Az állam és a társadalmi rend védelmérõl intézkedõ 1921: III. törvénycikk

Az állam és a társadalmi rend hatályosabb védelmérõl
(Kihirdettetett az Országos Törvénytárnak 1921. április hó 6. napján kiadott 3. számában)
I. Az állam és társadalmi rend felforgatására vagy megsemmisítésére irányuló bûntettek és vétségek.
1.§. Aki az állam és társadalom törvényes rendjének erõszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erõszakos létesítésére irányuló mozgalmat vagy szervezkedést kezdeményez vagy vezet, bûntettet követ el, és öt évig terjedõ fegyházzal büntetendõ.
Aki ily mozgalomban vagy szervezkedésben tevékenyen részt vesz, úgyszintén aki ily mozgalmat vagy szervezkedést elõmozdít, vétséget követ el és három évig terjedõ fogházzal büntetendõ.
A kezdeményezõk és vezetõk büntetése tíz évtõl tizenöt évig terjedhetõ fegyház, a többi résztvevõké és elõmozdítóké pedig öt évig terjedhetõ börtön, ha a mozgalom vagy szervezkedés céljára nagyobb mennyiségû fegyvert, lõszert, robbanó-, vagy az emberi élet kioltására alkalmas más szert vagy anyagot szereztek be, amennyiben errõl tudtak, vagy azt kellõ gondosság mellett elõre láthatták volna.
2.§. Aki az állam és társadalom törvényes rendjének erõszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erõszakos létesítésére irányuló mozgalommal vagy szervezkedéssel összefüggóen és annak céljára bûntettet vagy vétséget követ el, annak büntetése:
1. halál, ha a bûntettre a törvény halálbüntetést állapít meg;
2. életfogytig tartó fegyház, ha a bûntettre a törvény tíz évet meghaladó szabadságvesztés-büntetést állapít meg;
3. tíztõl tizenöt évig terjedõ fegyház, ha a bûntettre a törvény tíz évnél enyhébb vagy legfeljebb tízévi szabadságvesztés-büntetést állapít meg;
4. tíz évig terjedõ fegyház, ha a cselekmény a törvény szerint vétség.
Ugyane büntetés alá esnek az elõbbi bekezdésben említett mozgalom vagy szervezkedés kezdeményezõi és vezetõi, az említett mozgalom vagy szervezkedés többi résztvevõi és elõmozdítói pedig az elõbbi bekezdés 1. és 2. pontjának esetében öt évig terjedhetõ börtönnel, 3. és 4. pontjának esetében pedig öt évig terjedhetõ fogházzal büntetendõk, feltéve, hogy a bûncselekmény elkövetésérõl elõzetesen tudtak, vagy azt kellõ gondosság mellett elõre láthatták volna.
3.§. Aki az állam és társadalom törvényes rendjének erõszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erõszakos létesítésére irányuló mozgalomról vagy szervezkedésrõl hitelt érdemlõ tudomást szerez és errõl a hatóságnak, mihelyt lehetséges, jelentést nem tesz, az, amennyiben részesség nem terheli, vétség miatt egy évig terjedhetõ fogházzal büntetendõ.
Az elõbbi bekezdés alapján nem büntethetõ a tettesnek vagy a részesnek hozzátartozója. (1878:V.tc. - Btk. - 78.)
Nem büntethetõ a cselekmény akkor sem, ha a mozgalomról vagy szervezkedésrõl a hatóságnak valamely köztudomású ténybõl, különösen sajtóközleménybõl értesülnie kellett.
4.§. Az állam és a társadalom törvényes rendjének erõszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erõszakos létesítésére irányuló mozgalom vagy szervezkedés miatt nem büntethetõ az, aki elõbb, mintsem azt a hatóság felfedezte volna, a mozgalomtól vagy szervezkedéstõl eláll és elállását társainak nemcsak tudomására juttatja, hanem azokat a mozgalom vagy szervezkedés felhagyására bírni törekszik, vagy pedig a mozgalmat vagy szervezkedést és annak elõtte ismert adatait a hatóságnál feljelenti.
5.§. Az állam és a társadalom törvényes rendjének erõszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erõszakos ûton való létesítését követeli, erre izgat vagy mást felhív, vétséget követ el, és három évig terjedhetõ fogházzal büntetendõ.
Az állam és a társadalom törvényes rendjének erõszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erõszakos létesítésére irányuló bûncselekmény elkövetésére nyilvánosan vagy több - habár nem együtt levõ - személy elõtt egyenes felhívást intéz, vétséget követ el, és öt évig terjedhetõ fogházzal, ha pedig a bûncselekményt elkövették, felbújtóként büntetendõ.

1920:XXV.Törvénycikk
A tudományegyetemekre, mûegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról

(Kihirdettetett az Országos Törvénytárnak 1920. évi szeptember hó 26-án kiadott 17. számában.)

