Mohamed élete

571-ben (a kutatók eltérõ adatai szerint 569-572 között) született Mekkában. Édesapja szegény kereskedõ volt (mindüssze 5 teve, néhány birka és egy szolgálóleány volt a tulajdona), s fia születése elõtt már meghalt. Az édesanyját 6 éves korában elveszítõ Mohamedet nagyapja, Abdul Mottaleb vette pártfogásába, de õ is meghalt, amikor unokája 8 éves lett, ezért Abu Talib, a legidõsebb nagybácsi nevelte. Mint a legtöbb gyermeknek, neki is dolgoznia kellett. Kezdetben pásztorfiú volt, s ekkor ismerte meg a beduin pásztorok szokásait, fortélyait, életvitelét. Késõbb tevehajcsárként elkísérte nagybátyját a szíriai és egyiptomi útjaira. Eközben nemcsak kereskedelmi tapasztalatokat szerzett, de megismerte az arabokétól különbözõ kutúrákat, vallásokat, mint például a zsidó, a keresztény és a zoroaszter tanításokat, melyeket élénk fantáziája és rendkívüli emlékezõtehetsége révén fel is használt az iszlám tanainak kialakításakor.
25 éves korában egy gazdag kereskedõ özvegyének (Khádidzsa) üzletében dolgozott, majd feleségül is vette a 40 éves özvegyet, s ezzel a házassággal bekerült a gazdag mekkaiak közé. Immáron érett fõvel és anyagi függetlenséggel a karavánok vezetõjeként járta végig a kereskedelmi utakat, s gyüjtött újabb ismereteket, melyek fontos szerepet játszottak az életének 40. évében bekövetkezõ gyökeres vallási átalakulásban. Fokozatosan vonult vissza a kereskedõi hivatástól, s vallásos látomásainak adta át magát. A Mekkától északra fekvõ Híra-hegy egyik barlangjában elmélkedett, s egyik nyugtalan álmában isteni hangra lett figyelmes. Álmát úgy értelmezte, hogy Gábriel arkangyal jelent meg elõtte, s azzal bízta meg, hogy legyen népének prófétája, s állítása szerint ekkor kapta meg a Korán elsõ darabját is (pl. 96. szura). Ezt követõen rendkívül racionális okfejtés keretében megkérdõjelezte és megcáfolta a mekkai írástudókat, s összefoglalta tanait, melyet iszlámnak -"Allah iránti odaadás"-nak- nevezett. A helyi elõkelõk (koraisita nemzetség) kezdetben ártalmatlannak tartották Mohamed tanait, de amikor a vagyonos mekkaiak közül is követni kezdték Mohamed tanításait, akkor Mohamedet és híveit "tilalom" alá vették, azaz megvonták tõlük a törzsi jogokat, s ez szinte egyet jelentett a halálos ítélettel. Ekkor azonban a mekkai "Búcsújárás" alkalmával felkeresték õt a Jathribból (késõbbi nevén Medinából) érkezett követek, akik magukkal vitték azzal a céllal, hogy kibékítse a város ellenséges törzseit. Ily módon 622. július 16-án elhagyták Mekkát. Ezt nevezi a történetírás hidzsrának (futás), s ez az esemény szolgál az arab idõszámítás alapjául. (Ezt az új arab idõszámítást Omár kalifa (634-644) vezette be.) A prófétát Medina lakói többségében elfogadták mind politikai, mind ideológiai vezetõnek, akinek így sikerült az addigi vérségi (nemzetségi) kötelék helyett egy új szervezeti formát, az ummát -vallási közösséget- létrehozni. A vallási közösségben eredetileg helyet biztosított a helyi zsidóságnak is, de mivel azok nem fogadták el a Mohamed által tett igen jelentõs emgedményeket (pl. imák iránya Jeruzsálem, a disznóhús fogyasztásának tilalma, a zsidó böjtnap elfogadása), ezért fegyveresen szállt velük szembe 624-627 között. Ezzel párhuzamosan a mekkaiak ellen is felvette a küzdelmet, s 624-ben Badr falunál le is gyõzte õket. 625-ben viszont a mekkaiak gyõztek az Ohod-hegynél, de korántsem tudták megtörni Mohamedet, sõt 627-ben a medinai umma a mintegy 10 ezer fõs mekkai hadsereget meghátrálásra kényszerítette (árokháború). 628-ban már Mohamed indult Mekka ellen, de ekkor még hajlandónak bizonyult egy tízéves fegyverszünet megkötésére, s ennek jegyében feleségül vette az ellenzék fejének lányát. (Mohamed gyakran kötött érdekházasságot, s így összesen 14 felesége volt, annak ellenére, hogy híveinek már csak négyet engedélyezett.) 629-ben viszont kétezer hívével felkereste Mekkát, elvégezte a "kis zarándoklatot", s három nap után elhagyta a várost, de 630-ban már 10 ezer fõnyi sereggel jelent meg a város falai elõtt. Igéretei hatására - csak néhány, mindössze 10 ellenségét végeztette ki- bebocsáttatást nyert, majd felvetette a mekkaiakkal az iszlámot, leromboltatta a Kába körüli pogány jelképeket, szobrokat, s vallásba iktatta a fekete kõ tiszteletét. Ezzel sikerült kompromisszumos megoldást kötnie a mekkaiakkal. 630-ban maga is elvégezte a zarándoklatot (haddzs). Késõbb követeket küldött a félsziget arab törzseihez, aki azután Mohamed mellé álltak.
631-ben kitiltotta a nem mohamedánokat Mekkából (9. szura), s meghírdette híveivel a hitetlenek elleni szent háborút, a dzsihádot. A keresztény oázisok elleni harcokkal indították el az arab hódítás folyamatát, s ezáltal az umma vallásiból politikai közösséggé alakult át. 632-ben, életében utoljára Mohamed elzarándokolt Mekkába, s visszatérte után három hónappal meghalt.



