Részletek a XII táblás törvényekből

I.

Lictor fasces-szel a kezében.1. Ha (a panaszos a vádlottat) törvénybe hívja, menjen (a vádlott). Ha nem megy, hívjon tanút (a panaszos), azután ragadja meg (a vádlottat).
2. Ha (a vádlott) kifogásokkal próbálkozik vagy meg akar szökni (más szóval: késedelmeskedik), (a panaszos) vessen rá kezet (fogja el).
3. Ha betegség vagy öregség forog fent gátló körülmény gyanánt (vitium escit), (a panaszos) adjon igásfogatot (a vádlottnak). Ha (a vádlott ezt) nem akarja, (a panaszos) fedett kocsit (arceram) ne készítsen.
4. Földdel bíró polgárnak (assiduo) a védője (vindex) földdel bíró legyen; proletarius polgárnak viszont az legyen a védője, aki akar.
5. Lekö(telezésre és birtokátruházásra) a jóknak és engedelmességre térített szomszédoknak ugyanolyan joguk legyen, (mint a római népnek).
6. Ha (a felek) megegyeznek, (a praetor) jelentse ki.
7. Ha nem egyeznek meg, a comitiumon vagy a forumon még dél előtt tárgyalják az ügyet. Amikor is mindketten személyesen szólaljanak fel.
8. Dél elmúltával (a praetor) a jelenlévőnek ítélje a pert.
9. Ha mind a ketten jelen vannak, napnyugta legyen a végső időpont (a tárgyalásra).
10. Gellius (Noctes Atticae XVI. 10,8);…mivel a gyermekekkel és földdel bíró polgárok (proletarii et adsidui), továbbá az engedelmességre térített szomszédok (sanates), a kezesek (vades) és alkezesek (subvades), a 25 as és a visszafizetések (taliones), valamint a tállal és ágyékkötővel előírt lopásfelderítési ügyek (furtorumque quaestio cum lance et licio) eltűntek, és a XII. táblás törvények egész régiségtára a lex Aebutia meghozatala (i.e. 150 k.) óta feledésbe merült….

II.

1. Gaius (Inst IV 14) : A sacramentoi actio (legis actio per sacramentum) 500 vagy 50 as büntetéssel járt együtt. Mert az 1000 vagy ennél több as értékű ügyekben 500, az ennél csekélyebb értékű ügyekben viszont 50 as-szal kellett perelni, így írta elő a XII táblás törvény. Ha azonban egy ember szabadságáról volt szó a perben, ugyanez a törvény azt írta elő, hogy még a legértékesebb ember esetében is 50 as-szal folyjék az eljárás. (Vö. Gaius IV 17a).)
2. Gellius (Noct. Att. XX 1,27): Az ártalmasabb betegséget ama törvények szerkesztői nem egyszerűen morbus-nak, hanem morbus sonticus-nak mondották. - Cicero (De officiis I 27, 37): Hostis-nak őseink azt mondták, akit manapság peregrinus-nak mondunk… ártó betegség vagy idegennel megállapított nap… Ha ezek közül valamelyik gátló körülmény a bíró, döntőbíró vagy peres fél előtt felmerül, e miatt a (tárgyalás) napja későbbre teendő.
3. Akinek tanúbizonyság hiányzik, az minden harmadik nap (tertiis diebus) menjen a (tanú) kapuja elé hangosan panaszkodni (obvagulatum).

III.

1. Pénz(beli adósság) elismerése és az ügy törvényszéki eldöntése után harminc nap legyen (a teljesítési határidő).
2. Ezután (a hitelező) vesse kezét (az adósra: manus iniectio esto) Vezesse a törvényszék elé.
3. Ha (az adós) az ítélet(ben foglalt kötelezettségé)nek nem tesz eleget, vagy helyette a törvényszék előtt nem lép fel védőnek (vindicit), (a hitelező) vigye magával, kötözze meg akár kötéllel, akár tizenöt fontnál nem súlyosabb bilincsekkel, vagy ha (úgy) akarja: könnyebbel kötözze meg.
4. Ha (a fogságban tartott adós) karja, éljen a magáéból. Ha nem a magáéból él, (akkor az), aki megkötözve tartja, egy font lisztet adjon (neki) naponként. Ha akar, többet adjon.
5. Gellius (Noct. Att. XX 1, 46-47): Időközben is volt azonban mód az egyezkedésre, de ha nem egyeztek meg, (az adósokat) hatvan napig bilincsbe verve tartották. Ezen időn belül három egymás után következő vasárnapon (nundinis) a praetorhoz vitték őket a comitiumra, és (ott) kihirdették, mennyi pénz(tartozás) miatt ítélték el (őket). A harmadik vasárnapon pedig a fejükkel lakoltak, vagy a Tiberis túlsó partján idegenbe (peregre) adták őket.
6. A harmadik vasárnapon részeket vágjanak (partis secanto, ti. a hitelezők a kivégzett adós testéből; vö. Gellius XX 1,52: én ugyan senkiről sem olvastam vagy hallottam, akit hajdan részekre vágtak volna; Quintilianus, Inst. III. 6,84: Ezt a törvényt a közösségi szokás - mos publicus - elvetette). Ha többet vagy kevesebbet vágtak (belőle), büntetlenül történjék (se fraude esto).
7. Idegen ellenében a kezdeményezés joga örökre fennmaradjon (adversus hostem aeterna auctoritas esto)

IV.

