A fehérterror megítélése:

1. Jászi Oszkár: Magyar kálvária magyar föltámadás

"Nem lehetett semmi kétség aziránt, hogy a román fegyverek védelme alatt nem a demokrácia, nem a keresztényszocializmus, sõt még nem is a Tiszák vagy az Andrássyak konzervativizmusa vonult Budapestre, hanem az országnak legsötétebb, legmûveletlenebb, legfalánkabb akarata. Nem igaz az, hogy ma Magyarországon akár a dzsentri, akár a parasztság uaralkodnék. Ami uralkodik, az a külvárosi társaskörök és a vidéki kaszinóknak borban búsuló és cigányozó demagógiája egy csomó bandafõnök, lelketlen lelkiatya, kalandor és iparlovag vezetése alatt. ...

S mindenki láthatta, akinek csak szeme volt, hogy ha a románok kimennek és a szegedi kormány tiszti csapatai bevonulnak, szörnyûséges állapotok fognak bekövetkezni. Mert a fehérterror csak kisebb részében volt a vörösterror brutalitásának reflextüneménye (ugyan ez is volt, s aki letagadná, meghamisítaná a történelmet); alapvetõ lényege azonban más volt, mint a proletárdiktatúra elkínzott polgári közvéleményének szenvedélyes kirobbanása. A fehérterror - az elfajult klerikalizmus és a parlagi feudalizmus kezében - alkalmas és teljes öntudattal kezelt eszköz mindazon erõk kiirtására, melyek az utolsó negyedszázad alatt a nyugati demokrácia és a kultúra eszméit terjesztették Magyarországon. Az ország õsi, duhaj, tunya ázsiai lelke ágasodik itt föl, hogy visszacsinálja Magyarországot nem is a háború elõtti helyzetébe, de a 48-at megelõzõ jobbágyi, földesúri, dereses és zsidónyúzó állapotokba. Az ország olyan politikusok kezébe jutott, akiknek teljes analfabétizmusát csak üzleti mohóságuk múlja felül. Ezek a politikusok egyes tiszti bandavezérekkel szövetkezve mindig készek fegyveres puccsokkal maguknak miniszteri tárcákat s kis maffiáiknak állásokat szerezni.

2. Shvoy Kálmán titkos naplója és emlékirata 1918-1945

1919. július 13. (Horthy Miklós fõvezér lett, és hadparanccsal vette át a fõparancsnokságot.)
"... A fõvezérség és fõleg Horthy személyes õrizetére Prónay Pál százados vezetésével egy tisztiszázad lett felállítva. Miután sok tiszt és tartalékos tiszt érkezett Nyugatról, akiket mind el kellett helyezni, a tisztiszázadok rendszerét vezettük be. 100-150 tiszt lett egy századba egyesítve, egy-egy konviktusban vagy iskolában elhelyeze, élelmezve. 5 vagy 6 ilyen század volt. Prónay-, Madary, Ostenburg, Vén- stb. század. Ezek mindegyike fegyelmezett tisztességes alakulat volt, csak a Prónay-századdal volt sok baj. Prónay teljesen hatalmába kerítette Horthyt, nem engedelmeskedett senkinek, állam volt az államban, és rengeteg bajt csinált, sok szégyent hozott a honvédség nevére. Századában sok rovott multú, tiszti mivoltát igazolni nem tudó alak volt, akik minden aljasságra képesek voltak. Ennek a századnak, mely késõbb a Prónay-különítmény nevet vette fel, volt a mûve, hogy Szegeden emberek tüntek el, akiket megölve, megdrótozva dobtak a Tiszába. Ezt mindenki tudta, de ellene nem tett senki semmit. De hogy is lehetett volna ellene tenni, mikor Horthy nap-nap után vagy a Csónakázó Egylet regattaházában vagy a Kass Szálló különtermében reggelig tartó orgiákat rendezett a köréje sereglett huszártisztek és a szép Sóvári fõhadnagyné társaságában. Itt hangzott az Erger-Berger stb. Ott volt Prónay, a "Pali", aki dicsõítve lett elkövetett bûneiért. Mi, a hadsereg-parancsnokság -mint állomásparancsnokság- lépéseket tettünk ezen kihágások megtorlása és megszüntetése érdekében, de le lettünk intve, s Prónay és különíménye közvetlen a "fõvezérnek" rendeltetett alá. Ez az intézkedés szülte azután a sok, Prónay-különítmény által elkövetett atrocitásokat.