Muhammad ibn Iszhák (Mohamed életrajzírója) Mohamed látomásairól:

"Mohamed egy hónapot töltött Hírában. és ételt adott a hozzá jövõ szegényeknek. Amikor letelt a hónap, mielõtt házába ment volna, körüljárta hétszer vagy ahányszor isten akarta, a Kábát, és csak azután indult a házába. Amikor eljött küldetésének éve, a ramadán havában szokás szerint elment családjával Hírába. Azon az éjjelen, amikor Isten, szolgái iránti könyörületbõl megtisztelte õt üzenetével, Gábriel elhozta neki Isten parancsát:
'Aludtam -meséli maga Mohamed-, mikor Gábriel egy jelekkel teleírt selyemkendõt hozott, és mondá: 'Olvasd' S én szólék: Nem tudok olvasni. Ekkor rám szorítá a kendõt, hogy azt gondoltam, meg kell halnom, majd elengedett és ismét szóla: 'Olvasd!' Mikor ismét azt mondám, nem tudok olvasni, ismét befedett a kendõvel, hogy csaknem elszállt belõlem a lélek, és azután ismét elengedett és megismételte a parancsát. Most félelmemben, hogy ismét úgy cselekszik velem, mint korábban, azt kérdeztem, mit kell olvasnom, és ekkor így szóla: 'Olvass uradnak nevében, ki vérrögbõl teremté az embert, olvasd, hogy urad a legkegyelmesebb, õ az, ki tollal megtanítá az embernek, mit az nem tudott.' Olvastam hát, és Gábriel magamra hagyott. Erre felébredtem, és úgy éreztem, mintha szívembe írták volna ezeket a szavakat.
Kiléptem a barlangból és a hegy közepén álltam, égi hangot hallottam ekkor, nekem kiáltott. 'Mohamed! Isten küldötte vagy, én vagyok Gábriel.' Megálltam, néztem felé és nem mozdultam sem elõre, sem hátra. Majd elfordultam tõle, de bármerre is vetettem pillantásomat, mindig magam elõtt láttam. Álltam, anélkül, hogy lépést tettem volna elõre vagy hátra, miközben Hádidzsa [Mohamed felesége] embereket küldött keresésemre. A mekkai magaslatig mentek, majd visszatértek. Én azonban álltam, míg az angyal eltávozott, azután hazatértem családomhoz."


