A magyar külpolitika behatárolt mozgástere 1919-1921

A trianoni békeszerzõdés

74. cikk
Magyarország már most kijelenti, hogy elismeri és elfogadja Ausztria, Bulgária, Görögország, Lengyelország, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén Állam és a Csehszlovál állam határait úgy, amint ezeket a határokat a Szövetséges és Társult Fõhatalmak megállapítják. ...

102. cikk:
A jelenszerzõdés életbe lépését követõ három hónapon belül Maghyarország katonai erõit az alább megszabott mértékig le kell szerelni.

103. cikk:
Az általános hadkötelezettséget Magyarországon meg kell szüntetni. A magyar hadsereget a jövõben csak önkéntes belépés alapján lehet felállítani és kiegészíteni.

104.cikk:
A magyar hadsereg katonai erõinek összessége nem haladhatja meg a 35 ezer fõt, beleértve a tiszteket és a pótkeretek csapatait is. A magyar hadsereget kizárólag a rendnek Magyarország területén való fenntartására és határrendõr-szolgálatra szabad alkalmazni ...

106. cikk.
Mozgósítást elrendelõ vagy mozgósításra vonatkozó minden intézkedés tilos ...

161. cikk:
A Szövetséges és Társult Kormányok kijelentik és Magyarország elismeri, hogy Magyarország és szövetségesei, mint e veszteségek és károk okozói, felelõsek mindazokért a veszteségekért és károkért, amelyeket a Szövetséges és Társult Kormányok, valamint polgáraik az Ausztria-Magyarország és szövetségesei támadása folytán reájuk kényszerített háború következményeképpen elszenvedtek.

162. cikk
A Szövetséges és Társult Kormányok elismerik, hogy Magyarország jövedelemforrásai, tekintettel e jövedelemforrásoknak a jelen Szerzõdés egyéb rendelkezéseibõl folyó állandó jellegû csökkenésére, nem elegendõek arra, hogy e veszteségek és károk teljes jóvátételét biztosítsák.
A Szövetséges és Társult Kormányok mégis megkövetelik, és Magyarország kötelezi magát, hogy az alább megszabott módozatok szerint jóváteszi mindazokat a károkat, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak polgári lakosságában és javaiban szárazföldi, tengeri és légitámadás okozott az alatt az idõ alatt, amíg a Szövetséges és Társult Hatalmak bármelyike háborút viselt Magyarországgal, valamint általában az idecsatolt I.Függelékben meghatározott károkat. ...

166. cikk
Magyarország beleegyezik abba is, hogy gazdasági erõforrásai közvetlenül felhasználtassanak jóvátételre úgy, mint ezt a kereskedelmi hajózásra, a természetbeni újjáépítésre és a nyersanyagokra vonatkozólag a III., IV. és V. Függelékek részletezik; természetesen azt az értéket, amelyet az átruházott javak és ezeknek a javaknak a Függelék szerint megvalósult felhasználása, az ott meghatározott megállapítás szerint képviselnek, Magyarország javára kell írni és azt az elõzõ cikkekben megszabott tartozásból le kell vonni.
(A 166. cikkben említett III.Függelék értelmében Magyarország a Szerzõdés életbeléptetésétõl számított két hónapon belül köteles minden magyar tulajdonban lévõ kereskedelmi és halászhajó kiszolgáltatására. A IV. Függelék értelmében Magyarország köteles a Szövetséges és Társult Hatalmak által elõterjesztett kimutatások alapján ugyanannyi állatot, gépet, vasúti anyagot, felszerelést, esztergapadot és a kereskedelmi forgalomban szereplõ hasonló árucikket kiszolgáltatni, mint amennyit Magyarország lefoglalt, felhasznált elpusztított, vagy amelyek közvetlenül a hadmûveletek következtében semmisültek meg. Továbbá Magyarország köteles az elpusztított területek újjáépítésére szükséges anyagok: kõ, tégla, tûzálló tégla, fedõcserép, épületfa, ablaküveg, acél, mész, cement, gépek, fûtõkészülékek, bútorok és egyéb árucikkek gyártására és szállítására. Az V. Függelék értelmében Magyarország opciót biztosít a szövetségeseknek épületfa és fatermékek, valamint vas és vasöntvények a szerzõdés életbe lépésétõl számított öt éven át való szállítására, opciót biztosít továbbá a Szerb-Horvát-Szlovén Állam javára öt éven át a pécsi szénbányából származó vontatószén szállítására.)

201. cikk
Magyarország továbbá kötelezi magát, hogy bármelyik Szövetséges és Társult Állam kereskedelmének rovására az említett Államok akármelyikével vagy bármely más külföldi országgal szemben még közvetett módon, így pl. a vámigazgatási és elvámolási eljárás, a vizsgálati vagy vegyvizsgálati módszerek, a vámfizetésre vonatkozó rendelkezések, a tarifaszerû osztályozás és a vámtarifa értelmezése vagy végül az egyedárusági szabályok alkalmazása útján sem. ...

