A kezdetek

A régészek egy 3-4 ezer éves település maradványait tárták fel, s ez tűnik a legkorábban lakott helynek is. Későbbről a szarmata és a hun korból már cserepek és veremlakások is kimutathatók, illetve a római korra utal az Ördögároknak nevezett földsánc. Az első -már magyarok által lakott- település az Árpád-korból a Bara tó mellett jött létre, ezt bizonyítják a XI. sz-i temető maradványai is. Az oklevelek 1220-ban említik először, 1323-ban "Chayol" néven a Töttös családhoz került. A legközelebbi híradás (1375-öt nem számítva, amikor is Bátmonostori Töttös László lesz e terület birtokosa) 1514-ből való. Ekkor Pogány Benedek és a parasztok kezére került Bács-Bodrog vármegye, de ezt a rövid, átmeneti uralmat súlyos megtorlás követte. A következő nagy megrázkódtatás a falu életében 1526 volt, ugyanis a török pusztítás hatására a falu elnéptelenedett. 1580-ban a török adólajstromok ugyan 22 házat említenek a faluval kapcsolatban, ez valószínű annak köszönhető, hogy nagyobb számban települtek a faluba szerbek és bunyevácok. Az 1687-ig tartó időszakból nincs hiteles forrásunk.

A török pusztítás után

Az 1687-es évből is csak az a feljegyzés maradt ránk, miszerint a Vidákovics és Markovics irányításával a török kiűzésében részt vállaló bunyevácok az udvari haditanácstól azt kérvényezték, hogy letelepedhessenek a Baja-Szeged térségben. 1726-ban Czobor Márk -Bács megye főispánja- hűségéért megkapja Baját és környékét. Csávolyt ekkor csak mint lakatlan pusztát említik. De nem sokáig birtokolhatta Czobor a területet, mert 1730-ban a kalocsai érsek a Czoborral való pereskedés során elnyerte azt, de a gróf tiszttartói az érsek ellen fordultak. 1734-ben bunyevác telepeseknek engedték át a települést, s ebben az évben készült a falu pecsétje is. A falu lakossága folyamatosan szaporodott, 1736-ban már 511 szláv lakosa volt Csávolynak, 1782-ben pedig Soroksárról és környékéről 424 német házaspár települt be. (Az innen átköltöző svábok nagy valószínűség szerint Ausztria területéről érkeztek Soroksárra , s innen költöztek délre a Duna mentén.) Ezt követően konszolidálódtak a falu demográfiai viszonyai, s ennek eredményeképp 1783-ban felépült a római katolikus templom, 1803-ban pedig az iskola. A napóleoni háborúkban a csávolyiak is részt vettek, de a lakosságot igazán az 1831-32-es pestis tizedelte meg igazán (ekkor épült a temetői kápolna is).
Az ezt követő évtizedek történelmi fordulói után, a dualizmus korában Csávoly is fejlődésnek indult, 1874-ben új iskolát is építettek.

A XX. században

1900-ban postát, majd óvodát és gyógyszertárat létesítettek, 1904-től pedig már önálló községháza is működhetett. Az I. világháború idején 240 fiatal ment ki a frontra, s közülük 138 nem is térhetett vissza. Az 1918-as belgrádi konvenció értelmében a falu két részre tagolódott, ugyanis a szerb megszállási övezet a falu északi határában húzódott, ezért ha valaki meg akarta művelni a földjeit, akkor adott esetben ezt csak a határ (demarkációs vonal) átlépésével tehette meg. A tanácsköztársaság ily módon a falut nem érintette, s 1921. augusztus 20-án a szerbek is kivonultak Csávolyról. A Bethlen-konszolidáció a község életét is kedvezően befolyásolta: 1928-ban téglagyár létesült, az ezt követő évben villanyvilágítást vezettek be a faluban, s 1937-ben elkészült az iskola modernizált épülete is, Éber Sándor freskóidíszítik mind a mai napig.
A szélsőséges politikai mozgalmak itt is megjelentek, 1939-ben megalakult a Volksbund. A II. világháborúban a frontra több százan jutottak vagy önkéntes elhatározásból fakadóan (földet ígértek néhányuknak a frontszolgálat fejében) vagy kényszerből. A helyiek számára 1944.október 19-én véget a háború, bár fegyveres harcokat nem éltek meg, csak átvonuló katonákat láthattak és szállásolhattak el. A háborút követő időszaknak majdnem minden politikai változása jelentős mértékben befolyásolta a falu életét. 1947-ben a helyi svábokat a potsadami határozat értelmében kitelepítették, házaikba ( a szlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény szerint) Naszvadból felvidéki magyarokat, illetve a szomszéd községekből érkező földnélküli parasztokat telepítettek. 1949-től sorra alakultak a termelőszövetkezetek, melyeket 1960-ban összevontak "Egyesülés MGTSZ" néven. Közben az 1956. október-november folyamán munkástanács működött a faluban, de tevékenysége jobbára kimerült a 15 pontos program kihirdetésében.
A 60-80-as években a község infrastruktúrája fokozatosan fejlődött, a villany-, vízellátáson túlmenően kiépült a gázvezeték-rendszer, illetve a 80-as évek végén a telefonhálózat is. Korszerű épülettel (a régi jelentős átépítésével) és a 70-es évek modern oktatási felszereléseivel büszkélkedhetett az iskola, mely Mándics Mihály iskolaigazgató hathatós irányításával a környék "mintaiskolájává" válhatott. Ekkor jött létre a történeti szempontból is igényes falumúzeum, mely méltóképp mutatja be a falu történetét, s az itt élők munkáról vallott nézeteit is.
A 90-es évek politikai változásai némileg felőrölték a lakosok aktivitását, s ugyan külsőségeiben továbbra is megőrizte Csávoly vonzerejét, de egyes környező - az új helyzethez jobban alkalmazkodni tudó - falvakhoz képest visszaszorulóban van. A kilencvenes évek végétől tapasztalható egyfajta javulás, némiképpen sikerült stabilizálni az önkormányzat gazdasági alapját. Ez a megélénkülő mezőgazdasági tevékenységnek, néhány kisebb vállalkozásnak, s a községben igazi nagyüzemmé váló "Mogyi" Kft-nek köszönhető. A faluban rejlő lehetőségeket a csávolyiak még korántsem használták ki.
Reméljük, hogy az elkövetkezendőkben lesz bőven miről beszámolni ezen a formálódó Web-oldalon.