Az iszlám öt oszlopa

1. Hitvallás (saháda):
Egyedüli Isten Allah és Mohamed az õ prófétája. (Lá iláha ill Allah, Muhammad raszúl Allah.)
A monoteista hitvallás alapját jelenti, melyet a Korán így fogalmaz meg:
        " Allah -rajta kívül nincs más isten- az élõ, a magában létezõ. Nem vesz erõt rajta a szendergés, sem álom. Övé minden, ami az egekben és a földön van. ... Trónusa átöleli az egeket és a földet. Megõrzésük nem görnyeszti meg õt. Õ a magasztos és a hatalmas." (2. szúra, 255)
A müezzin hívó szavára hangzik fel.

2. Imádkozás (szalát):
Istentisztelet vagy imaszertartás, mely mozdulatok és leborulások meghatározott sorából áll. Mindezt arccal a mekkai Kába felé fordulva hajtanak végre, s közben rövid Korán-idézeteket mondanak.
Naponta ötször, meghatározott idõpontban végzik, s a müezzin a minaretrõl kiabálva hívja a híveket imára. Ima elõtt megmossák a kezüket, a lábfejüket és az arcukat.
A férfiaknak ajánlatos csoportosan, nyilvánosság elõtt imádkozni, a nõk általában otthon teszik.
Péntek délben minden felnõtt férfi a mecsetbe kell, hogy menjen, ugyanis ekkor a gyülekezeti imát a prédikáció követi, néha pedig fontos bejelentések is itt és ekkor hangzanak el.
Az ima tartalmazhat egyéni kívánságokat is.

3. Böjt (szaum):
Ramadan hónapban tartják. Ekkor napkeltétõl napnyugtáig tartózkodnak az evéstõl, az ivástól, a dohányzástól és a nemi érintkezéstõl. A hitbuzgók ebben a hónapban a szokásosnál többet imádkoznak, felolvasnak a Koránból és elmélkedenek a vallási kérdéseken. A kevésbé agilisak nappal inkább alszanak, ugyanis az éjszaka a vidám, önfeledt szórakozásé.
Ha valaki a Ramadan idején beteg vagy hosszabb úton van, akkor a böjt egy részét vagy egészét elhalaszthatja alkalmasabb idõpontra. A gyermekes, várandós vagy szoptató anyák, a szolgálattevõ katonák és az idült betegek mentesülnek a böjt alól.
A böjt edzi a muszlimokat, erõsíti a vallási öntudatukat és a muszlimok közötti köteléket.

4. A szegényadó (zakát):
Az iszlám negyedik oszlopa.
Eredetileg a szûkölködõk ellátásának fedezésére, segítésére szolgált, s minden muzulmán fizette. Ezzel igyekezett Mohamed a túlságosan nagy vagyoni különbségeket némileg enyhíteni.
A muszlimok jövedelmük vagy vagyonuk egy meghatározott részét adták, s eredetileg nem is alamizsna, hanem adótípus volt, amit az umma minden felnõtt tagja fizetett, de ma már a legtöbb arab államban megszüntették. Manapság a zakattal egyenértékû jótékony adományt illik tenni.

5. Zarándoklat (háddzs):
A muzulmán év 12. hónapjában tett mekkai zarándoklat, mely még a pogány kor emlékeit, szokásait is õrzi.