260. cikk
A Szövetsége és Társult Hatalmak kötelékébe tartozó légi jármûvek Magyarország területén teljesen szabadon repülhetnek és leszállhatnak, és általában véve ugyanazokat a kedvezményeket élvezik, mint a magyar légi jármûvek. ...

268. cikk
Magyarország kötelezi magát, hogy a nemzetközi átmenõ forgalomra legalkalmasabb utakon, nevezetesen vasúton, hajózható vízi utakon vagy csatornákon szabad átmenetet engedélyez területén keresztül bármelyik szomszédos vagy nemszomszédos Szövetséges és Társult Hatalom területérõl származó vagy oda irányított személyek, áruk, hajók, vasúti kocsik és a posta számára.

Horthy Miklós 1919 októberében a következõképp vázolta fel a külpolitikai elképzeléseit.

Magyarország elsõ számú ellensége Románia, mivel ez a legerõsebb a szomszédos államok közül, s neki van Mo-gal szemben a legnagyobb területi követelése. Ezért a "fegyveres leszámolás" a velük szemben alkalmazható eljárás. Románia mohósága és a megszállás elhúzása miatt az antant is egyre jobban neheztel Romániára, területi ellentétei vannak Bulgáriával, Szerbiával és Oroszországgal is. A támadásra a kedvezõ pillanat 1921-ben érkezik el, addig is békés viszonyra kell törekedni Romániával, és intenzíven folytatni kell Erdélyben az irredenta szervezkedést. Meg kell valósítani Románia diplomáciai elszigetelését.
Jugoszláviával a közös ellenség (Románia miatt)akár "baráti" viszonyt is ki lehet alakítani átmenetileg, de ki kell használni a belsõ nemzetiségi ellentéteit, pl. a horvát szeparatista törekvéseket.
A magyar hadsereget alkalmassá kell tenni háborús akciók végrehajtására. A békefeltételek katonai korlátozásait részben ki kell játszani, részben számítani lehet hatásuk csökkenésére is. Magyarországnak kedvezõ, nemzetközileg is elfogadott tekintélyt kell szereznie, Közép-Európa rendfenntartójának szerepkörében kell feltünnie: "Az antantállamok, fõleg Anglia és Amerika mindenképpen érdekelve vannak, hogy a Duna középfolyása mentén rendes viszonyok uralkodjanak, mert ezen fontos kereskedelmi út csak ezáltal lesz az õ részükre biztosítva. Saját belsõ megújulásunkkal be kell bizonyítanunk, hogy a Duna menti államok (beleértve az egész Balkánt) között Magyarország ... egyedül képes arra, hogy a rendfenntartás biztos nyugvópontjának tekintsék, és hogy Románia ebben a tekintetben nem mérkõzhetik velünk." Ehhez el kell utasítani a bolsevizmust és a reakciós zavarokat, valamint fejleszteni kell a hadsereget.
Magyarországnak érdeke, hogy Ausztriában forradalom törjön ki, mert ennek felszámolásában a magyar hadsereg közremûködhetne, s akkor a Saint Germain-i békében Ausztriának ítélt Burgenlandot Magyarország megtarhatná.
A románok elleni támadást megelõzõen Csehszlovákiával szemben a közös lengyel-magyar határ megteremtésével kell fellépni, s ki kell építeni a kapcsolatot a szudétanémet mozgalommal és a szlovák autonomistákkal.

(Ezen elképzeléseit gyökeresen megváltoztatták a királypuccsok, melyek teljesen új nemzetközi politikai konstellációt eredményeztek.)

IV. Károly proklamációja a magyar nemzethez:

"Visszatértem Magyarország szeretett földjére, mert távol szeretett hazámtól, amelyhez feoldhatatlan szent eskü és vérem szava köt, minden perc szenvedés reám nézve. Visszatértem, mert szentül meg vagyok gyõzõdve arról, hogy ezen súlyosan megpróbált ország csakis törvényes koronás királyának vezetése alatt tudja megszerezni a belsõ nyugalmat és a törvényes rendet, amely elõfeltétele hazánk felvirágozásának. Azon gyászos emlékû események, amelyek 1918-ban és 1919-ben játszódtak le, éppúgy fordultak az ország alkotmánya és törvényei, mint a koronás király ellen, de a magyar nép alkotmányhûsége és józansága nem hagyta magát sokáig félrevezetni és látom, hogy Magyarország a megújhodás útján van.
Az elemi erõvel ránk zúdult események folytán megszüntek az 1867. évi kiegyezés és a pragmatica sanctionak a feloszthatatlan és elválaszthatatlan birtoklásra vonatkozó részei és helyreállt Magyarország teljes állami függetlensége, amelyet gondosan megõrizni nekem is egyik fõ törekvésem. Ezzel a nemzet élete és fejlõdése új alapot nyertek. Szívem sajog, hogy ki vagyok zárva abból, hogy a megújhodás ezen munkájában nemzetemmel együtt vállvetve közremûködhessem. Egy nyugodt, belsõleg konszolidált, erõs és független Magyarország olyan közös európai érdek, az a békének olyan fontos biztosítéka lévén, nem hihettem, hogy a külállamok törekvésemet, amely csakis a konszolidáció, a békés rend és tartós nyugalom helyreállítását és biztosítását célozza, meg akarhatnák akadályozni.
Minthogy azonban meggyõzõdtem arról, hogy az apostoli királyi jogkör elfoglalása most nehéz és elviselhetetlen megpróbáltaásoknak tenné ki nemzetemet, ezt pedig lelkiismeretemmel össze nem egyeztethetem, ismét távozom az országból, de távol minden erõmet és idõmet, ha kell véremet is, hazámnak akarom szentelni, amelytõl elszakadni, amelyhez hûtlenné válni soha nem fogok. Bízom az isteni gondviselésben, hogy el fog érkezni a pillanat, amikor szeretett hazámban maradhatok és közös erõvel közös célokbók, közös munkára egyesülvén nemzetemmel együtt.
Amíg ez bekövetkezik, a magyar nemzetet a magam résézérõl is arra kérem, támogassa azt a férfiút, aki a nemzetgyûlés bizalma tisztét betölti, és akitõl a magam részérõl is bizalommal várom azoknak az érdekeknek a gondozását, amelyek magyarország õsi alkotmányos törvényei szerint a király és a nemzet harmonikus együttmûködését kívánják.
Kelt Szombathely, 1921. április 2-án."