1919.nov.16. Nemzeti Hadsereg élén bevonul Budapestre Horthy Miklós kormányzó ... Reggelre volt a magyarok bevonulási ideje megállapítva. Esett az esõ. A csapatok Székesfehérvár felõl, az Átlós úton át vonultak be. Az út két oldalán nagy a tömeg. A csapatok élén Horthy Miklós lovagol fehér lovon, kétoldalt a Prónay-zlj. tisztjei menetelnek.
De mennyivel szebb lett volna, ha Horthy nem gyilkosok, fosztogatók és rablóktól körülvéve vonul be Pestre ... azok vették közvetlenül körül és azok képezték a testõrségét. Horthy szereplésének, Budapestre történt bevonulásának kétségtelenül ez volt a legzavaróbb szépséghibája. De a mögötte menetelõ katonaság soraiban is hány olyan ember menetelt, akinek vér tapadt a kezéhez ...! A nemzeti hadsereg új egyenruhája -amelyben bevonultak- Szegeden született meg.

1920. június 14.
A Prónay-fiúk az utcán autókat állítottak meg, utasát, ha zsidó volt, kiszállították, autóját elvették. A Britanniában tanyáztak meg a Hungáriában, s aki nekik nem tetszett, lefogták, elhurcolták, sõt nem egy esetben el is tették az illetõt láb alól. Ilyen volt Müller István esete, aki Balassa József és még egy szegedi zsidóval a Britanniában ült. Bibó fõhadnagy felismerte Müllerben azt, aki Szegeden piros szegfût hordott, lefogta, elhurcolta és agyonütötte. A fõ területük Budapest volt, de kiszálltak vidékre."

3.Prónay Pál naplójából:

" ... a tiszti századok ellen Horthy sem mert akkor nyíltan és határozottan fellépni, mert hatalmát és erejét mégiscsak mi képeztük. Õneki ragaszkodni kellett tehát a különítményekhez, és nem mert gátat vetni a büntetõexpedícióknak, melyek a zsidósággal való alapos leszámolást tûzték ki célul, mert különben elpártol tõle a nemzeti alapon álló tábor, és más valaki köré csoportosul."

4. Horthy a fehérterrorról:

"A bolsevizmus szereplõi közül sokan még közöttünk vannak, a tisztogatás még nem fejezõdött be. "
"Semmi okom, hogy szépítgessem azokat az igazságtalanságokat és kegyetlenkedéseket, melyek valóban megtörténtek abban az idõben, amikor csak az acélseprõ tisztíthatta meg az országot. Jó ideig tartott, míg a viharos hullámok elsímultak és teljes mértékben érvényesült a jog és a törvény tisztelete."

5. Apponyi Albert [a párizsi békedelegáció vezetõje] levele (1920. március 17.)

"Belállapotaink züllésének hatása a mai, a szó teljes értelmében kényes pillanatban igen kellemetlenül érezhetõ, mert az általános hangulatot rontó hatásán kívül most már azzal a végtelenül komoly jelenséggel találkozunk, hogy az országnak egyes, tõlünk elveendõnek jelzett területein, ahol az általunk javasolt népszavazás feltétlenül részünkre kedvezõ eredményt ígért, a hangulat ellenünk fordult,amint hogy természetes, hogy megszûnik annak az államnak attraktív ereje, amely polgárok elemi közszabadságait megvédeni képtelen, ahol a törvény uralmát az egyéni erõszak kérdésessé teszi."

Vissza a fõoldalra