Kiegészítõ kötelességek, tilalmak

teve

Afrika és a Közel-kelet egyik legnélkülözhetetlenebb háziállata az egypúpú teve, a dromedár. Legfontosabb szerepet a közlekedésben, illetve a teherszállításban játssza mint a "sivatag hajója", de tejjel és hússal is ellátja az embert, szõrébõl és bõrébõl sátor, takaró és ruházat készíthetõ.
A dromedár elterjedtségét annak köszönheti, hogy jól tûri a forróságot, de elviseli a sivatagi fagyos éjaszakát is. Hosszú sivatagi utakon testsúlyának akár egyharmadát kitevõ vizet is veszíthet anélkül, hogy súlyos károsodást szenvedne el. Amennyiben vízhez jut, tíz perc alatt annyi vizet iszik, amennyit elveszített, és akár 100 liter vizet is képes 10 perc alatt elfogyasztani. (Ilyenkor szemmel láthatóan nyeri vissza eredeti egészséges formáját.)
Hátas- és teherhordó állatként páratlan teljesítményre képes: 200 kg-os teherrel óránként 4 km-t képes gyalogolni, míg hátasállatként napi 150 km-t is megtehet. Kiválóan alkalmazkodott a sivatagi élethez, még a homokviharoknak is ellent tud állni, mivel szemét hosszú, sûrû szempillája, fülét erõs, sûrû szõrzet védi, orrnyílásait pedig izmok zárják le -szinte hermetikusan-, könnymirigyei intenzív váladéktermeléssel kimossák a szemébe került homokot.

Ezek a képességei tették lehetõvé, hogy az arabok teveháton képesek voltak átszelni az arábiai sivatagokat, Kelet-Perzsiát és É-Afrikát. A Kr.e. III.évezredben háziasították, s a túlnépesedés idõszakában a tevék segítségével voltak képesek az egyik oázisból a másikba eljutni, kereskedni. Arábia területe jórészt földmûvelésre alkalmatlan, így pásztrokodásból, illetve kereskedelembõl tudták fenntartani magukat a helyi lakosok.


Az arab hagyomány a napi ötszöri imáról

" Midõn Mohamed próféta csodálatos módon látogatást tett az egekben, sorra bejárta a hat alsó eget, és üdvözölte az ott tartózkodó próféta elõdeit, Ádámot, Idriszt, Mózest, Ábrahámot és Jézust, aztán feljebb szállt, és 'Allah az én népemnek ötven imádságot parancsolt naponkint'. Én ezen parancsolat vétele után visszamentem és találkoztam Mózessel. 'Milyen parancsolatot szabott Allah a te néped elé?' -kérdé Mózes. 'Ötven imádságot rendelt' -felelék én. 'Menj vissza istenedhez -így szólt erre Mózes-, és mondd meg neki, hogy a te néped ennyit ki nem bír.' Visszamentem erre Allahhoz, és õ elengedte az imádságok felét. Ismét Mózeshez jöttem, és értesítettem õt. 'Menj vissza -szólott ismét Mózes-, és mondd meg istenednek, hogy néped még ennyit sem bír ki.' Visszamentem ismét Allahhoz, elõadtam kérelmemet, és Allah így szólott: 'Ötvennel kezdtük, tegyük hát ötre, de most már nem változtatunk szavunkon.' Megint értesítettem Mózest, aki engem ismét vissza akart küldeni istenemhez, hogy engedjen el még valamit; de én így szóltam hozzá: 'Már most szégyellem magam istenem elõtt'. így maradt meg a mindennapi öt imádság a mohamedánok vallásos kötelességének."