IV.Károly a második királypuccs idején

IV. Károly a második királypuccs idején ezzel a repülõvel érkezett Magyarországra

és ezzel a hajóval távozott Madeira szigetére:


Kisantant

Szövetségi szerzõdés Jugoszlávia és a Csehszlovák Köztársaság között
Belgrád, 1920. augusztus 14.

Szilárdan eltökélve, hogy mérhetetlen áldozatok árán létrejött és a Nemzetek Szövetségének Egyességokmányával megteremtett békét, valamint a Trianonban, 1920. június 4-én egyfelõl a Szövetséges és Társult Fõhatalmak, másfelõl Magyarország között kötött béke által létrehozott rendet fenntartják, a Csehszlovák Köztársaság elnöke és Õfelsége a Szerbek, Horvátok és Szlovének királya megállapodtak abban, hogy védelmi szerzõdést kötnek.
Evégbõl meghatalmazottaikat kinevezték, éspedig: ........................................................
akik jó és kellõ alakban talált meghatalmazásaik közlése után az alábbi cikkekben állapodtak meg:
1. cikk. Abban az esetben, ha a Magas Szerzõdõ felek egyikét Magyarország részérõl nem provokált támadás érné, a másik Fél kötelezi magát, hogy a jelen Szerzõdés 2. cikkében foglalt megállapodás által meghatározott módon a megtámadott fél védelmére kel.

2. cikk. A Csehszlovák Köztársaságnak és a Szerbek? Horvátok és Szlovének Királyságának illetékes szakszervei a jelen Szerzõdés végrehajtásához szükséges rendelkezéseket közös egyetértéssel fogják meghatározni.

3. cikk. Egyik Magas Szerzõdõ Fél sem köthet szövetséget harmadik hatalommal, anélkül, hogy errõl a másik Felet elõzetesen ne tájékoztatta volna.

4. cikk. A jelen Szerzõdés a megerõsítõ okiratok kicserélésének napjától számított két évig marad érvényben. E határidõ lejártával a jelen Szerzõdést bármelyik Szerzõdõ Fél felmondhatja. A felmondás idõpontját követõen a Szerzõdés mindazonáltal hat hónapig érvényben marad.

5. cikk. A jelen Szerzõdést a Nemzetek Szövetségével közölni kell. (Nemzetek Szövetségének Egyességokmánya.)

6. cikk. Ezt a Szerzõdést meg kell erõsíteni és a megerõsítõ okiratokat Belgrádban, mihelyt lehetséges, ki kell cserélni.
Ennek hiteléül alulírott meghatalmazottak ezt a Szerzõdést aláírták és pecsétjükkel ellátták.

Kelt Belgrádban, 1920. augusztus 14. napján, két példányban.


Törvény IV.Károly detronizálásáról

XLVII.törvénycikk
IV.Károly Õfelsége uralkodói jogainak a Habsburg Ház trónörökösödésének megszüntetésérõl

(Kihirdettetett az Országos Törvénytárnak 1921. évi november hó 6-án kiadott 23. számában.)
1.§. Iv.Károly király uralkodói jogai megszüntek.
2.§. Az 1723. évi I. és II. törvénycikkben foglalt pragmatica sanctio és minden egyéb jogszabály, amely az Ausztriai Ház (Domus Austrica) trónörökösödési jogát megállapította vagy szabályozta, hatályát vesztette, és ezzel a királyválasztás elõjoga a nemzetre visszaszállt.
3.§. A nemzet a királyság õsi államformáját változatlanul fenntartja, de a királyi szék betöltését késõbbi idõre halasztja, és utasítja a minisztériumot, hogy eziránt arra alkalmas idõben javaslatot tegyen.
4.§. Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe.

Vissza a fõoldalra