, ugyanis a nemzetközi kereskedelemben a kelet-közép-európai országok élelmiszereket és ipari nyersanyagokat adtak iparcikkekért, főként textilárukért cserébe. Ez a Kelet-közép Európai országok földbirtokosait arra ösztönözte, hogy bekapcsolódjanak az agrártermékekkel való kereskedelembe. Ennek érdekében a városi polgári kereskedőkkel és paraszti árutermelőkkel szembeni feudális kiváltságaikat is felhasználták. És hogy minél nagyobb mennyiségű piacon értékesíthető termékhez jussanak fokozódó mértékben, vették igénybe jobbágyaik terményjáradékait. Erre ösztönözte a földbirtokosokat a rohamos áruemelkedéssel járó pénzromlás is. Növelték majorságukat, amely a 16. sz.-tól jórészt robotmunkával műveltettek meg. Hogy a jobbágyokat robotmunkára kényszerítsék, megfosztották őket a 15. sz. közepén kivívott szabad költözködési joguktól. Az így kialakult helyzetet nevezik második (örökös) jobbágyságnak.

Racionalizmus: ([lat.] ratio=ész, értelem) a 16-17. sz. egyik filozófiai irányzata, melynek középpontjában az értelem állt. Az empirizmussal ellentétben olyan igazságot feltételez, mely független a tapasztalatoktól, és az ember veleszületett eszméivel van kapcsolatban. Módszere a dedukció: az általánostól juthatunk el az egyediig. Egyik képviselője a fr. Decartes (1686-1650) Filozófiájának középpontjában a kételkedés állt. "Mindenben kételkedem. csak abban nem, hogy a kételkedés közben kételkedem”. Híres mondása: "Gondolkodom, tehát vagyok” ([lat.] Cogito ergo sum). A század filozófiai jelmondatává vált, s erre épült Decartes filozófiai felfogása, a recionalizmus irányzata, mely csapást jelentett a gondolkodás teológiai, skolasztikus módszerére, mert az a nem kutatható és nem bizonyítható igazságot és igazságba vetett hitből indul ki. ellenreformáció: A katolikus egyház belső megreformálására tett korábbi próbálkozások nem jártak sikerrel, de a reformáció gyors terjedése elodázhatatlanná tette a változtatásokat. A katolicizmus még fontos pozíciókat tartott meg, Németo. egy részében, Itáliában, Spanyolo.-ban és Franciao.-ban továbbra is uralkodó vallás maradt. Így a katolikus egyház újraszervezhette erőit, hogy a protestánsoknak ellenállhasson, és megkísérelje hitének tisztaságának helyreállítását, és az elveszett hatalom visszaszerzését. Ezt a mozgalmat ~-nak hívjuk. A folyamat elindítója a tridenti zsinat (1545-1563) volt, melyen a protestánsok nem vettek részt. A zsinati rendelkezések nagy része a papság életmódjával foglalkozott. Megtiltották a búcsúcédulák árusítását, és azt, hogy egy személy több egyházi tisztséget töltsön be. Kötelezte az érsekeket és a püspököket arra, hogy állandóan egyházmegyéjükben tartózkodjanak, vigyázzanak a papság erkölcseire s kötelességteljesítésére. Elérte a papnevelő intézet felállítását. A ~ jelentős eszköze lett az. ún. "tiltott könyvek jegyzéke", az Index és a Szent Officium néven újjászervezett pápai inkvizíció, amely máglyára küldte a "hit és rend" ellenségeit. Az ~ sikerét nagyban előremozdította az 1540-ben létrehozott Jézus Társasága, vagyis a jezsuita rend. Megalapítója Loyola Ignác sp. nemes volt. (ld. jezsuiták) a ~ terjedését segítette elő az ekkor kialakuló barokk stílus is.

Tridenti zsinat: A római katolikus egyház által 1542-ben a reformáció visszaszorításának érdekében Tridentben összehívott (ma Trento, É-Olaszo.) egyetemes zsinat. A pápa és egyes katolikus főpapok, valamint az európai uralkodók nézeteltérései miatt csak 1545-ben ült össze. Ezen a gyűlésen a protestánsok nem voltak hajlandók részt venni, mert ők szabad zsinatot szorgalmaztak, ahol bárki felszólalhat és szavazhat. Mivel a pápaság helyzetét ez hátrányosan érintette volna, hiszen a reformátorok álláspontja érvényesült volna, ezért III. Pál pápa 1536-ban kiadta a régi rend szerint ülésező zsinatot összehívó bullát. Ezért fegyveres harc tört ki a császár és a schmalkaldeni (protestáns) szövetség között, és 1547-ben a császár katonai győzelmet aratott felettük. Tanácskozásait több ízben is meg kellett szakítani (kezdetben csak kevesen vettek részt a zsinat munkájában), és így csak 1563-ban ért véget. A római katolikus egyház megszilárdítására törekedve kimondta az érvényben levő dogmák sértetlenségét, határozatokat hozott a pápa tekintélyének növeléséről. Határozatot hoztak az eredendő bűnről, a megigazulásról, a szentségekről, a misékről, a purgatóriumról. A reformáció által megtámadott tételeket megerősítették. Szigorú határozatokat hoztak a házasság felbonthatatlanságával kapcsolatban is. Az ellenreformáció eredményességének érdekében elrendelte a papképzés színvonalának emelését. Magasabb műveltsége nyújtó szemináriumok szervezését, azok működésének ellenőrzését, hogy olyan papokat képezzenek, akik a protestáns prédikátorokkal erkölcsi feddhetetlenségben és teológiai műveltségben felvehetik a versenyt. (ld. még ellenreformáció)