Luther Márton és az evangélikus tanok

Luther Márton rövid életrajza


Az Asztali beszélgetésekből:

Istennek és ördögnek intézőszéke

Istennek és az ördögnek külön- külön intézőszéke van, és ezek nem egyeznek, hanem igencsak ellenkeznek egymással. Az Úristen intézőszéke megrémít először, majd fölháborít és megvigasztal, hogy azért a hús, vagyis a régi ember elvesszen, és éljen a lélek, vagyis az új ember elvesszen.
Ám az ördög Istennek búsítására mindezek fonákját műveli: az embereket először fölbíztatja, fölbátorítja, hogy iszony, félelem és elborzadás nélkül vétkezzenek és bűnözzenek, és ne csak megátalkodjanak bűneikben, hanem örömüket és kedvüket leljék bennük, és higgyék csak, hogy jó és helyes úton járnak.
De ha baj van, ha már összecsaptak a hullámok, akkor ijeszt és rémiszt mértéktelenül, s a félelmet magasra szítja, hogy az ember vagy belehal szörnyű kínjaiba, vagy lelkifurdalás miatt végül elemészti magát, és minden vigasz nélkül marad, Isten kegyelmében is kételkedve.(33/b)

Nem pénz, hanem Isten, akitől várod, hogy segítsen

Egyedül Isten az, aki táplál és megtart bennünket, nem a pénz, és nem a jószág, mert pöffeszkedők és lusták lesznek az emberek a gazdagságtól és a vagyontól. Miként a mindennél gazdagabb Velencében olyan rettentő drágaság ütötte föl a fejét, hogy nálunk még most is emlegetik és a töröktől kellett segítséget kérniük, s az küldött is nekik XXIV gabonával megrakott gályát, amelyek már majdnem a célnál, kevéssel a város előtt egytől- egyig elsűlyedtek és alámerültek , Velence szeme láttára.
Ezért a dúsgazdagság és a jószág az éhséget meg nem elégítheti, sem pedig csillapíthatja, hanem inkább drágaságot fakaszt, mert ahol sok a gazdag ember, ott mindennek nagy az ára. Mi több, senkit sem örvendezhet igazán a pénz, hanem inkább szomorúsággal és gondokkal tölt el, mert az emberek húsába tépő tövishez hasonlatos, amint Jézus a gazdagságot nevezte, mégis a világ van olyan ostoba, hogy benne kísérli minden örömét föltalálni. (33/b- 34/a)

A kereskedelemről és az uzsoráról

Luther kiszögezi a tételeit.Isten áldása van a jog szerinti polgári kereskedésen, amikor valaki húsz pfenningen egyet nyer, hanem a kereskedésben az istentelen és tűrhetetlen nyereség átkozott. Amint átkozott az a bizonyos nyomdász, aki nagy pénzeket nyer azokból a könyvekből, amelyeket nyomtatni küldtem hozzá, hogy egy pfenningből kettőt facsart ki. Nagyon sokat kért eleinte, mígnem Hans Grüneberger, a becsületes nyomdász azt mondta nekem: 'Doktor úr, az az ember túl sokat kér, nem állhatom az ilyen példányt!' Istenfélő férfi volt, azért Isten áldása volt rajta.
Méltányos nyereség az, ha húsz pfennig egyet fiadzik, száz arany egy aranyat hoz, csakhogy a szégyenletes, átkozott kapzsiság semmiféle határt nem ismer; egy pfenninghez két másikat, száz aranyhoz kétszáz másikat akar kaparintani, azért nincsen Isten áldása rajta.
A rómaiak megtiltották a tizenkét percentes [százalékos] kamatot, de most a lipcsei vásáron tizenöt aranyon kölcsönzik a százat, az annyi, mint évi XLVIII arany, a tizenkettőnek épp négyszerese. Fuj, gyalázat, ha már nem tartják bűnnek a bűnt, nincsen segítség, sem remény; mégis remélem, hamar eljön Isten a végítélettel, amint az Evangélium igéje néma lesz."