1. Cicero (De leg. III. 8,19): Gyorsan megölték, mint a XII tábla szerint feltűnően idétlen gyermeket (tamquam ex XII tabulis insignis ad deformitatem puer).
2. Ha az atya háromszor eladta fiát, a fiú szabaduljon fel atyja (hatalma) alól.

V.

1. Gaius (Inst. I 144-145): A régiek úgy rendelkeztek, hogy a nők még felnőtt korukban is gyámság alatt (in tutela) maradjanak, kivéve a Vesta-szűzeket, akiket mentesítettek (a gyámság alól): így intézkedett a XII táblás törvény is.
2. Gaius (inst II. 47): Agnatusok gyámsága alatt álló asszony res mancipiainak tulajdonjogát (mások) nem szerezhették meg, csak abban az esetben, ha gyámja közreműködésével ő maga adta át: így rendelkezett a XII táblás törvény is.

VIII.

2. Ha valaki (másnak) valamely tagját eltöri (membrun rupsit), ha ki nem egyezik vele, ugyanazzal fizessen (talio esto).
8. Plinius (Nat. Hist. XVIII 3,12): Ekével megművelt föld… termését éjszaka lelegeltetni vagy levágni felnőtt ember számára a XII táblás törvények szerint főbenjáró vétség (capital) volt, és (az illetőt) Caresnek szentelve (egy fára) akasztva kellett kivégezni; … kiskorú (tettest) a praetor döntése szerint megkorbácsoltak és az (okozott) kárnak, vagy kétszeresének megfizetésére kötelezték.
9. Gaius (Ad XII tab., Dig. XLVII 9,9): (A XII táblás törvény) úgy rendelkezik, hogy aki a házat, vagy a ház mellett rakott gabonaszalagot felgyújtja, megkötözve és megkorbácsolva égettessék el (igni necari), ha tudva azaz hanyagságból (neglegentia), akkor vagy a kár megtérítésére, vagy - ha erre képtelen - enyhébb fenyítésre ítéljék.
1. Ha éjszaka követ el (valaki) tolvajlást, ha (a tulajdonos) az illetőt megöli, tekintessék joggal megöltnek (si nox fortum jaxist, si im occisit, iure caesus)
11. Cicero (Pro Tullio 21.50): A tolvajt (furem), azaz fosztogatót és rablót (praedonem et latronem), nappal (luci) megölni tiltja a XII tábla, ha fegyverrel nem védekezik - mondja -, de ha fegyverrel jön is, ne öld meg, ha nem használja és (nem azzal) védekezik; ha pedig védekezik, fennhangon kiálts (endoplorato, hoc est conciamato), hogy meghallják és (segítségedre) jöjjenek.
12. Gellius (Noct. Att. XI 18, 8): A többi nyilvánvaló (tetten ért) tolvaj közül (a decemvirek) úgy rendelkeztek, hogy a szabadokat meg kell korbácsolni és szolgákul a megkárosítottnak kell ítélni...; A rabszolgákat meg kell korbácsolni és a szikláról letaszítani; a még fel nem nőtt gyermekekre vonatkozólag azonban úgy határoztak, hogy a praetor közbejöttével korbácsolják meg és a kár jóvátételére kötelezzék őket.

IX.Lictor

1. Cicero (De leg. III 4,11): Kiváltságokat (priviligeia) ne javasoljanak polgár főbenjáró ügyében (de capite civis) csak a legfőbb népgyűlés útján (per maximum comitium, vagyis per comitia centuriata) döntsenek.
2. Cicero (uo., III 19,44): Két kiváló törvényt vettünk át a XII tábláról, melyek közül az egyik a kiváltságokat szünteti meg, a másik pedig úgy rendelkezik, hogy polgár főbenjáró ügyében csakis a legfőbb népgyűlés közben jöttével szabad határozni.
3. Gellius (Noct. Att.) XX 1,7): Keménynek találod azt a törvényt, amely halálbüntetéssel sújtja azt a jogszerűen kirendelt bírót vagy döntőbírót (iudicem arbitrumve iure datum), akire rábizonyul, hogy az elbírálandó ügyben pénzt fogadott el?
4. Pomponius (Enchiridion, Dig I 2,2, 23): A főbenjáró ügyekben intézkedő quaestorok rokongyilkosságban eljáró quaestoroknak (quaestores parriciidi) nevezték; így említi őket a XII táblás törvény is.
5. Marcianus (Inst., Dig XLVIII 4,3): A XII táblás törvény rendelkezése szerint halállal kell büntetni azt, aki az ellenséget támadásra ösztönzi (concita verit), vagy polgárt az ellenségnek kiszolgáltat (civem hosti tradiderit).
6. Salvianus (De gubern. Dei VIII 5,24): A XII táblás törvény rendelkezése szerint tilos volt bárkit ítélet nélkül kivégeztetni.

A források előtti nevek (Cicero, Ulpianus, Salvianus stb. annak a szerzőnek a nevét jelölik, akitől a részletek származnak, vagyis attól, aki idézte a későbbiekben a törvény szövegét, s így maradt az utókorra.)


Vissza