Fogalmak a reformáció és ellenreformáció témaköréből

Predesztináció: ([lat.]=eleve elrendelés.) Keresztény vallási tanítás, amely szerint Isten öröktől fogva megváltoztathatatlanul eldöntötte, hogy kik fognak üdvözülni. Az első vélemény szerint az embereknek azért vannak érdemeik, mert Isten kiválasztotta őket, a második vélemény szerint azért választotta ki Isten az embert, mert látta, hogy az általa nyújtott kegyelem segítségével kiérdemli az örökös üdvösséget. E két katolikus álláspont akaratszabadságnak is biztosít helyet, és azt tanítja, hogy Isten a pokolra eleve nem rendel senkit. Kálvin a legszigorúbb ~ álláspontjára helyezkedett, és azt tanította, hogy az embert Isten vagy a pokolra vagy a mennyországra rendeli. Azaz Kálvin szerint Isten sem a jócselekedetek (ahogy a katolikusok vélik), sem a hit által (ahogy a lutheránusok vélik) nem befolyásolható döntéseiben. Hiszen az abszolút szuverén Isten mindenható, tökéletes és korlátozás nélküli. Így bármit is cselekszik, azt jótetszése szerint teszi, vagyis az embernek nincs joga kutatni, el kell fogadnia a döntést még akkor is, ha értelme nem is tudja átlátni. Luther is hasonlóan vélekedett. A ~ tanának filozófiai-teológiai megfogalmazása Augustinus nevéhez fűződik.

Ágostai hitvallás: Augsburg régi nevéről (Ágosta) Confessio Augustana (augsburgi hitvallás), mely az evangélikus (lutheránus) egyház alapvető hitvallási irata. A német lutheránusok nyújtották át V. Károly császárnak az 1530. évi birodalmi gyűlésen. A birodalmi gyűlést V. Károly a protestánsok és katolikusok, kibékítésére hívta össze. A ~ t Luther M. és mások érvei alapján Ph. Melanchton fogalmazta meg latin és német nyelven. Erre azért volt szükség, mert V. Károly a vallási béke helyreállításának érdekében követelte az új vallás tételeinek kifejtését. Benne megfogalmazták teológiai, szertartástani, egyházszervezeti alapelveiket: a hit általi üdvözülés és az Úrvacsora mellett, ill. a gyónás, a papi nőtlenség, az szerzetesség ellen. E hitvallást, pontosabban a Confessio Augustana Variatat (1540) követték a Mo.-i evangélikus confessiok (vallomások) is a 16. sz. közepén, melyek a németajkú városi polgárság körében láttak napvilágot. Az 5 felső-Mo-i város (Kassa, Eperjes, Bártfa, Lőcse, Kisszeben) hitvallása 1549-ben, az alsó- magyarországi bányavárosoké 1559-ben, a szepesi városok Szepességi hitvallása 1569-ben született meg. Luther és Melancton közvetítői voltak, de alkalmazkodtak a hazai társadalmi, politikai viszonyokhoz is. Nem élezték ki a katolikus- lutheránus ellentétet, pl. megengedték a magángyónást, s más -katolikus- nézetek jogosságát is elismerték. Így elnyerték I. Ferdinánd és I. Miksa, valamint a főpapok, végül az országgyűlés jóváhagyását is, ami a luheranizmus szabad gyakorlását biztosította a felvidéki városokban. (a 17. sz. elején azonban velük szemben is megindult az ellenreformáció.) Az erdélyi szászok formális confessio nélkül az 1530-as évektől az ~-t követték.