Senki essék kétségbe bűnei miatt

Bűneink miatt s hogy nagy bűnösök vagyunk, ne csüggedjünk, s ne essük kétségbe. Mert Isten megbocsátja mindazoknak bűneit, akik szívükből megvallják és bevallják; bocsánatát megnyilvánította, kínálja mindenkinek, senkit abból ki nem zár; szándékát sem fogja megmásolni, hanem valósággal tartja magát igéjéhez és igéretéhez. (141/b)

Annak jele, hogy Isten a mi bűneinket megbocsátotta

Isten a mi bűneinket merő kegyelemből megbocsátja, Krisztus kedviért, ám Isten kegyelmét és bocsánatát senki ne fordítsa rosszra. Az Úristen sokféleképp adta jelét, hogy bűneink megbocsáttattak, úgymint az Evangélium szavával, a kereszténységgel, az úrvacsorával és a szívünkben a Szentlélekkel. Mármost az is kell, hogy mi magunk adjunk jelet magunkról, amellyel mutatjuk, hogy magunkba fogadtuk a bűnnek bocsánatát. Éspedig az legyen az efféle jel, hogy mindenki bocsássa meg felebarátjának ő vétkét.
Bár az Istentől való bocsánathoz a tőlünk való nem fogható ( mert mi volna száz dénár talentommal szemben?,amint Jézus mondja, Máté 18., semmiség, azért mi sem a bocsánatadásunkkal érdemeljük meg, hogy Isten a mi bűneinket megbocsássa, hanem Isten a bocsánatot kegyelemből adja nekünk ), mégis, ha felebarátunk vétkezett ellenünk, bocsássunk meg neki, hogy így adjunk jelet és bizonyosságot: az Istentől való bocsánatot magunkba fogadtuk és bevettük. ( 142/a-b )

A jó cselekedetek jutalma

Azt mondják, Isten fizetséget és jutalmat ígér azoknak, akik jót tesznek, azért megszolgálunk mindannyian valamit. Jó, legyen: Isten megfizeti s megjutalmazza mindenki jó cselekedeteit, de különbözőképpen, amint a csillagok is különböznek egymástó. És ők minden különbségükkel a bűnbocsánat alatt vannak, mert a mennybolt, vagyis a megigazulás a kegyelem alatt van; hát még mennyivel mélyebben vannak a csillagok a kegyelem alatt? És amint a csillagok nem alkotják és nem képezik az égboltot, hanem csak cifrázzák és ékesítik,

Megdől a pápa hatalma

-A Miatyánk első három kérése a pápa ellen szól: gyalázatos és átkozott legyen a pápa neve, rontassék meg és vesszen el az ő országa, szégyenüljön és akadályoztasson meg az ő akarata. Alig hiszem, hogy ezentúl is lesznek szerzetesek és apácák. Ha levágják a pápa lábát, kúszni-másznia kell, mert akkor meg sem állhat.

A pápa nem az egyház feje

A pápa nem a keresztény egyház feje, különben az egyház kétfejű bestia volna, mert neki Krisztus az egyetlen feje, mint Szent Pál mondja, tehát az ördög hamis egyházának feje csupán a pápa.

A kakukkmadár és a pápa közti hasonlatosság

Martin Luther doktor mondotta, hogy: - A kakukknak szokása poszáták tojásait kihörpölni s belerakni viszont az ő tojásait a fészekbe, hogy őket a poszáta kiköltené; s amikor a kakukkfiak a tojásból kibújnak és felnövekszenek, és a poszáta nem tudja már gondjukat viselni, telhetetlenségükben végül fölfalják a tulajdon anyjukat, a poszátát; azért a kakukk a csalogányt nem is tűrheti- mondta Luther doktor. - A kakukk a pápa: fölfalja mind az egyháznak tojásait, és nem tojik mást, mint bíborosokat. Azután anyját, a keresztény egyházat akarja fölfalni, pedig abban született és nevelkedett. Azért a jámbor, igaz keresztény tanítók énekeit, prédikációit és tanításait sem tűri, nem is állhatja.

A pápaság az istenhit erejét tagadja

-A pápaság ragyogó, pompázatos istentiszteletet tart, dicsőíti fölöttébb Isten igéjét, a hitet, Krisztust, a szentséget, szeretetet, a reményt stb. De tagadja mindezeknek erejét, megmutatván, hogy idegen tőlük, sőt valósággal ellenségük. Szent Pál is azt mondja, hogy tagadják az istenhitnek erejét, nem pedig azt, hogy nem élnek istenhitben, sem azt, hogy tagadnák az istenhitet magát; hanem az erejét tagadják ők, hamis és tévelygő tanításaikkal.

Honnét valók a szerzetesrendek?

Heidelbergben kötetlen dispután kérdezték, miből támadtak a szerzetesek. Erre pedig az volt a válasz: A szerzeteknek az ördög volt az alapítójuk, mert amikor Isten a papokat megalkotta volt, az ördög Őt utánozni próbálta, de túl nagy pilist kanyarított, és ebből szerzetes lett. Igaz, jó beszéd ez, mert a szerzetesek sem az egyházba, sem pedig a világi vagy a házi kormányzásba nem valók. Azért kellett az ördögnek barátot prüsszentenie, hogy az majd Isten igéjét elhomályosítsa. Templomba sem valók, a világi felsőbbséget ócsárolják; a házasságra fittyet hánynak és becsmérlik, mert ha megmarad a házasság és tiszteletben és becsületben áll, akkor a szerzetek elvesznek. Így hát az ördög istenesnek álcázva magát, Isten legszebb intézményét vagyis a házasságot befeketítette. Hahogy a templomokban a házasságról igazul, keresztényi módon és tisztán prédikáltak volna, szerzetesből és apácából most kevesebb lenne.

