Pragmatica Sanctio

1723.II.tc.4.§. S Õ legszentségesebb császári és királyi felsége, legkegyelmesebb uruk iránt hálájukat s hûségüket a legalázatosabban kimutatni kívánva [ti. a magyarországi rendek]:
5.§. Õ legszentségesebb császári és királyi felsége férfiágának magvaszakadtával (mely magszakadást Isten legkegyelmesebben távol tartani méltóztassék) az öröklési jogon való utódlást e Magyarországban és koronájában, s az Isten segedelmével már visszaszerzett és visszaszerzendõ ehhez tartozó részekben, országokban és tartományokban, felséges osztrák házának nõágára is és pedig elsõ helyen a fent tisztelt most uralkodó legszentségesebb császári és királyi felségnek.
6.§. Azután, ennek magvaszakadtával, a néhai boldogult Józsefnek.
7.§. S ezeknek is magvaszakadtán, a néhai dicsõ Lipótnak, császároknak s Magyarország királyainak ágyékából leszármazókra, és ezeknek törvényes, római katolikus, mind két nemû ausztriai fõherceg utódaira, a most uralkodó legszentségesebb császári és királyi felség részérõl a Németországban s azon kívül fekvõ és Magyarországgal, meg az ehhez kapcsolt részekkel, országokkal és tartományokkal, az elõrebocsátott jog és rend szerint, feloszthatatlanul s elválaszthatatlanul (indivisibiliter ac inseparabiliter), kölcsönösen és együttesen örökösödésileg birtoklandó más országaiban s tartományaiban is megállapított elsõszülöttségi rendhez képest, uralkodás és kormányzás végett átruházzák.


I. Károly osztrák császár 1918. november 11-i nyilatkozata:

" ... elõre elismerem azokat a döntéseket, amelyeket az osztrák nép a jövendõ államformájáról hozni fog. Az államügyekben való minden további részvételrõl ezennel lemondok."

Két nappal késõbb eckartsaui vadászkastélyában a magyar delegáció elõtt is hasonlóképpen mondott le uralkodói jogainak további gyakorlásáról.


A királykérdéssel kapcsolatos magyar álláspontok 1919-1920 folyamán

Horthy Miklós 1919 karácsonyán:
"A magyarság tûlnyomó többsége független nemzeti létet, nemzeti királyságot akar."

Turi Béla, "az alkotmányosság helyreállításáról és az állami fõhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezésérõl" szóló 1920 évi törvényjavaslat elõadója:
"A szent korona tana szerint a szent koronában, amely forrása és átszármaztatója minden hatalomnak, ebben a szent koronában a nemzet él. A korona a nemzetnek eleven megtestesítõje. ... A szent korona annk a közhatalomnak a kifejezõje, amely a nemzetben bírja gyökerét és a királyra, a királyi hatalomra is csak a korona útján, a koronázás által a nemzettõl ruháztatik át. Az, hogy a szent korona a közhatalomnak az átruházója és minden közhatalomnak a birtokosa, az onnan van, mert a koronához tartozik az államnak az egész népe, mint szoktuk mondani, a szent korona minden tagja. És ha a szent korona jogelmélete szerint is a szent korona magában egyesíti az államhatalom összes alkatelemeit, akkor csak világos, hogy ha ezeknek az alkatelemeknek, tényezõknek, közjogi szerveknek mûködése megszûnik, akkor a nemzet joga az, hogy ennek pótlásáról gondoskodjék."

Rupert Rezsõ (kisgazdapárti képviselõ) az ezeréves múlt örökségének folytatását követei:
"A szent korona nem egyszerûen képviselõje a nemzet fõhatalmának, az állam fõhatalmának, hanem valóságos perszonifikációja, sõt megtestesülése. Hogy analógiát hozzak fel, a mi szent koronánk hasonló a szent ostyához, amelyben Krisztusnak a teste és a vére valósággal jelen van, pedig hiszen csak egy pici fehér pehelyrõl van szó."

A királykérdéssel kapcsolatosan a kormány és a nemzetgyûlés nem foglalt egyértelmûen állást az 1920: I.tc-ben :
A nemzetgyûlés, mint a nemzeti szuverenitás kizárólagos törvényes képviselete megállapítja, hogy a királyi hatalom gyakorlása 1918. évi november hó 13. napján megszünt. ...
A nemzetgyûlés mindezekbõl a törvényekbõl [korábban a trónbetöltés módjával kapcsolatosan keletkezettekbõl] folyó következmények megállapításait a békekötés utáni idõre tartja fenn magának."