Búcsúcédula: X. Leó pápa 1515-ben búcsút hirdetett azoknak, akik a Szent Péter bazilika befejezéséhez pénzadományokkal hozzájárultak. Ennek prédikálását, no. egy részén Albrecht brandenburgi hercegre, Main érsekére bízta, aki, hogy adósságaitól megszabaduljon, az adományok ellenében búcsúcédulát osztott. Ha valaki megvásárolta a ~-t, akkor a pápa (v. ennek a megbízottja) megbocsátotta a vétket, sőt elengedhette az imák elmondásából, böjtöléséből és zarándoklatból álló egyházi büntetést. Később a ~-k a halottak több-kevesebb évi purgatóriumi szenvedései alóli mentességet is biztosítottak. Minden bűnnek szabott ára volt: pl. a templomrablás, hamis eskü, pap- v. apácafajtalankodást 9, a gyilkosság 8, a többnejűség 6 dukátba került. Kezdetben a bűn alóli feloldozás feltétele volt a gyónás, a bűnbánat, idővel azonban a ~k vétele automatikusan bűnbocsánatot jelentett. Ezek a visszaélések és a Domonkos-rendi Fezzel János szónoki túlkapásai, melyekkel a hívek adakozókészségét akarta növelni, Luther rosszallását váltotta ki, aki nemcsak a papság gazdagsága és pénzügyei, hanem a ~k elve ellen is tiltakozott. Gondolatait 95 pontban tette közzé 1517. október 31-én Wittenbergben, melyet 1519-ben X. Leó pápa elítélt.

Antitrinitáriusok: szentháromság-tagadók. A reformáció akkori legszélsőségesebb irányzata. (A ~-hoz tartozott Servet Mihály, spanyol orvos, aki a vérkeringést fedezte fel. 1553-ban Kálvin János megégette. Servet követőit nevezték unitáriusoknak. ([lat.] unus=egy szóból). A Szentháromság tanát elvető protestáns egyház. Nézeteik a humanizmusból nőttek ki. Panteista, racionális alapon Istent mindenütt jelenlevőként fogták fel, ezzel tagadták Krisztus istenségét, valamint az eredendő bűnt is a kálvini predesztinációt. Véleményük szerint a Bibliát nem szabad szó szerint értelmezni, csak a józan ész által. S a kinyilatkoztatással a hittitkok is megszűntek. Az unitáriusoknak az 1568-i tordai országgyűlés Erdélyben szabad vallásgyakorlatot biztosított. I. Rákóczi György a reformátorokat részesítette velük szemben előnyben.

Augsburgi vallásbéke: I. Ferdinánd császár köti 1555. szept. 25-én az augsburgi birodalmi gyűlésen, a lutheránus fejedelmekkel. Benne elismerik a lutheránusok és a katolikusok egyenjogúságát. A lutheránusok ezen túl birodalmi és politikai hivatalokat is viselhettek. Egy városon belül mindkét felekezetnek lehetett temploma. Ha egy fejedelem áttért katolikusról protestáns hitre, akkor az összes alattvalójának is a fejedelem vallását kellett gyakorolni. Ha katolikus akart maradni, akkor elköltözött egy katolikus fejedelem birtokára. Ennek a lényege: akié a föld, azé a vallás (cuius regio, eius religio) elv. De az egyházi katolikus fejedelmek nem térhettek át a protestáns hitre. Ha a katolikus főpapok csatlakoztak a reformációhoz, akkor elveszítették birodalmi rendjüket és birtokaikat. A katolikusok és a lutheránusok kötelesek egymással békében élni, a lutheránusok megtarthatták azokat az egyházi javakat, amelyeket lefoglaltak. A ~ a kálvinizmusra és a szektákra nem terjedt ki.

Anabaptisták: ([gör.] anabaptidzo= újrakeresztelni) Újrakeresztelő vallás. A gyermekkeresztséget személyes hitvallás hiánya miatt érvénytelennek tartó, és a felnőtteket újrakeresztelő keresztény csoportok elnevezése. Történetileg a 16. sz.-i lutheri reformáció népi irányzata, amely a forradalmi, politikai követeléseit teológiai formában fejezi ki. Hívei Münzer Tamás vezetésével 1525-ben kirobbantották a thüringiai parasztháborút. Később Jan van Leidennel létrehozták a münsteri teokratikus birodalmat. Ugyanis miután Münzer megismerkedett a huszita tanokkal, szakított Luther Mártonnal, annak mérsékelt elképzelései miatt. Irányzatuk mérsékelt formában a baptista egyházban tovább élt. Ez az irányzat félig vallási, félig politikai. Főleg a plebejusok és a jobbágyok körében terjedt el.