Az apácafőkötőről és házasodási tilalomról

Luther Márton feleségeA házasságtól való tartózkodás nagy képmutatás és gazság, még a legszentebb atyák is megtévedtek ettől az álságtól. Ágostont, aki pedig szép, szelíd korban élt, megcsalták és tévútra vitték a kolostori szüzek és apácák főkötői, s bár megengedte nekik a házasságot, mégis azt mondta, hogy Isten ellen való vétek volna, ha férjhez mennének. … De Krisztus elsöpör minden argumentumot azzal az egyetlen szócskával és mondásával, hogy Isten férfiút és asszonyt teremtett.

Az újrakeresztelőkről

Az újrakeresztelők - mondotta Martin doktor - gonosz gazemberek. Nagy türelmükkel kérkednek, nem akarnak fegyvert, sem vértet ölteni, mégis mindig vérre szomjaznak, mondván, hogy az istentelen fejedelmeket el kell űzni, agyon kell verni, házaikat fel kell perzselni, miként azt Thomas Münzer Allstedtben, valahányszor a templomban prédikált, végezetül mindig elkiáltotta. A doktor megmutatta nekünk az F.-i apát levelét, amelyben arról volt szó, hogy az újrakeresztelők bezárkóztak egy házba, felövezték magukat mindenféle fegyverrel és úgy védekeztek, mígnem sajtot és kenyeret is hajigáltak végül kifelé. Csuda dolog állt ebben a levélben az ő Luther ifjan.lelkükről: mindegyikük, akiben tombolt a lélek, torkaszakadtából üvöltött a tömlöcben, és csaptak olyan sakál- és farkasordítást, hogy zengett az egész tömlöc, mintha mennykő csapkodott volna; mert azt hitték, hogy ezzel az ordítással kiszabadulnak. Nem saját jószántukból bömböltek, hanem úgy, ahogy a lélek szaggatta belülről őket. Nem is emberek ők, hanem eleven ördögök, úgy vélik, hogy a keresztség csak afféle külső jel stb. Jobb lenne, ha békében hagynák a keresztséget, és nem fájdítanák a fejüket miatta.

Martin doktor így beszélt az újrakeresztelők ellen, akik azt állítják, nem kell a csecsemőket megkeresztelni, mert nekik még nincs hitük: - Ha viszont egy öreg emberről, akinek pedig bizonyára megjött már az esze, nem tudom, hogy van-e hite, csak mert éppen azt mondja, hogy hisz, kell-e több? Amikor úgyis csak az ember szája szól tanúságot, azért bizonyosságot nem szerezhetek. Ne firtassuk azért, mit is csinálunk egymással, hanem egyszerűen és együgyűen arra kell csak figyelnünk, amit Isten parancsol és mond. Így kell tanítanod, prédikálnod, keresztelned, feloldozást adnod, akár adott hitet az embereknek az Isten, akár nem. Gondold meg és légy biztos abban, hogy buzgalmasan kell végeznünk tisztünket, amelyet Isten reánk ruházott, mert ha másképpen cselekszünk, Isten a tálentumot, amelyet ránk bízott, elköveteli, visszaveszi tőlünk.

Buzdítás a stúdiumokra

Kedves gyermek;
ha jó tanuló leszel,
finom tyúkokat eszel,
de ha tanulásnak nem állsz,
majd a disznókkal moslékot zabálsz.

Az úrvacsoráról

"Eképpen ez a szentség, amelyet a kenyérben és borban veszünk, nem egyéb, mint hogy ennek a közösségnek, a krisztussal és az összes szentekkel egy testté válásnak bizonyos jegyét vesszük. Kárcsak ha egy polgár valamilyen okmányszerű jegyét vagy bizonyságát adja annak, hogy ő a városnak polgára, a közösségnek tagja. Ilyen értelemben mondta Szent Pál: Mindnyájan egy kenyér és egy test vagyunk, akik ez egy kenyérből és egy kehelyből részesedünk. …
Aki tehát csüggeteg, akit bűnös lelkiismerete erőtlenné tesz, vagy a halál rémíti, vagy akinek szívét bármi terheli, - ha mindentől szabadulni akar, az járuljon örvendezve az oltáriszentséghez, helyezze nyomorúságát a közösségre, s keressen segítséget a lelki test egész közösségénél."


Vissza