A fenti törvénncikkbõl még a királyságnak mint aktuális államformának a határozott kimondására sem lehetett egyértelmûen következtetni, ezért három héttel késõbb miniszterelnöki rendelettel erõsítették meg, hogy Magyarország királyság. Tiszta képletet az 1920 március 18-án kiadott 2394/1920. (M.E. számú) "Az állami hatóságok hivatalok és intézmények elnevezése és az állami címereken a szent koronának az alkalmazása" c. rendelet eredményezett:
"Az alkotmányosság helyreállításáról és az állami fõhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezésérõl szóló 1920:I.tc. megállapította ugyan, hogy a királyi hatalom gyakorlása 1918. évi november hó 13. napján megszünt: azonban Magyarország ezeréves államformáját nem változtatta meg, és sem a királyi méltóságot, sem magát a királyi hatalmat mint jogintézményt nem szüntette meg. Sõt ellenkezõleg, az által, hogy az idézett törvény 9. §-ban kifejezetten érvénytelennek nyilvánította azokat az alkotmányellenes forradalmi rendelkezéseket, amelyek alkotmányunk intézményeit, nevezetesen a magyar állam ezeréves államformáját is megváltoztatni és a királyság intézményét eltörölni kívánták, kétségtelenné vált, hogy alkotmányunk alapelveinek, különösen a királyság intézményének léte és fennállása a forradalmi események után is jogilag érintetlen maradt.
Az 1920:I.tc.12. és következõ paragrafusai csupán a királyi hatalom gyakorlásának bekövetkezett tényleges megszûnése folytán rendelkeztek az államfõi teendõk ideiglenes ellátásáról arra az idõre, amíg az államfõi hatalom gyakorlásának mikéntje véglegesen rendeztetni fog, s erre az idõre a nemzetgyûlés az 1920:I.tc. 13.§-ában megszabott korlátok között a kormányzóra ruházta a királyi hatalomban foglalt jogok alkotmányos gyakorlását.
Ezekhez képest tehát mindaddig, amíg a törvényhozás másként nem rendelkezik, Magyarország törvényes államformája a királyság marad.
Minthogy pedig az állami hatóságoknak, hivatalnokoknak és intézményeknek elnevezésükben Magyarország fennálló államformáját kell kifejezésre juttatniok, s ehhez képest azokat, mint a magyar királyság hatóságait, hivatalait és intézményeit ennek kifejezésére a 'királyi', illetõleg a 'magyar királyi' jelzõ illeti meg: ennélfogva a hatályban lévõ törvényes rendelkezések szerint az állami hatóságokat, hivatalokat és intézményeket, nevezetesen a minisztériumot is és az egyes minisztereket, az alájuk rendelt állami közigazgatási hatóságokat, az állami bíróságokat és ügyészségeket, a hadsereget, a csendõrséget és az államrendõrséget a 'királyi', illetõleg a 'magyar királyi' jelzõvel kell megjelölni.
Hatályban maradnak azok a törvényes rendelkezések is, amelyek értelmében a magyar állam címerein a magyar állami fõhatalom jelképéül a szent koronát kell alkalmazni.
Ennélfogva az állami hatóságoknak, hivataloknak és intézményeknek az õket eddig megilletõ 'királyi ', illetõleg a 'magyar királyi ' jelzõket továbbra is használniuk kell, bélyegzõjükön magukat törvényes elnevezésüknek megfelelõen e jelzõ használatával kell nevezniök és a bélyegzõkön a magyar állam címerén a szent koronát kell alkalmazniok ..."

Horthy Miklós 1920. év végi beszéde Sopronban:
" Mi valamennyien azt óhajtjuk, hogy a szent koronát régi dicsõségben ragyogva láthassuk. Azonban mielõtt ezt a célt elérhetnénk, külsõ és belsõ megerõsödésünk kérdéseit kell megoldanunk. Aki ma idõszerûtlenül felveti a királykérdést, megzavarja az ország békéjét, akadályozza az újjáépítést és megfoszt bennünket annak lehetõségétõl, hogy a külfölddel jó kapcsolatba léphessünk.

