Nagy nemzeti költők: Puskin és Petőfi






Az európai irodalomtörténetben gyakran vonnak párhuzamot e két költőóriás munkássága között. Ennek elsősorban az az oka, hogy életük a történelem közel azonos időszakára esett. Mindkét költő életműve óriási, főként sajnálatosan rövid életükhöz mérten. Művészetükre leginkább a romantika stílusirányzata hatott, de mindkettőjük műveiben megjelennek a realisztikus stílusjegyek is. Ha azonban közelebbről megvizsgáljuk e két pályatárs életét, költészetét, azt tapasztaljuk, hogy a kétségtelenül meglévő hasonlóság mellett számos különbséget is találunk.

Amíg Puskin főnemesi családból származott, Petőfi szülei egyszerű emberek voltak. Mindkét családot az anyaországtól elütő származás is jellemezte: az orosz Puskin dédapja etióp (Nagy Péter szerecsene című művében ír róla), Petőfi szülei szláv származásúak voltak. Mindkét költő ifjúsága viszonylagos jólétben telt, mindkettőjüket az ország sajátosságaihoz mérten jó iskolába járatták: Petőfi igen sok iskolában tanult, összesen kilencben - az anyagi jólét növekedése miatt íratták egyre színvonalasabb intézményekbe. Puskin az I. Sándor által alapított Carszkoje Szelo-i líceumban tanult. Ő ugyan zavartalanul befejezhette tanulmányait, utána azonban a többszöri száműzetés évei következtek és adtak témát költészetének. Ekkor keletkezett A kaukázusi fogoly, A Bahcsiszeráji szökőkút, A cigányok című elbeszélő költemény. Petőfi születése évében fogott hozzá az orosz költő az Anyegin megírásához, amely legismertebb műve.

Tőle eltérően a mi költőnk nem tudta befejezni tanulmányait. Apja anyagilag tönkrement, számára is olyan időszak következett, amely vándorlással, szenvedéssel volt tele. A vándorlások következményeként mindkettőjükre erőteljesen hatott a népköltészet. Petőfi első alkotói korszakának műveit ennek jegyében írja /A borozó, Megy a juhász a szamáron..., Befordúltam a konyhára..., A virágnak megtiltani nem lehet..., ill. a János vitéz/. Puskinra nagy hatással volt a családi birtokon, Mihajlovszkojéban öreg dajkájával, Arina Rogyionovnával töltött időszak. Ekkor írta a Borisz Godunovot és ekkor fejezte be A cigányokat.

A családhoz fűződő kapcsolatukban szintén jelentős különbség mutatkozik: Petőfi rajongásig szerette családját, erre jó bizonyíték rengeteg ilyen témájú verse / Füstbe ment terv, A jó öreg kocsmáros, A vén zászlótartó, Szüleim halálára, Egy estém otthon /, és számára az otthon volt a lelki megnyugvás színhelye.
 
 

Szülőimhez

   Hej édes szülőimék,
         Gazdagodjam meg csak!
       Akkor, hiszem istenem,
      Nem panaszolkodnak.
     Minden teljesülni fog,
   Amit csak kivánnak;
  Megelőzöm vágyait
        Éd’sapám s anyámnak.
(…)
          Igy élünk majd boldogan
A mulatságoknak,
        Igy biz, édes szüleim…
        Gazdagodjam meg csak!


 





Petőfivel ellentétben Puskin kapcsolata a családdal egészen más volt. Neveltetését szülei francia nevelőkre bízták, ők maguk alig foglalkoztak vele. Oroszul dajkája tanította meg, akire mindig nagy szeretettel emlékezett vissza. E versével mond köszönetet neki:
 
 

Няне

           Подруга дней моих суровых,
Голубка дряхлая моя,
             Одна в глуши лесов сосновых
            Давно, давно ты ждешь меня.
             Ты под окном своей светлицы
      Горюешь, будто на часах,
         И медлят поминутно спицы
           В твоих наморщенных руках.
         Глядишь в забытые вороты
           На черный отдаленный путь;
           Тоска, предчувствия, заботы
           Теснят твою всечасно грудь.
То чудится тебе…….
 
 

Dajkámnak

            Nehéz napokban drága társam,
     Sok évtől roskadó dadám,
         Sötét fenyők között anyásan
         Be régen, régen vársz reám.
                 Ablaknál kötsz, szorongva rebben
             Borús szemed s gyakran megáll
          Sokráncú, reszkető kezedben
A két kötőtű és a szál.
       Merengve nézel át az útra,
           Mely messziről hozzád vezet,
        S a balsejtések gondja, búja
Beárnyékolja lelkedet.
Mi rémlik néked…….
 