Jezsuiták: ([lat.] Societas Jesu= Jézus társasága) Jezsuita rend. A római katolikus egyház hírhedt szerzetesrendje. 1534-ben alapította Loyola Ignác (Ignacio de Loyola) spanyol nemes. A rend szabályzatát a pápa, III. Pál 1540-ben erősítette meg. Az ellenreformáció vezető ereje, a pápai világhatalom feltétlen támasza lett. Fő elveik: a feltétlen engedelmesség, a rendi elöljárók és a pápa iránt, valamit tisztaság, szegénység és a renden belüli szigorú katonai fegyelem. Fő működési területük az oktatás és a hitterjesztés (misszió) a nem keresztények és az eretnekek köreiben. A rendet a Rómában székelő generális ("fekete pápa") irányítja. Mint politikusok, diplomaták, nevelők és gyóntatók komoly befolyással voltak az uralkodókra és az államférfiakra, e keresztül a nemzetközi politikára. A rend fő célkitűzése volt a pápa fősége alatt egyesíteni az egész világot. Hatalmas vagyont szereztek, mind Európában, mind a gyarmatokon. A 17. sz-ban a janzenisták fordultak ellenük (a római katolikus egyház a 18. sz.-ban elfojtotta mozgalmukat) majd a felvilágosodás hívei fordultak ellenük, és néhány országból ki is űzték őket. 1773-ban nagyhatalmi érdekek és politikai intrikák hatására XIV. Kelemen feloszlatta a rendet. De 1814-ben VII. Pius visszaállította a ~-at. Magyarországi tevékenységüket Pázmány Péter, esztergomi érsek lendítette fel. Eredetileg ő is jezsuita volt, és 1635-ben Nagyszombaton egyetemet is alapított a részükre. Európában és Magyarországon is kiterjedt iskolarendszert hoztak létre, ahol a tanítványokat fanatikus katolikussá, a pápa és az egyház feltétel nélküli hívévé igyekeztek nevelni.

Kálvinizmus: Kálvin János, a lutheri reformáció hatására, és Ulrich Zwingli, zürichi lelkész tanaira támaszkodva önálló vallási rendszert alakított ki, a ~-t, amely református egyház hitelveinek alapját képezi. Kálvin 1509-ben született Noyonban (Franciao.). Filozófiai, jogi és teológiai tanulmányokat folytatott, de nem volt pap. A katolikus egyház elleni támadása miatt száműzték Franciaországból. Bázelbe ment, ahol 1536-ban kiadta”A keresztény vallás tanítása”című művét. (Institutio Religionis Christianae). Később Genfbe került, ahol a város prédikátoraként (1541-64) zsarnoki egyeduralmat gyakorolt mind vallási, mind világi ügyekben. A genfi egyház köztársasági alapelvekre épült, élén a prédikátorokból és a presbiterekből álló tanács (konzisztórium) állott. 1553-ban rendeletére tartóztatták le, és égették meg Servet Mihály antitrinitárius spanyol orvost. Tanrendszerének központi gondolata, hogy Isten a korlátlan ura a világmindenségnek. Az embernek még születése előtt eldöntötte sorsát, hogy a mennyországba v. a pokolra szánja. (Predestinatio) Követői szerint a kereskedelmi tevékenység eredménye, a vállalkozásokban elért siker a kiválasztottság jele lehet. A kálvinizmus szerint az uralkodók hatalma ugyan Istentől ered, de kötelességük azt alattvalóik érdekében gyakorolni. Ha ezt megszegik, akkor Isten támaszt olyan erőt, amely megszabadítja népét a zsarnokká vált uralkodótól. Az egyházi szertartást is megreformálta. Egyszerű istentiszteletet vezetett be (ima, éneklés, prédikáció). A templomokból eltávolította a szentképeket. A puritán, olcsó egyház szintén megfelelt a polgárság érdekeinek. Az egyház a ~ szerint láthatatlan, ugyanis csak a kiválasztottak a tagjai. De senki nem bizonyosodhat meg arról, hogy kiválasztott, mert ennek csak jelei vannak. A szentségek közül csak a keresztség és az úrvacsora szentségét fogadja el. A kálvinizmus több országban a polgárság legaktívabb rétegének vallása lett. Franciaországban, Németalföldön, Skóciában, Angliában, Magyarországon (főleg Erdélyben és a hódoltsági mezővárosokban) terjedt el.