Mózes I., 21: Hágár és Ismáel elûzetése
Mózes I., 22: Izsák feláldozása


Az arab írás
 

Az arab ábécé (ahogy a perzsa, az urdu és az oszmán-török is) a szírbõl fejlõdhetett ki. Az elsõ önálló írás a Kúfa városából a 7. sz-ban elterjedõ kúfi írás volt. A Korán tanulmányozásának központja volt Kúfa, ezért nagy számban készültek itt Korán-másolatok, s ezáltal az itteni kalligráfusok, másolók nagy szerepet játszottak a kúfi írás elterjesztésében. Idõvel azonban csak kõbe, fémtárgyakba vésve, kerámiákba égetve vagy szõnyegekbe szõve fordult elõ e dekoratív írás, illetve az ún. virágos kúfit alkalmazták a Koránok másolásakor.
A kúfi mellett még Mohamed fellépése elõtt kialakult az arab írás hajlékony vonalvezetésû kurzív típusa, a naszkhi. Ezt az írástípust az arab kereskedõk és hódítók terjesztették, s a 11.sz-ra a naszkhi ki is szorította a kúfit.
Az arab írás 28 mássalhangzóból áll, de mindössze 17 grafikus jelet használnak az írás során, illetve a hiányzó betûket ún. megkülönböztetõ jelek alkalmazásával (1,2,3 pont) pótolták. Magánhangzókat kezdetben nem használtak, de a Korán egységesebb értelmezése érdekében három alapmagánhangzót vezettek be (a, i, u).
 Nagybetûk nélküli kurzív írás, melyet jobbról balra olvastak. A mássalhangzókat és a hosszú magánhangzókat néhány betûbõl formálták meg, alul, illetve felül megkülönböztetõ pontokkal látták el, a rövid magánhangzók jelölésére pedig kis vinalkákat (haraka) vezettek be. A legtöbb betûnek háromféle alakja van, attól függõen, hogy a szó elején, végén vagy szó közben helyezkedik el. A kezdõbetûk csak a szuluszban (az elnyúló kalligrafikus írásmódban) válnak hangsúlyozottá.
A betûk szögletesek (a kúfi írásban) vagy kerekek (a naszkhi, közönséges kurzív arab írás, ill. a szulusz esetén). A kúfi: következetesen vízszintes, gyakran kihangsúlyozott, megvastagított alapvonallal. Nehezebben olvasható, mint a kerek betûs írások, így a 12. sz-ra eltûnõben volt, egyes területeken maghribi néven élt tovább.
Az írásnak a muszlim világban nemcsak közlésbeli funkciója volt, hanem díszítõ szerepe is, ugyanis az iszlám tiltja az ember- és állatábrázolást, ezért a kalligrafikus írással pótolják a díszítés ebbéli fogyatékosságait. Ily módon kalligráfiával díszítették a használati tárgyakat, épületeket, mecseteket, dzsámikat.


Irányzatok


I. A szunniták

A szunnához ([arab] = szokás, rendelkezés, hagyomány) ragaszkodók. (Ahl al-szunna val-dzsamáa = a szunna és a közösség emberei). A szunna Mohamed kijelentéseivel, tevékenységével és életével kapcsolatos hagyományait jelenti (melyeket a haditok tartalmaznak). A Koránnal együtt a szunna szolgál a muszlim számára cselekedetei zsinórmértékéül. A kalifa cím örökítése kapcsán elvetik a vér szerinti utódlást. A muszlimok kb. 83%-át alkotják manapság. A szunnita irányzaton belül különbözõ iskolák különíthetõk el: a hanafiták, a sáfiiták, a malikiták és a hanbaliták iskolája.

II. A síiták

Síitáknak a Sia ([arab] Ali pártja) követõit nevezik. A síiták csak Mohamed vér szerinti leszármazottait tekintik alkalmasnak a kalifa tisztség betöltésére. Egyedül Alit (656-661), Mohamed unokatestvérét és vejét, illetve a próféta lányával, Fátimával való házasságából származó, vér szerinti sarjait ismerik el a próféta jogos utódaiként és a közösség vezetõjeként. Emiatt Alikidáknak is nevezik õket. Az elsõ három -szunniták által elfogadott- kalifát trónbitorlónak tartják. A síiták szerint Mohamed halála elõtt unokatestvérét és vejét, Alit beavatta a végsõ tanokba, õ pedig továbbadta ezt az ezoterikus tudást családjának. Vér szerinti utódai ezért imámnak, azaz a titkos tudás letéteményesének számítanak. Ezáltal az iszlám öt oszlopához hatodiknak hozzáteszik az imámátust, melynek lényege, hogy az imámok tévedhetetlenek.Ma a síiták az muszlimoknak kb. 15 %-át jelentik.

