kettõs királyválasztás:

A mohácsi csatában II. Lajos életét vesztette. Amikor aug. és okt. közt az országot végigdúló törökök kivonultak Mo.-ról, a nemesség az erõk egységesítése helyett a királyválasztással volt elfoglalva. A székesfehérvári országgyûlés az 1505-ös rákosi végzésre hivatkozva a leggazdagabb fõnemest, Szapolyai Jánost (1526. nov. 10- én) választotta királlyá. A Habsburg-párti nagybirtokosok, fõpapok zöme Mohács halottai között feküdt. Az életben maradottak (dec. 17-én) Pozsonyban I. Habsburg Ferdinándot emelték trónra a 1515-ös Habsburg- Jagelló családi szerzõdés alapján. Megválasztásakor a magyar rendek abban bíztak, hogy I. Ferdinánd bátyja, V. Károly német-római császár támogatásával rövid idõn belül sikerül kiûzni a törököket az országból. Szapolyai többször próbált egyezkedni Ferdinánddal.

váradi béke: (1538. febr.24.)

A kettõs királyválasztás (1526) utáni belharcok megszüntetése érdekében Szapolyai János és I. Habsburg Ferdinánd között Váradon létrejött szerzõdés. A szerzõdés értelmében mindkét fél megtartotta a király címet és országának azt a részét, amelyet birtokolt, azzal a feltétellel, hogy Szapolyai halála után a magyar királyság teljes egészében (Erdéllyel együtt) a Habsburgok hatalma alá kerül, még akkor is, ha közben Szapolyainak örököse születnék. Mivel a szultán rosszallását váltotta volna ki a ~, ezért V. Károly segítségétõl tették függõvé a ~ nyilvánosságra hozatalát. Szapolyai 1540-ben fiát, János Zsigmondot örökösének deklarálva érvénytelenítette a megállapodásokat. Ferdinánd, hogy ártson partnerének, ismertette a szultánnal a béke tartalmát, s 1541-ben kísérletet tett az ország elfoglalására. Mindez az ország 3 részre szakadását eredményezte (1541.augusztus 29-én).

kormányszék ([lat.] dicasterium).

Az uralkodónak alárendelt, nem rendi jellegû központi államhivatal, kormányszerv a 16-19.sz.-i Mo.-n. A Habsburg uralom alá került Mo.-n is szerveztek kormányszékeket egyes hivatalok ( Udvari Kamara, Magyar Kamara, Udvari Kancellária) Bécsben, mások (Helytartótanács, fõkormányszék). Magyarországon, ill Erdélyben mûködtek 1848-ban,ill.1867-ben valamennyi kormányszék megszûnt.

Erdélyi Fejedelemség:

A török által megszállt országrész és a királyi Magyarország mellett a 16. sz. második felében alakult ki az ~. Megszervezése Fráter György nevéhez fûzõdik. Erdély 1541 elõtt sosem volt önálló ország ; létrejöttét most a történelmi körülmények követelték. Területéhez a török által leválasztott ún. részek ([lat.] Partium) tartoztak. A 16- 17.sz.-ban Kraszna, Közép-Szolnok, Bihar, Zaránd, Máramaros és Kõvár vidéke, a lugosi és karánsebesi területek alkották a Partium törzsterületét. 1848-ig tartoztak a részek Erdélyhez. A magyar, székely, német, román lakosság vallás terén is erõsen megosztott volt (katolikus, evangélikus, református, unitárius, görögkeleti). A magyar vármegyék, a székely és a szász székek alkották politikailag a "három nemzet"-et. Rendi szervezetük élesen elütött egymástól; az 1437-ben kötött kápolnai unió jelentett csak közöttük laza kapcsolatot. A születõben levõ új állam vezetõje névlegesen a gyermek János Zsigmond volt. A legfontosabb döntéseket gyámja, Martinuzzi Fráter György hozta. Külpolitikailag Erdély nem volt független. Hûbérura a szultán, akinek adót fizetett. Díszes oklevelével (athname) s kialakult ceremóniával (zászlóval, szerszámos lóval, karddal, tollas süveg átadásával) a szultán erõsítette meg a választott fejedelmet is. A belpolitikába azonban a Porta nem szólt bele.

gyalui egyezmény:

Fráter György néhány hónappal Buda elfoglalása után, 1541. októberében követeket küldött Ferdinándhoz és dec. 29-én egyezséget kötött vele. (Martinuzzi György barátnak ugyanis lelkiismeretfurdalása volt amiatt, hogy a török az õ kezébõl vehette ki vérontás nélkül Budát). A ~ értelmében, ha Ferdinánd visszafoglalja Budát, Fráter György átadja neki János Zsigmond országrészét, s ezzel Mo. nagy része egy király uralma alá kerül. Megegyeztek abban is, hogy Izabella átadja fia országrészével együtt a Szent Koronát is. Cserébe visszakapja a szepesi Szapolyai birtokokat. A ~-t Serédy Gáspár fõkapitány és Fráter György kötötte meg uralkodójuk nevében. 1542-ben el is indult Buda visszafoglalására egy jelentõs birodalmi hadsereg, de az osztrák, cseh és sziléziai hadak, pápai zsoldosok és Habsburg-hû magyar fõurak bandériumának erejébõl egyetlen komoly rohamra sem telt. A török felmentõ sereg érkezésének hírére gyalázatos szereplését futásnak beillõ szétszóródással fejezte be. A gyalui egyezmény kudarca után Fráter György megkezdte a hatalom kiépítését Erdélyben (ld. Erdélyi Fejedelemség). Az Erdélyi Fejedelemséget és a Királyi Magyarországot 1551-ben ismét Habsburg fõség alatt igyekeztek egyesíteni, de sikertelenül.

pasa(basa)([tör.]bas)/ vilajet:

A török a 16-17. században meghódított területeket katonai célú közigazgatási egységekre (vilajetekre) osztotta. (Elsõnek a budai vilajetet szervezték meg 1541 után.) A vilajet élén a pasa állt (nevezik még beglerbégnek is). A budai pasa a szultán mo-i helytartója is volt. A pasa az oszmán birodalomban régebben egyes tartományok (vilajet, pasli) kormányzójának, közigazgatási és hadi vezetõjének címe, késõbb (1934 - ig) tábornoknak megfelelõ katonai rang Törökországban. Az utóbbi értelemben néhány arab országban még ma is használják.

szandzsák/bég:

A bég az ótörökben török fõnemest és fejedelmet jelentett. Jelentése fõhivatalnok, fõtiszt, békebíró, a modern törökben egyszerûen úr. A 16-17.sz.-ban a törökök által meghódított mo-i területeket katonai célú közigazgatási egységekre (vilajetekre). azokat pedig szandzsákokra osztották, melynek élén a bég állt. A bégek katonai és polgári feladatokat egyaránt elláttak.

defterdár:

A Török Birodalom központi pénzügyigazgatásának vezetõje, s rajta kívül az egyes tartományok (vilajetek) pénzügyei legfõbb intézõjének neve. A 15. sz. végétõl a birodalom készpénzbevételeit és -kiadásait a "mál defterdári", külön a szolgálati birtokok nyilvántartását a "tímár defterdári" vezette. A tényleges közvetlen adószedõk az eminek voltak. Az eminek (adószedõk, adóbérlõk) maguk ajánlották meg, hogy az egyes településektõl mennyi adót szednek be. Mivel a legtöbbet ígérõk kapták a 3 évre szóló (de kedvezõbb ajánlat esetén visszavonható) megbízást, ezért ez a versengés hozzájárul az állami adók folyamatos emeléséhez. A defterdárokat és a többi fõ közigazgatási személyt a szultán nevezte ki, és váltotta le. Tisztségüket a gyors meggazdagodás, ajándékozás reményében vállalták

mufti [arab]

muzulmán jogtudós, aki (többnyire a Korán alapján) jogi kérdésekben véleményt (ún. fetva) nyilvánít. A bíró (kádi) rendszerint ennek alapján mond ítéletet. A ~ rangban a kádi alatt állt. A nagyobb városokban külön ~ tevékenykedett, míg a kisebb helységekben a kádi és a ~ ugyanaz a személy volt. A fõbb rangúakat fõmuftinak nevezték. A török közigazgatási egységek, a vilajetek ill. a szandzsákok fontos hivatalnoka (egyházjogász). Mo.-n 1520-as évektõl jelennek meg. Valamennyi megvesztegethetõ, ajándékot vár.

kádi [arab], házi [török], gázi [perzsa]:

mohamedán bíró, aki a vallási és feudális jogi törvények és a szokásjog alapján ítélkezik. A beglerbég (pasa) mellett a vilajet 2. vezetõ tisztviselõje. Jogköre kiterjedt a különféle szerzõdések kötésére, hagyatéki, örökösödési ügyekre. De ellenõrizte az összeírásokat, felügyelte a városi közügyeket, építkezéseket, piaci árakat is, sõt a pasát is. A polgári jogrendszernek a muzulmán országok többségében való kodifikálása (1920-es évek) után a kádik hatásköre az örökösödési jog területére szûkült le.

díván [perzsa]:

1) A kalifák államháztartásának számadáskönyvei, majd a legfelsõ pénzügyigazgatás irodája.