Választófejedelem: [ném.] Kurfürsten. A 13. sz.-tól 1806-ig a németrómai császárt választó fejedelmek valamelyike. Annak a 3 érsekből (mainzi, kölni, trieri) és 4 országos fejedelemből (cseh király, szász herceg, brandenburgi őrgróf, rajnai palotagróf) álló, 1138-ban létrehozott kollégiumnak a tagja, mely az országgyűlés számára kijelölte, hogy kik közül választhatnak császárt. A ~-eket kezdetben csak az az előjog illette meg, hogy a többi fejedelem előtt szavazhatnak, és hogy részvételük nélkül a választás érvénytelen volt. 1273-tól a ~-ok minden rajtuk kívülit mindenkit kirekesztettek a választójog gyakorlásából. Az 1356-os német aranybulla már kizárta a kettősválasztás lehetőségét azzal, hogy kimondta, hogy a király megválasztásához elegendő a 4 ~ jelenléte és szavazatuk többsége. A ~ a választás a maizni érsek elnöklete mellett a Maina menti Frankfurtban tartották. A középkor folyamán a testületet átalakították, taglétszámát 1648-ban 8 főre emelték. (1628-ban a pfalz-, rajnai-~ helyett a bajor herceg kapta meg e méltóságot, de 1648-ban a pfalzi is újból visszakapta.) 1692-től már a hannoveri herceggel együtt 9 ~ gyűlése (Kurfürstentage) választotta a császárt. 1806-ban Napóleon fellépésének eredményeképp a régi Német-Római Birodalom megszűnte után a választófejedelmi méltóság is megszűnt.

Koldusok”: [f.] gueux. 1566-ban kisnemesek, a középnemesek és a városi polgárság kérvényt (petíciót) adtak át Pármai Margitnak, a Németalföld élén álló spanyol helytartójának. Követelték az eretneküldözés megszüntetését, a helyi nemesség bevonását a helyi hadseregbe és az ország kormányzásába, végül a tartománygyűlés összehívását. A petíciót átadó 300 nemest egyszerű ruházatukra utalva a helytartó sp. tanácsadója gúnyosan koldusoknak nevezte. Ők vállalva a megbélyegzést, mozgalmuk jelképének a koldustarisznyát választották. (A nép a nemesek mellet állt, megtámadta a spanyolokat, szétrombolta a templomok képeit és kegyszereit, kincseit pedig a városi tanácsoknak adta át, hogy a szegényeket gondozza belőle.