III. A szakadárok (káridzsiták)

A káridzsiták ([arab] = a harcra kivonulók) a legrégibb iszlám hitirányzat. Eredetileg A 4. kalifát, Alit követték, de a sziffini csata után (657) csalódnak benne, mert a fegyveres döntés istenítélete helyett a választott bíróság emberi ítélkezését fogadja el, s ezáltal méltatlannak ítélték a kalifa címre. Szigorú erkölcsi követelményeket vallanak: nincs hit cselekedet nélkül, aki súlyos bûnt követ el, az aposztatává, hitehagyottá válik. Csak az lehet imám, aki teljesen makulátlan. A kalifát a közösség választj a címre leginkább méltóak közül (A vérségi, származásbeli szempontokat figyelmen kívül hagyják.)

Az iszlám elterjedtsége napjainkban:
 
 


 [2. szúra] 

 [3. szúra] 

Allah, a könyörületes és az irgalmas nevében.

 [9. szúra] 

 
96. szúra

     1 Hirdess Urad nevében, aki teremtett
     2 vérrögbõl teremtette az embert.
     3 Hirdess! A te Urad a legnagylelkûbb,
     4 aki írótollal tanított,
     5 megtanította az embert arra, amit nem tudott.

1. szúra

    1 Allah a könyörületes és az irgalmas nevében.
    2 Dicsõség Allahnak, a teremtmények Urának
    3 a könyörületesnek és az irgalmasnak,
    4 aki az Itélet napját uralja
    5 Néked szolgálunk és hozzád fordulunk segítségért
    6 Vezess minket az egyenes úton,
    7 azoknak az útján, akik iránt kegyesnek mutatkoztál,
       s ne azokén, akiket haragvásod sújt,
        sem a tévelygõkén!
 


Korán

Az al-kuran [arab] = tanítás, olvasmány, illetve a hírdetés szóból eredeztethetõ a kifejezés.
Az iszlám szent könyve, melynek tanításait a muszlimok szerint Mohamed kapta Gabriel arkangyal közvetítésével Allahtól. Mivel Mohamed írástudatlan volt, ezért íródeákja Zajd ibn Thábit jegyezte le Mohamed kijelentéseit és tanításait. Ezek képezik a Korán alapját, melyeket Mohamed halála után rendszereztek, végsõ formáját e szent könyv Othmán kalifa uralkodása idején, 650-656 körül nyerte el. A Korán szövegét mechanikusan szerkesztették össze, ugyanis történetileg, kronológiailag a keletkezés sorrendjében nem tudták elhelyezni a szövegeket, így hosszúságuk szerint rendezték el, a leghosszabbak kerültek elõre, a végén pedig a rövidebbek találhatók. A mûvet fejezetekre, azaz 114 szúrára osztották, a szúrákat pedig versekre.
A Korán tartalmilag elég vegyes képet mutat: varázsszövegek, imádságok, Allahot magasztaló himnuszok, vallási, erkölcsi és jogi szabályok, látomások, eszkatológikus (világvégére vonatkozó) jövendölések, mítikus, legendás elbeszélések egyaránt találhatók benne. A bevezetõ szúra egy rövid fohász, a mohamedánok fõ imádsága. Irodalmi formáját tekintve rímes próza.
A muzulmán teológia legfontosabb feladatának a Korán szó szerinti értelmezését, magyarázatát tekintette. A modern Korán-értelmezések viszont már az allegorikus megközelítést sem tiltják.
Míg a Korán azokat a tanokat foglalja össze, amelyek a hagyomány szerint Gábriel kinyilatkoztatásából származnak, addig a szunna a Mohamed életére, tanítására és csodáira vonatkozó hagyományokat (a hadiszoknak) a gyûjteménye. A szunnát a IX. században állították össze.
 