 

Áprily Lajos fordítása


 



Puskin felnőttkori barátaival még líceumi tanulmányai idején ismerkedett meg, és egész életében tartotta a kapcsolatot velük. A líceum alapításának évfordulóján találkoztak évről-évre. A költő legjobb barátai között említhetjük I. I. Puscsint, A. A. Gyelviget, és W. K. Küchelbäckert, akikről Október 19 című költeményében ír.

Petőfi Sándor legjobb barátja és költőtársa Arany János, akihez több episztoláját is címezte / Arany Jánoshoz, Levél Arany Jánoshoz /.

Műfajilag mindkét költő legtöbbet a lírában alkotott. Ezen belül is fontos szerepet játszanak lírai elbeszélő költeményeik, mint például Petőfitől A helység kalapácsa, vagy a János vitéz, Puskintól A bronzlovas. Verseik közül sok a szatirikus király-, vagy cárellenes témájú mű, de ugyanilyen jelentősséggel bír szerelmi lírájuk. Tájköltészetük is említésre méltó / Az Alföld, A Kaukázus /. Ezenkívül Puskinnak jelentős epikus / Néhai Ivan Petrovics Belkin elbeszélései, Pikk dáma / és drámai / Borisz Godunov / művei vannak.

A legfőbb hasonlóság két költőnk között az, hogy vállalva a megpróbáltatásokat harcoltak nemzetük elnyomói ellen nemzetük szabadságáért. Ez áthatja szellemi munkásságukat. Puskin Szabadság című ódája kézről kézre járja Oroszországot, felkeltve az olvasók és a rendőrség ill. a cár érdeklődését egyaránt.
 
 

     Хочу воспеть свободу миру,
  На тронах поразить порок.

        Szabadságról dalolj ma, hangom,
A bűnös trónra sújts vadul!

Szabadság

Radó György fordítása


 




Petőfi szabadságról írt versei kezdetben a szerelemmel ötvöződve jelennek meg, később ez irányú költészete forradalmi látomásköltészetté alakul. Ez jellemző az Egy gondolat bánt engemet című költeményre és A XIX. század költői című költeményre egyaránt:
 
 

       Előre hát mind, aki költő,
      A néppel tűzön-vízen át!
Átok reá, ki elhajítja
     Kezéből a nép zászlaját,
     Átok reá, ki gyávaságból
         Vagy lomhaságból elmarad,
                     Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,
    Pihenjen ő árnyék alatt!


 




A szabadság ügyét nem csak írással, hanem tettekkel is segíteni szeretnék. Ez viszi az orosz költőt a Zöld lámpa elnevezésű baráti-irodalmi társaságba, ahol kifejtheti szabad, politikai nézeteit. Puskin száműzetése évei alatt titkos társaságokkal is kapcsolatba került (például A közjó szövetsége elnevezésűvel Kisinyovban), de egyik ilyen társaság munkájába sem tudott bekapcsolódni. Ebben maguk a tagok is akadályozták, mivel ismerve temperamentumát féltették a lelepleződéstől. Puskin egyébként már gyermekkorában, líceumi tanulmányai alatt megismerkedett a nacionalizmus és liberalizmus eszméivel. Az ekkor őt ért hatások egész életét meghatározzák. Magyar költőtársa ezzel ellentétben csak a forradalom előtt nem sokkal kapcsolódott be a politikai életbe. Pesten hívta életre a Tízek társaságát, amiben kilenc fiatal költőtársával dolgozott.

Mindkét költőgigász művészetére döntően hatott a romantika stílusirányzata. Oroszországra és Magyarországra egyaránt jellemző, hogy a romantikával lett egyszerre nemzetivé és európaivá. E két országban a társadalmi háttér más és más volt. Időbeli eltolódások is mutatkoztak – mindkét országban egy kissé késve jelenik meg a romantika, de a lemaradást gyors felzárkózás követi.

Az orosz romantikának a Napóleon feletti győzelem adott lendületet, ébresztette nemzeti nagyság tudatát, nálunk a nemzeti függetlenség hiánya, az idegen uralmon belül más nagy nemzetiségek közé ékelődés erősítette a nemzeti együvétartozást. Ennek az összetartozásnak egyetlen jellemzője a közösen beszélt nyelv maradt. Ezért volt lángoszlop" szerepük a magyar költőknek. Oroszországban a honvédő háború után évtizedekkel lett érettebb a társadalom. Meggyőződésükké vált, hogyha Európát meg tudták szabadítani a zsarnoktól, saját uraik igáját is levethetik. Megkísérelték kirobbantani a dekabrista mozgalom hívei Oroszország első forradalmát (amelyben Puskin egy véletlen folytán nem vehetett részt).