Hugenották: ([ném.] Eidgenossen=eskütársak szó fr. változatából: eignots) [fr.] huguenotes. A 16. sz. második felétől a franciaországi reformátusok elnevezése. A kálvinizmus főként a dél-franciaországi városokban terjedt el. (először 1534 táján tűntek fel) a kényszerkölcsönökkel és nagy adókkal sújtott polgárság és plebejusság széles rétegei követték a ~-at. Többek között a katolikus egyház földbirtokainak kisajátítása után reméltek újból földhöz jutni. Sok arisztokrata támogatta a ~-at (Bourbon, Chatillon), akik vissza akarták szerezni a politikai előjogaikat. A reformáció elterjedése Franciaországban a 16. sz. második felében polgárháborúhoz vezetett. A katolikus tábor vezetője az arisztokrata Guise család volt, híveinek zöme É-Franciaországból került ki, és nagyrészük az abszolút monarchia megvalósításának híve volt. A hugenotta háborúk kezdetét az ún.vassyi vérengzés (1562) jelentette. A következő 30 évben még kb. 10 háború zajlott le. Az 1570-es években a ~ kedvező helyzetbe kerültek, és fegyverszünet megkötését szorgalmazták. A két vallás és párt közötti béke megpecsételésére elhatározták a király (IX. Károly) húga: Valois Margit és Bourbon Henrik házasságát. (1572. aug. 24.) De a király anyja, Medici Katalin ekkor a Guisekre támaszkodva megrendezte a Szent Bertalan-éji vérengzést. (1572. aug. 23-24-ének éjszakáján) Ezen az éjszakán a Párizsba az esküvőre sereglett hugenották közül mintegy 2000 embert megöltek. A tömeges gyilkosság nem hozta meg a várt eredményt, mert a ~ újraszervezték erőiket, és a háború kiújult, és az egész országra kiterjedt. 1576-ban D-Fro-ban létrehozták a ~konföderációt, ugyanakkor É-Fro-ban a Guise család megszervezte a katolikus ligát. Ezek a 1780-as években függetlenítették magukat a királyi hatalomtól, majd 1588-ban kiűzték Párizsból a francia királyt (III. Henriket). Az anarchia a tetőfokára hágott. III. Henrik megölette a Guise herceget és nagybátyját, ugyanakkor örököséül a hugenotta Navarrai (később IV.) Henriket ismerte el. 1589-ben a katolikus liga megölte III. Henriket. A hatalom a katolikus hitre áttért IV. Henrik kezében összpontosult. A hugenotta háborúkat az 1598-as nantes-i edictummal zárták le. XIV. Lajos idején (1643-1715) újból megindul a ~ üldözése. A király államminisztere, Richelieu bíboros többek között megfosztotta a ~-at a déli részeken fekvő váraiktól. (3 millió református kivándorolt Fro-ból) Vallásszabadságukat ténylegesen csak a Nagy Francia Forradalom után nyerték el.

“Ezeréves birodalom”: [gör.] chiloi=ezer szóból chiliasmus. A Bibliából a Jelenések Könyvében (20, 1-10) van szó a ~-ról, az utolsó ítélet előtti 1000éves birodalomról. Pontosabban kétféle ítéletet sejtet a Jel. Könyve 20, 1-10. Először a sátán áll az ítélőszék elé, őt 1000 évre kötözik meg. Ekkor azok támadnak fel, akik vértanúhalált haltak Jézusért, és ők az Úrral 1000 évig uralkodnak a földön. Viszont ezután a sátán kiszabadul az alvilágból, és kísérteni kezdi az embereket, sőt az igazak elleni arcra szólítja fel őket. De az égből lecsapó tűz megemészti a félrevezetetteket, s a Sátánt híveivel együtt kénkővel égő tüzes tóba vetik. Ekkor következik be a 2. feltámadás, amelyben már nem csak a vértanuk támadnak fel. Az ~ eszméjét az őskeresztények a zsidó apokaliptikából (ld. Hénoch), ill. a Messiás 1000 éves földi országának várásából vették át. Az őskeresztény irányzatok (pl. ebioniták; az egyiptomi keresztények) a chiliozmus crassus-t, azaz a nyers chiliozmust vallották, vagyis a ~ a földön valósul meg az érzéki javak élvezésével. Az egyházatyák (pl. Jusztinusz, Tertulliánusz) ezzel szemben az enyhébb formájú ~-at fogadják el (chiliasmus mitigatus), miszerint a bibliai Paradicsom teljes megdicsőülés az isteni kegyelem kiteljesedése még a világ vége előtt megvalósul a Földön. Münzer Tamás, az anabaptisták vezetője, prédikációival és lázító eszméivel a katolikus egyház ellen nagyon radikálisan lépett fel. (A Bibliában a Jelenések könyvében van szó a ~-rólaz utolsó ítélet előtti 1000 éves birodalomról. Az ~ eszméjét az anabaptisták szó szerint értelmezik, azt vallják, hogy most következő 1000 év alatt megvalósul Isten országa a Földön, s ez nem a mennyben történik. Ekkor majd szűnik társadalmi anarchia, munkamegosztásról és vagyonközösségről beszélhetünk, azaz nincs magántulajdon. Nem lesz a társadalom tagjaival szemben önálló állami és egyházi hatalom. Az ~ eszméjét kívánták megvalósítani német parasztháború idején (1524-1525) is, főleg a legradikálisabb formában jelentkező thüringiai mozgalom próbálta meg ezeket az eszméket gyakorlatba is átültetni. (Forradalmi kommün, ált. munkakötelezettség, a javak kollektív birtoklása)