A tiszta lunáris év:
mohamedán naptár

Mohamed elõtt az északi arab törzsek holdévet használtak, amelyet idõrõl idõre szökõhónapok beiktatásával hoztak összhangba a Nap járásával. Az ily módon felmerült visszaélések kiküszöbölésére a próféta egyszer s mindenkorra megtiltotta a szökõhónapok beiktatását (Korán IX. szúra 36), és csak 354, illetve 355 napos holdévek használatát engedelyezte; ezt harmincéves ciklus szerint valósítják meg. Az iszlám évei a napévtõl való 11 napos eltérésük miatt mozgó évek. Az egyes hónapok és ünnepek fokozatosan tolódnak el, és kb. 33 év alatt végigjárják az év egész hosszát. Ramadán hónap, az iszlám böjti hónapja, eshet nyárra is, télre is. Ennek következtében a mohamedán évek rövidebbek a mieinknél - 100 holdév egyenlõ kb. 97 napévvel -, s ezt a mohamedán évekre való átszámításnál is figyelembe kell venni. Az iszlám 1401. éve 1980. november 9-én köszöntött be, míg a mohamedán idõszámítás ismert kezdõévétõl, a 622. évtõl 1980-ig csak 1358 napév telt el, 1401 mohamedán év tehát ugyanannyi, mint 1358 napév.

hidzsra szerinti (mohamedán) évszámítás

Az általánosan használt érák közül a legkésõbb keletkezett, és legkésõbbi kezdõpontú az, amelyet az iszlám honosított meg. Omar kalifa (634-644) állapította meg, Mohamed elsõ híveivel való tanácskozások alapján, a Próféta életének legpontosabb és egy idõszámítás alapjául alkalmas idõpontját. Ez a Mekkából Medinába történt menekülésszerû kivándorlás volt: a hidzsra. Ez az esemény a mi idõszámításunk szerint 622. július 16-án történt, egy újholdnapon. Ez a nap lett az iszlám holdnaptára szerint Moharrem hó 1. napja, a hindzsra szerinti idõszámítás kezdõnapja. Mivel az iszlám naptár holdéveket számlál, amelyek 354 vagy 355 naposak, a két rendszer átszámítása elég bonyolult feladat. A keresztény idõszámításnak megfelelõ mohamedán évet úgy kapjuk meg, ha az évszámból 622-t kivonunk, és ehhez hozzáadjuk a külömbség 1/32 részét; emellett figyelembe veendõ az évkezdõ napok eltérése is. 1982 tehát = 1982-622 = 1360, ehhez hozzá kell adni 1360:32 = 42.5 évet tehát 1982 részben a hindzsra szerinti 1402., részben az 1403. évnek fog megfelelni. A mohamedán idõszámítás az arab hódítással párhuzamosan terjedt el. Jelenleg az iszlám államokban részben a polgári idõszámítás mellett, részben kizárólagos érvénnyel van használatban.
 

Év 
Mohamedán év
kezdõnapja
622
1.
július 16.
700
81.
február 26.
750
133.
augusztus 9.
800
184
február 1.
850
236.
július 15.
900
287.
288.
január 7.
december 26.
950
339.
június 20.
1000
391.
december 1.
1050
442.
május 26.
1100
494.
november 6
1150
545.
április 30.
1200
597.
október 12.
1250
648.
április 5.
1300
700.
október 16.
1350
751.
március 11.
1400
803.
augusztus 22.
1450
854.
február 14.
1500
906.
július 28.
1550
957.
január 20.
1600
1009.
július 13.
1650
1060.
1061.
január 4.
december 25.
1700
1112.
január 18.
1750
1164.
november 30.
1800
1215.
május 25.
1850
1267.
november 6.
1900
1318.
május 1.
1950
1370.
október 13.
2000
1421.
április 6.