Nálunk jobban összefonódott a politika és a művészet, a nemzeti szellemet a népi hős testesítette meg. Ezt elsősorban művészek formálhatták meg. A nép akarata Isten akaratává testesült. Bár a magyar szabadságharc is elbukott, mégsem valósult meg Herder jóslata, miszerint a magyarság el fog pusztulni a szlávok tengerében.

Koruk művészei megörökítették e két költőt az utókor számára – több portré is fennmaradt róluk, például Kiprenszkij festménye Puskinról, és Orlay Petrich Soma Petőfit ábrázoló alkotása. Műveiket zeneszerzők dolgozták fel, például Csajkovszkij az Anyegint és a Pikk dámát, Muszorgszkij a Borisz Godunovot, vagy Kacsóh Pongrác a János vitézt.

Mindkét költő halála foglalkoztatta, és még ma is foglalkoztatja a népet és költőtársaikat egyaránt. Ennek oka az a bizonytalanság lehet, ami mindkettőjük halálának körülményeiben megtalálható. Puskin felesége csábítójával vívott párbajban kapott halálos sebet. Bár véletlennek tűnik e csábító feltűnése, nem kizárt, hogy a cár szolgálatában állt. Az viszont biztos, hogy a cárnak tett nagy szolgálatot halálos golyójával. A költő halála nagy közmegrendülést váltott ki, milliók gyászolták. A néppel együtt gyászolták költőtársai is, például M. J. Lermontov, aki ezzel a verssel búcsúzik tőle:
 

A költő halála

         Meghalt a költő! Tisztasága
       rabját gonosz szó fente be
         bosszús szívét golyó találta,
     aláhorgadt nemes feje!…
             S mert alantas sértés, gyalázat
            nagy lelkén nem száradhatott,
                mint annyiszor már, maga lázadt
         a világ ellen – s most halott!
          ……………………………..
     Elfajzott korcs kevélyek,
              vétkükről hírneves atyák utódai
                                kegyetlen sorsszeszély sújtotta nemzedékek
          rabszolga-lelkű megtiprói, ti!
                         Ti, kik a trón körül sóváran tülekedtek,
                               szabadság-, szellem- és dicsőség-gyilkosok!
                 Törvényetek oltalmat ád tinektek,
                Igazság, jog ki nem fog rajtatok.
                    …………………………………….
                 ………...Mind meglakol bűnéért,
   irgalmat ne reméljetek!
                             Mert nem moshatja le a költő tiszta vérét
pokolfekete véretek!
 

Lator László fordítása


 



Bulgakov Puskin utolsó napjai című drámája is ezt a témát dolgozza fel.

Petőfi halálának körülményei tisztázatlanok, de az bizonyos, hogy ő megérte költészetének célját: egy egész Európát megrengető forradalmi hullámmal egyidőben hazánkban is forradalom tört ki, az ezt követő szabadságharcban halt meg, úgy ahogy azt megálmodta:
 
 

(…) Ott essem el én,
      A harc mezején,
                                  Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
                                    S ha ajkam örömteli végszava zendül,
                             Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
                                    A trombita hangja, az ágyudörej, (…)
 

Egy gondolat bánt engemet…


 




Puskin romanticizmusa - akárcsak Petőfié - része az európai irodalom első aranykorának. Zsenialitásuknak köszönhetően mindketten világirodalmi nagysággá váltak. Ezt a tényt megerősíti a két költő művészetében, életútjában fellelhető hasonlóság, de nem gyengíti azt az összehasonlításban feltáruló különbség sem.
 
 

                         Нет, весь я не умру – душа в заветной лире
                  Мой прах переживет и тленья убежит –
                        И славен буду я, доколь в подлунном мире
Жив будет хоть один миит.
 
 

                     Egészen soha én meg nem halok. Befödhet
         Rontó sír, ahová a test salakja tér,
              Glóriám őrzik a dalaim, míg a földnek
Költője, bár csak egy is, él.

Az emlékmű

Szabó Lőrinc fordítása
 
 

         “Anyám, az álmok nem hazudnak;
Takarjon bár a szemfödél:
Dicső neve költő-fiadnak,
 Anyám, soká, örökkön él.”
 

Jövendölés


 






Felhasznált irodalom:

I. Gesszen: Így élt Puskin (Móra Könyvkiadó, Budapest, 1976)

Kétnyelvű klasszikusok: Puskin válogatott versei (Korvina Könyvkiadó, Budapest)

Petőfi Sándor összes költeményei (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1966)

Szerb Antal: A világirodalom története (Magvető Könyvkiadó, Budapest)