Panteizmus: (pan [gör.]=minden theosz [gör.]=istenség) Az Istent a természettel azonosító, a természet felett álló Isten létezését el nem ismerő filozófiai irányzat. A természet egyenlő Istennel és nem lehet őket szétválasztani. Az Isten minden dologban benne van. Az egyház máglyahalálra ítélte azokat, akik ezt a filozófiai irányzatot vallották, tanították. pl.: G. Bruno 1600, Róma.

Nantes-i edictum: IV. Henrik (1589-1610) francia király 1598. ápr.13.-án Nantes-ban kiadott rendeletei, amely a hugenotta háború lezárását jelentette. Hivatalos vallásnak ismerte el a katolikus vallást, de emellett szabad vallásgyakorlatot biztosított a hugenottáknak (kivételt képezett Párizs és néhány nagyobb város), engedélyezte számukra 25000 főnyi hadsereg fönntartását és kb.200 erőd/vár birtoklását. A hugenották megyénként két helyen, szabadon gyakorolhatták vallásukat, akadály nélkül viselhettek hivatalt, papjaik tevékenységét részben az állam fedezte anyagilag. Párizsban és néhány vidéki parlamentben külön kamarát hoztak létre a vallásügyi viszályok rendezésére.(Ez tette lehetővé mintegy 100 ezer ember halálát előidéző vallásháború lezárását.) Ezeket a kiváltságokat 1629-ben Richelieu törülte el. XIV. Lajos 1685-ben visszavonta a ~-nak a hugenották szabad vallásgyakorlatára vonatkozó részt (is) livóniai háború (1558-1583) Oroszo. háborúja a livóniai német lovagrend, Litvánia, Lengyelo., Svédo. ellen a Balti-t. keleti partvidékének birtoklásáért. A hadműveleteket IV. Iván cár 1558. januárjában indította meg. A háború kedvező alakulása ellenére a IV. Iván cár külpolitikájával szemben álló bojár ellenzék nyomására Oroszo. 1559-ben fegyverszünetet kötött a livóniai lovagrenddel. Leszámolva a háborút ellenző erőkkel Oroszo. 1560-ban újabb hadműveleteket kezdett, amelyek során a livóniai lovagrend vereséget szenvedett 1561-ben. A további hadműveletek során az orosz seregek elfoglalták Livónia (a mai Lett- és Észto.) csaknem egész területét. Báthory István trónralépése után a lengyel seregek új támadása visszaszorította az oroszokat. A negyedszázados küzdelmet az 1582. évi orosz-lengyel és az 1583. évi svéd-orosz békekötés zárta le, és a Balti-t. keleti partvidékének nagy része lengyel és svéd birtokban maradt.

