Fogalmak

Fehér Ház:
ellenforradalmi szervezet, mely 1919. augusztus 6-án megdöntötte a Peidl-kormányt. Pekár Gyula, Bleyer Jakab vezetésével létrehoztak egy 20 fõbõl álló bizottságot, mely Csilléry András fogorvos Baross utcai lakásában tartotta a tanácskozásait. Ez volt az un. Fehér Ház. Habsburg József fõherceg hozzájárulásával és a román csapatok támogatásával sikerült megdönteniük az ún. szakszervezeti kormányt.

fehérterror:
Az ellenforradalmi terror általános elnevezése. A fehér szín ellenforadalmi jelentése, a fehér-vörös ellentétpár a francia forradalom idején alakult ki, amikor 1795-ben a Bourbonok liliomos fehér zászlója az ellenforradalmat, míg a jakobinusok radikális csoportjának vörös zászlaja a forradalom továbbvitelének szándékát jelezte.Magyarországon az 1919. augusztus és 1921. decembere közötti idõszakot jelöli e fogalom. A nemzeti hadseregnek Siófokra történõ áttelepülését követõen kezdõdött, s egyre féktelenebbé vált a Dunántúlon is a tiszti különítményesek "büntetõ akciója". A fehérterror a munkástanácsok tagjaira, a szociáldemokratákra, kommunistákra terjedt ki. A különítményesek (Ostenburg, Héjjas, Prónay) tevékenysége mellett törvényes ítéletek is születtek: 1919. augusztus 20-tól bevezették az internálást, azaz bírói eljárás nélkül õrizetbe vették a rendszerre nézve veszélyes egyéneket; fegyelmi úton távolítottak el tisztviselõket, tanítókat, alkalmazottakat, akik a forradalma(ka)t támogatták. A fehérterrort az egymást váltó kormányok sem tudták megfékezni, s sokan az emigrációt választották. Az 1921-ben kötött Bethlen-Peyer-paktum megkötése és a nemzetközi tiltakozás szüntette meg végérvényesen.

ellenforradalom:
Az 1919. augusztusától a II. világháború végéig tartó idõszak neve Magyarországon. A kifejezés pejorativ melllékzöngéje a II. világháborút követõen alakult ki, eredetileg a forradalmakkal szembehelyezkedõk, az un. "szegedi gondolat" képvislõi tudatosan használták önmaguk meghatározására az ellenforradalmár kifejezést. Tudatosan el akarták határplni magukat a korábbi forradalmaktól, melyek -szerintük- egyedül felelõsek az ország súlyos helyzetéért .

kormányzó:
Az ország egészét vagy egy részét politikai, esetleg katonai szempontból irányító személy, aki az uralkodó helytartója vagy ideiglenes államfõ. A különbözõ történelmi viszonyok közt eltérõ és vegyes jögkörrel rendelkeztek az adott kormányzók. Ilyen kormányzó volt Hunyadi János (1446-1453), aki V. László kiskorúsága idején töltötte be ezt a tisztséget; Kossuth Lajos 1849-ben a detronizációt követõen és Horthy Miklós 1920-1944 között a király nélküli alkotmányos monarchiában.

irredentizmus: irredenta [ol] meg nem váltott
olyan nacionalista mozgalom, mely a területi igényeit nemzetiségi összetartozás vagy történeti jog címén kívánja érvényesíteni. Magyarországon a trianoni békét követõ reviziós mozgalom egyik vezéreszméje lett.

legitimisták: lex [l] törvény szóból
A tradicionális uralkodó család trónöröklési jogának elismerését vallók. Magyarországon 1920-tól a királykérdésben két eltérõ irányzat alakult ki: 1. akik IV. Károlyt ismerték el törvényes (legitim) uralkodónak, azokat karlistáknak [Károly hívei] nevezték; 2.akik pedig elutasították a Habsburg restaurációt, azokat szabad királyválasztóknak nevezték, mert a detronizációval egyidejûleg hangoztatták a magyarság jogát a király szabad megválasztására.

nemzetgyûlés
A parlamentnek azaz a törvényhozó hatalomnak az elnevezése egyes országokban, így például Magyarországon 1920-1926 között.

Numerus clausus: [l] zárt szám
Az a szám, melynél több tagja nem lehet egy testületnek, társulatnak, intézménynek. Magyarországon elõször 1920-ban vezettek be numerus clausust az oktatás terén: az ország területén élõ nemzetiségek országos számarányának megfelelõen tölthették be az egyetemek a hallgatói létszámot. A trianoni békét követõen a határokon túlról tömegesen érkeztek az értelmiségiek is, és ezek munkahelyhez juttatása is gondokat okozott, s a numerus clausus bevezetésével igyekeztek orvosolni a bajokat. A törvény a zsidók helyzetét sértette leginkább.

Vitézi Rend:
Horthy Miklós által alapított rend, mely az I. világháború és a fehérterror idején nemzethûség alapján kitünt egyéneket kívánta összefogni. Az 1920-ban alapított rend tagjai használhatták a vitézi elõnevet, s elidegeníthetetlen földbirtokot kaptak, a tisztek 50 holdat, a közlegények 12-t.

detronizáció: [l] trónfosztás
Az örökletes uralkodónak vagy legitim uralkodócsaládnak az uralkodói jogkörbõl való törvényes eltávolítása. Magyarországon háromszor került sor trónfosztásra: 1. 1707, Ónod, I. József, Habsburg uralkodó; 2. 1849. április 14., Debrecen, Ferenc József, Habsburg uralkodó; 3. 1921. november 6., Budapest, IV. Károly, Habsburg uralkodó személyében.

Vissza a fõoldalra