1921. április 1-ére elõrehozták a nemzetgyûlés összehívását IV. Károly puccsa miatt, s ekkor a nemzetgyûlés az alábbi határozatot hozta:
"az 1920. évi I.tc. által megállapított közjogi rendhez ragaszkodik, annak megdöntésére irányuló minden törekvés ellen a leghatározottabban felemeli tiltakozó szavát, és utasítja a kormányt, hogy annak minden egyoldalú megzavarását megakadályozza."


IV. Károly proklamációja a magyar nemzethez:

"Visszatértem Magyarország szeretett földjére, mert távol szeretett hazámtól, amelyhez feoldhatatlan szent eskü és vérem szava köt, minden perc szenvedés reám nézve. Visszatértem, mert szentül meg vagyok gyõzõdve arról, hogy ezen súlyosan megpróbált ország csakis törvényes koronás királyának vezetése alatt tudja megszerezni a belsõ nyugalmat és a törvényes rendet, amely elõfeltétele hazánk felvirágozásának. Azon gyászos emlékû események, amelyek 1918-ban és 1919-ben játszódtak le, éppúgy fordultak az ország alkotmánya és törvényei, mint a koronás király ellen, de a magyar nép alkotmányhûsége és józansága nem hagyta magát sokáig félrevezetni és látom, hogy Magyarország a megújhodás útján van.
Az elemi erõvel ránk zúdult események folytán megszüntek az 1867. évi kiegyezés és a pragmatica sanctionak a feloszthatatlan és elválaszthatatlan birtoklásra vonatkozó részei és helyreállt Magyarország teljes állami függetlensége, amelyet gondosan megõrizni nekem is egyik fõ törekvésem. Ezzel a nemzet élete és fejlõdése új alapot nyertek. Szívem sajog, hogy ki vagyok zárva abból, hogy a megújhodás ezen munkájában nemzetemmel együtt vállvetve közremûködhessem. Egy nyugodt, belsõleg konszolidált, erõs és független Magyarország olyan közös európai érdek, az a békének olyan fontos biztosítéka lévén, nem hihettem, hogy a külállamok törekvésemet, amely csakis a konszolidáció, a békés rend és tartós nyugalom helyreállítását és biztosítását célozza, meg akarhatnák akadályozni.
Minthogy azonban meggyõzõdtem arról, hogy az apostoli királyi jogkör elfoglalása most nehéz és elviselhetetlen megpróbáltaásoknak tenné ki nemzetemet, ezt pedig lelkiismeretemmel össze nem egyeztethetem, ismét távozom az országból, de távol minden erõmet és idõmet, ha kell véremet is, hazámnak akarom szentelni, amelytõl elszakadni, amelyhez hûtlenné válni soha nem fogok. Bízom az isteni gondviselésben, hogy el fog érkezni a pillanat, amikor szeretett hazámban maradhatok és közös erõvel közös célokbók, közös munkára egyesülvén nemzetemmel együtt.
Amíg ez bekövetkezik, a magyar nemzetet a magam résézérõl is arra kérem, támogassa azt a férfiút, aki a nemzetgyûlés bizalma tisztét betölti, és akitõl a magam részérõl is bizalommal várom azoknak az érdekeknek a gondozását, amelyek magyarország õsi alkotmányos törvényei szerint a király és a nemzet harmonikus együttmûködését kívánják.
Kelt Szombathely, 1921. április 2-án."


Törvény IV.Károly detronizálásáról

XLVII.törvénycikk
IV.Károly Õfelsége uralkodói jogainak a Habsburg Ház trónörökösödésének megszüntetésérõl

(Kihirdettetett az Országos Törvénytárnak 1921. évi november hó 6-án kiadott 23. számában.)
1.§. Iv.Károly király uralkodói jogai megszüntek.
2.§. Az 1723. évi I. és II. törvénycikkben foglalt pragmatica sanctio és minden egyéb jogszabály, amely az Ausztriai Ház (Domus Austrica) trónörökösödési jogát megállapította vagy szabályozta, hatályát vesztette, és ezzel a királyválasztás elõjoga a nemzetre visszaszállt.
3.§. A nemzet a királyság õsi államformáját változatlanul fenntartja, de a királyi szék betöltését késõbbi idõre halasztja, és utasítja a minisztériumot, hogy eziránt arra alkalmas idõben javaslatot tegyen.
4.§. Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe.

Vissza a fõoldalra