Anglikán egyház: (ang.=church of England) Angliában, VIII. Henrik alapította. Az angliai reformáció által kialakított nemzeti egyház. VI. Edward (1547-1553) és I. Erzsébet (1558-1603) uralkodása óta Anglia hivatalos egyháza. A reformáció Angliában nem valamely eszmeáradat szülötte. Kialakulásának előzményei VII. Henrik (509-1547) egyházpolitikájában keresendők. A király házaséletének bonyodalmai miatt (el akart válni feleségétől, Aragóniai Katalintól, és házasságot kötött Boleyn Annával) a pápa kiátkozta VIII. Henriket. Az 1534-ben kiadott Act of Supremacy (egyházfőségi rendelet) kimondta, hogy az "angliai egyház kizárólagos feje "a mindenkori angol király. Majd a szerzetesrendeket és a kolostorokat feloszlatta (1535-1539), s javaikat eladományozta vagy kiárusította. Az anglikán egyházat el nem ismerőket árulónak tekintette és kivégeztette, így pl. 1535-ben Mórus Tamást fejeztette le. Kezdetben az anglikanizmus nem más, szakadár katolikus mozgalom. A Rómával való szakítás (mely már 5 John Wycliff és az 1381-es Watt Tyler-féle parasztfelkelés óta állandóan napirenden volt) ugyanakkor VI. Edward rövid uralkodása alatt kedvezett a lutheri eszmék terjedésének: azok hatása 1549-bena Book of Common Prayer (Közimádság könyve) megjelenésével vált kézzelfoghatóvá, amennyiben az oltáriszentségtől a katolikus egyházzal ellentétes nézeteket vallott. Az 1553-ban megjelent, érezhetően kálvinista befolyás alatt készült "Negyvenkét cikkely" újabb hitvallást fogalmazott meg. Tudor Mária (1553-1558) alatt véres ellenreformáció indult meg; ez azonban csak közjáték volt, s a trónra kerülő I. Erzsébet ismét a protestáns eszményeket tűzte zászlajára. 1559-ben visszaállította a királynak az egyház feletti fensőségi uralmát, (revideálta a Közimádságos könyvet, és egy 1563-ban a "Harminckilenc cikkely” - be lefektették a hitelveket, melyek a lutheránus eszmék irányában enyhítették az 1553-as merev kálvinista tanokat.) Az anglikán reformáció mintegy középútnak tekinthető a katolicizmus és a protestanizmus között. Az anglikán egyház szertartásaiban és felépítésében (püspöki - érseki rendszer, feje canterbury érsek) teljesen, kezdetben tanrendszere is római katolikus maradt. A protestáns eszmék csak nagyon lassan tudtak beszivárogni, de VI. Edward-tól kezdve a protestáns elemek lettek a meghatározók: Biblia a hit egyedüli forrása, a Szentháromság belsőbizonyságának hatalma. Ekkor törölte el a parlament az eretnekek ellen hozott törvényeket, s ekkor oldották fel a papi nősülés tilalmát, szüntették meg a szentek és ereklyék tiszteletét. Feltehetően az anglikán egyháznak e sajátos helyzete magyarázza az ökumenizmusban játszott szerepét. liberatum veto:[lat.]=szabad tiltakozás. A 16-18. sz.-ban a lengyel feudális szejm ([lat.]=országgyűlés) bármely tagjának tiltakozási joga valamely javaslat törvényerőre emelése ellen. Ez a jogszabály - amely 1791-ig csaknem teljesen megakadályozta a lengyel törvényhozó testület működését - a centralizáció elégtelenségét, ill. a királyi hatalom gyengülését tükrözte, és növelte a feudális anarchiát. A nyugati abszolút monarchiának ellentéte volt ez a rendszer, amely az államhatalom megbénulását okozta.

Utópia: ([gör.] u=nem + toposz=hely) Seholsincs. Nem létező, ideális, elképzelt társadalom leírása, melynek lényege a megvalósíthatatlanság eszménye. A szó Thomas More / Morus Tamás hasonló című írásából ered, melyben a szerző leírja az Utópia szigetén elképzelt társadalmi rendet (magánvagyon nincs, közösségért végzett munka, szabad választás) Ismertebb hullámok még: Bacon Nova Atlantis, Campanella Napállam című műve. 1534-ben az anglikán egyház bevezetésekor a reform kevés elvi ellenfelével kíméletlenül leszámoltak. Így Morus Tamást (VIII. Henrik volt lordkancellárját), aki lelkiismereti okokból nem esküdött fel a király új címére, 1535-ben lefejezték.