1.§. A tudományegyetemekre, a mûegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra az 1920/21áik tanév kezdetétõl csak oly egyének iratkozhatnak be, kik nemzethûségi s erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatóak és csak oly számban, amennyinek alapos kiképzése biztosítható.
Az egyes karokra (szakosztályokra) felvehetõ hallgatók számát az illetékes kar (a mûegyetemen a tanács) javaslata alapján a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg.
Rendkívüli hallgatók csak abban az esetben vehetõk fel, ha a hallgatóknak az elózó bekezdésben foglaltak szerint megállapított létszáma rendes hallgatókkal nem telt volna be és csak a megállapjtott létszám-kereten belül.
Ez az intézkedés a jog- és államtudományi karokon (jogakadémiákon) az államszámviteltanra beiretkozókra nem vonatkozik, a vallás- és közoktatásügyi miniszter azonban az illetékes karok meghallgatása után a pénzügyminiszterrel egyetértõleg ezeknek a rendkívüli hallgatóknak a létszámát is megállapíthatja.
2.§. Az 1.§. rendelkezései az elõzõ tanévekben már beiratkozva volt rendes hallgatók, valamint a bölcsészettudományi (bölcsészet-, nyelv- és történettudományi és mennyiségtan-természettudományi), továbbá az orvostudományi karokra középiskolai érettségi bizonyítvány birtokában beiratkozva volt rendkívüli hallgatók további beiratkozási jogát nem érintik, amennyiben nemzethûségi és erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatók.
3.§. Az 1.§. intézkedései szerint beiratkozónak az illetékes karhoz )mûegyetemen a tanácshoz) benyújtott folyamodással kell a beiretkozásra engedélyt kérnie.
A beiratkozási engedélynek az 1.§. rendelkezései szerint megállapított létszám-kereten belül való megadása vagy megtagadása felett az illetékes kar tanárainak (mûegyetemen a tanácsnak) teljes ülése végérvényesen határoz.
Az engedély megadásánál a nemzethûség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett egyfelõl a felvételt kérõk szellemi képességeire, másfelõl arra is figyelemmel kell lenni, hogy az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó ifjak arányszáma a hallgatók közt lehetõleg elérje az illetõ népfaj vagy nemzetiség országos arányszámát, de legalább kitegye annak kilenctizedrészét.
Hasonlóképpen csak az illetékes kar (mûegyetemen a tanács) teljes ülésén megadott engedéllyel iratkozhatnak be a 2.§. alapján beiratkozni kívánók is. Ezeknek beiratkozására vonatkozó szabályokat a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletileg állapítja meg.
4.§. Ezt a törvényt, amely kihirdetése napján lép hatályba, a vallás- és közoktatásügyi miniszter hajtja végre.

A trianoni békekötést követõen a határokon kívülre rekedt magyarok egy része átköltözött a trianoni Magyarország határai közé.
 

Horthy a rendszer támaszaként megteremtette a Vitézi Rendet, a képen az elsõ vitézavatás látható

A Vitézi Rendet megerõsítõ 1920. évi XXXVI. törvénycikk

"Azokból a földekbõl, amelyeket magánosok vagy köztestületek felajánlanak, kisbirtokokat (vitézi telkeket) fogok majorátusként adományozni a haza védelmében kitûnt oly honfiaknak, akik vitézi és erkölcsi tekintetben, szóval jellemileg teljesen megbízhatók, és az utóbbi forradalmak alatt hazafias magatartásukban egy pillanatig sem tántorodtak meg. A vitézi telekkel a megadományozottra nézve megfelelõ kötelezettségek (közszolgálatok) lesznek egybekapcsolva, amelyek a birtokkal együtt apáról fiúra szállnak, és kihatásukban a vitézi telkek birtokosait a belsõ rend és nyugalom és egyúttal az ország védelmének megbízható támaszaivá fogják tenni. Ezzel két célt szolgálunk: lesz az országnak egy minden eshetõségre kész, teljesen megbízható szervezete, melynek tagjai tekintélyüknél fogva a vidék lakosságára nevelõ hatással lesznek, másrészt a falu népét pozíciójuknál fogva példájuk követésére serkentik."

A Nagyatádi-féle földreform az adatok tükrében:

• Az ország 16,16 millió katasztrális holdnyi területébõl a földreform végrehajtásához 1 millió 120 ezer katasztrális holdat vettek igénybe. Ebbõl 171,5 ezer katasztrális holdat vásárlás útján, 948, 5 ezer katasztrális holdat pedig vagyonváltság (pénzbeli adó 14-20%-át kellett felajánlania az ezer hold feletti birtokosoknak) és megváltás (kártalanítás, felvásárlás) útján szerzett meg az állam.
• Az igénybe vett terület legnaygobb részét (kb. 700 ezer katasztrális holdat) 411 516 igényjogosult között osztották ki, átlagosan 1,7 katasztrális holdnyi birtokok formájában.
• A földhözjuttatottak többsége (kb. 300 ezer fõ) föld nélküli agrárproletár, ill. törpebirtokos és kisparaszt volt.
• Földhöz jutott még 60 ezer vitézségi éremmel kitüntetett frontharcos, hadirokkant, hadiözvegy, hadiárva, 41 ezer kisiparos és ipari munkás, 1-2 ezer közszolgálati alkalmazott és továbbszolgáló katona.
• 260 ezer fõt juttattak házhelyhez. (Összesen 60 ezer kat. hold révén. )
• Létesítettek 40, átlagosan 250 kat. hold nagyságú középbirtokot, valamint 249, átlagosan 60 kat. hold nagyságú mintagazdaságot és 15 kat. hold feletti családi birtokot.
• A földreform során az ország termõterületének 8,5, az ország egész területének 8%-át használták fel. (vö.: Romániában a terõterület 27, Csehszlovákiában kb. 16%-át, igaz, fõként a magyar nagybirtokosok rovására!)