Forrás:
Mándics Mihály: Fejezetek Csávoly község krónikájából 1944-1964.
Csávoly, kn 1969 .

Jegyzetek:

A falu nevével kapcsolatos magyarázatok:
           1. Stávoly: dalmát szó, mely vadpasternyákot jelent. (Ez a növény lepte el a Bara tó és az abból eredő folyó,a Kigyós partját.)
            2. Csáva (scava): bőrkikészítésnél használt folyadék
       3. 1375-ben a község területén egy Chayol, valamint Csepes (csipes, csipcs) nevű elpusztult községről tesznek említést.

Csávoly a Baja-Szeged országút mentén elterülő, többnemzetiségű község. Magyarok, bunyevác-horvátok és németek élnek együtt e tájon már több száz éve.
Az első adatok 1198-ra nyúlnak vissza. A település Chayol-Thayal néven birtokosok kezén vándorolt 1374-től kezdődően. A török adólajstromok szerint 1580-ban 22 háza volt. Az ezt követő időkben többször elpusztult. Csávolyt, mint községet a legkorábban 1734-ben említik a dokumentumok. Ebből az időből származik az első pecsétje: két búzakalász között kocsikerék, felette szántóvas. A falu első temploma 1740-ben, a mai 1783ban épült. 1782-84 között a kalocsai érsek buzdítására 424 fő németet (kb. 100 család) irányítottak a községbe Soroksárról és Hajósról.
1947 nagy sorsfordulója volt a községnek. A potsdami határozat következményeként a csávolyi németek nagy részét (553 fő) áttelepítették Németországba. Helyükbe a felvidéki csallóközi magyarokból települtek át.
Az idegenforgalom szempontjából látványosság a falumúzeum, a műemléki jellegű ravatalozó, és a nemrégiben átadott hősi emlékmű.

Német nyelven:

Csávoly ist eine Gemeinde mehrerer Nationalitäten neben der Landstra?e Baja-Szeged. Ungarn, Bunjewatz-Kroaten und Deutsche leben hier seit mehr als 100 Jahren zusammen.
Die ersten Angaben gehen auf 1198 zurück. Die Siedlung wanderte von 1374 an unter dem Namen Chayol Thayal durch die Hände der Grundbesitzer. Den Steuerlisten der Türken nach hatte sie 1580 22 Häuser. In den Folgenden Zeiten wurde sie mehrmals zerstört. Csávoly als Gemeinde wird erstmals 1734 von den Dokumenten erwähnt. Aus dieser Zeit stammt auch ihr erster Stempel: ein Wagenrad zwischen zwei Weizenähren, darüber ein Pflugeisen. Die erste Kirche des Dorfes wurde 1740, die zweite 1783 errichtet. Auf den Ansporn des Erzbischofs von Kalocsa hin wurden zwischen 1782 und 1784 insgesamt 424 Deutsche (ca. 100 Familien) von Soroksár und Hajós aus in das Dorf gewiesen.
Das Jahr 1947 brachte eine Schicksalswende für das Dorf. Als Ergebnis des Potsdamer Abkommens wurde ein gro?er Teil der csávolyer Deutschen (553 Menschen) nach Deutschland übersiedelt. An ihre Stelle zogen Ungarn aus dem Hochland des Csallóköz.
Aus der Hinsicht des Fremdenverkehrs sind das Dorfmuseum, die Leichenhalle von Denkmalcharakter und das vor kurzem übergebene Heldendenkmal, Sehenswürdigkeiten der Gemeinde.

Forrás: Hívogató / Kleiner Lockruf

Csávoly az országon, Bács-Kiskun megyén és a Duna-Kékhegy Kistérségen belül. 

!