Racionalizmus: ([lat.] ratio=ész, értelem) a 16-17. sz. egyik filozófiai irányzata, melynek középpontjában az értelem állt. Az empirizmussal ellentétben olyan igazságot feltételez, mely független a tapasztalatoktól, és az ember veleszületett eszméivel van kapcsolatban. Módszere a dedukció: az általánostól juthatunk el az egyediig. Egyik képviselője a fr. Decartes (1686-1650) Filozófiájának középpontjában a kételkedés állt. "Mindenben kételkedem. csak abban nem, hogy a kételkedés közben kételkedem”. Híres mondása: "Gondolkodom, tehát vagyok” ([lat.] Cogito ergo sum). A század filozófiai jelmondatává vált, s erre épült Decartes filozófiai felfogása, a recionalizmus irányzata, mely csapást jelentett a gondolkodás teológiai, skolasztikus módszerére, mert az a nem kutatható és nem bizonyítható igazságot és igazságba vetett hitből indul ki. ellenreformáció: A katolikus egyház belső megreformálására tett korábbi próbálkozások nem jártak sikerrel, de a reformáció gyors terjedése elodázhatatlanná tette a változtatásokat. A katolicizmus még fontos pozíciókat tartott meg, Németo. egy részében, Itáliában, Spanyolo.-ban és Franciao.-ban továbbra is uralkodó vallás maradt. Így a katolikus egyház újraszervezhette erőit, hogy a protestánsoknak ellenállhasson, és megkísérelje hitének tisztaságának helyreállítását, és az elveszett hatalom visszaszerzését. Ezt a mozgalmat ~-nak hívjuk. A folyamat elindítója a tridenti zsinat (1545-1563) volt, melyen a protestánsok nem vettek részt. A zsinati rendelkezések nagy része a papság életmódjával foglalkozott. Megtiltották a búcsúcédulák árusítását, és azt, hogy egy személy több egyházi tisztséget töltsön be. Kötelezte az érsekeket és a püspököket arra, hogy állandóan egyházmegyéjükben tartózkodjanak, vigyázzanak a papság erkölcseire s kötelességteljesítésére. Elérte a papnevelő intézet felállítását. A ~ jelentős eszköze lett az. ún. "tiltott könyvek jegyzéke", az Index és a Szent Officium néven újjászervezett pápai inkvizíció, amely máglyára küldte a "hit és rend" ellenségeit. Az ~ sikerét nagyban előremozdította az 1540-ben létrehozott Jézus Társasága, vagyis a jezsuita rend. Megalapítója Loyola Ignác sp. nemes volt. (ld. jezsuiták) a ~ terjedését segítette elő az ekkor kialakuló barokk stílus is.

Tridenti zsinat: A római katolikus egyház által 1542-ben a reformáció visszaszorításának érdekében Tridentben összehívott (ma Trento, É-Olaszo.) egyetemes zsinat. A pápa és egyes katolikus főpapok, valamint az európai uralkodók nézeteltérései miatt csak 1545-ben ült össze. Ezen a gyűlésen a protestánsok nem voltak hajlandók részt venni, mert ők szabad zsinatot szorgalmaztak, ahol bárki felszólalhat és szavazhat. Mivel a pápaság helyzetét ez hátrányosan érintette volna, hiszen a reformátorok álláspontja érvényesült volna, ezért III. Pál pápa 1536-ban kiadta a régi rend szerint ülésező zsinatot összehívó bullát. Ezért fegyveres harc tört ki a császár és a schmalkaldeni (protestáns) szövetség között, és 1547-ben a császár katonai győzelmet aratott felettük. Tanácskozásait több ízben is meg kellett szakítani (kezdetben csak kevesen vettek részt a zsinat munkájában), és így csak 1563-ban ért véget. A római katolikus egyház megszilárdítására törekedve kimondta az érvényben levő dogmák sértetlenségét, határozatokat hozott a pápa tekintélyének növeléséről. Határozatot hoztak az eredendő bűnről, a megigazulásról, a szentségekről, a misékről, a purgatóriumról. A reformáció által megtámadott tételeket megerősítették. zigorú határozatokat hoztak a házasság felbonthatatlanságával kapcsolatban is. Az ellenreformáció eredményességének érdekében elrendelte a papképzés színvonalának emelését. Magasabb műveltsége nyújtó szemináriumok szervezését, azok működésének ellenőrzését, hogy olyan papokat képezzenek, akik a protestáns prédikátorokkal erkölcsi feddhetetlenségben és teológiai műveltségben felvehetik a versenyt. (ld. még ellenreformáció)


Vissza