2) A török szultán alatt az államtanács neve. A feudális szultánság megdöntésével a ~, mint államtanács megszûnt, azóta a török legfelsõbb bíróság neve. A vilajetekben is mûködött a katonai parancsnokokból, kádiból, muftiból, defterdárból és a helyi-nyelvi ismeretekkel rendelkezõ írástudókból álló tanácsadó testület. A ~ tagjai párnákon, ill. karfa nélküli ülõalkalmatosságon helyezkedtek el. Innen származik a ~ mint bútordarab neve.

hódoltsági birtokrendszer:

A török birtokrendszer lényege szerint a meghódított föld - a rajta élõkkel a (rájákkal) együtt- a szultáné. Ebbõl a földterületbõl kaptak birtokot a tisztviselõk és a hûbéres lovas katonák, a szpáhik (-->szpáhi-birtok). A kapott birtok azonban nem volt örökölhetõ, a földet a szultán bármikor visszavehette. Ez a módszer rablógazdálkodáshoz vezetett. A török földesurak ugyanis gyakran cserélõdtek, ezért mindegyikük igyekezett minél többet kisajtolni az adózó népbõl. Kedvezõbb helyzetben csak az állandó kincstári (szultáni ) kezelésben maradt, ún. khászbirtokon élõk voltak. Az itt élõk szabott összeggel adóztak, és egyéb tekintetben is védettebb helyzetben voltak. A meghódított föld 4/5-e volt szpáhi- birtok, az 1/5-e volt khászbirtokok.

harádzs /harács /dzsizje, császár adója:

Az oszmán-török birodalomban és a török hûbéres tartományokban (pl. Havasalföld) elterjedt az állami adó. Mo-on a legfontosabb állami adó volt, értéke 50 török akcse (= 1 magyar forint), és a "császár adójának" nevezték. Kezdetben csak azok a ráják fizették, akik 300 akcse értékû ingósággal (állat, termény, berendezés) rendelkezett. 1578-tól a nem mohamedán hitû családfõkre , rájákra (fejadó) vetették ki. A törökök az adókat illetõen is alkalmazkodtak a helyi szokásokhoz, az állandóan emelkedõ összegû ~ kivetésérõl és behajtásáról a defterdár gondoskodott. A harádzs szóból ered a harácsol szó is.

kettõs adózás/hódoltsági adózás:

a mo-i török hódoltság sajátos viszonyait reprezentáló adózás, mely egyedülálló volt mind a Balkánhoz, mind az ázsiai török peremterületekhez képest. Az Oszmán Birodalomnak nálunk soha nem sikerült szert tenni abszolút hegemóniára, még az elfoglalt országrészen belül is osztozkodni kényszerült- közigazgatási, bíráskodási, adózási téren egyaránt - a magyar állammal, a nemesi vármegyékkel, a földesurakkal. A Királyi Mo. a hódolt terület lakosságát felmentette a kapu- ill. a hadiadó felének fizetése alól, de - s ez a lényeg - nem mondott le róla teljesen. Ezek beszedését a magyar földbirtokosok fegyveres adóbeszedõire bízták (a Szerémséget kivéve, ez ugyanis a természeti akadályok miatt szinte megközelíthetetlen volt). Ezzel egyidõben a települések adófizetõ lakosai pénzzel és terménnyel szolgáltak a földesuruknak, a kapuadót, évi 1 magyar forintot, ill. a harádzsot pénzben fizették. Jelentõs teher volt az egész hódoltságra kiterjedõ állami robot is, s a különbözõ csúszópénz. A kettõs adóztatás kialakulásának legfõbb oka az volt, hogy a török nem tudta az egész Mo.-t elfoglalni.

török hódoltság:

A török hódítók által megszállt mo-i terület a 16-17. sz-ban .(Nagyalföld, Dunántúl nagy része, Duna-Tisza-köze) 1541-ben a török kardcsapás nélkül elfoglalta Budát. A ~ az ország pusztulását okozta, mert a török hazánkat csak Bécshez vezetõ felvonulási útvonalnak tekintette. A törökök, hogy stabilizálják Mo-on hatalmukat: átszervezték a közigazgatást (lásd. vilajetek, szandzsákok), a birtokrendszert és az adóztatást. A szpáhi-birtokokon folyó rablógazdálkodás, a rendkívüli állami adók hatására falvak százai néptelenedtek el. Ekkor más népek (szerbek, bosnyákok, horvátok, szlavónok, szlovákok, rutének és románok) is kezdenek beszivárogni, s Mo. soknemzetiségû ország lett.

végvárak:

Mo.-on a török veszély elhárítására épült várak. Miután a törökök berendezkedtek Mo.-on, szükségessé vált az országon belüli új védelmi vonal megteremtése. Az 1550-es évek közepétõl a bécsi tanács Mo.-ra számos olasz hadmérnököt küldött, akik a korszak haditechnikai követelményeinek megfelelõen átépítették a legfontosabb ~-at ( pl.Gyõr, Szigetvár, Eger). A ~-k legfõbb feladatuk a határok megvédése, az utak és vízi átkelõhelyek biztosítása, az ellenség utánpótlásának megakadályozása, az adott körzet lakosainak és értékeinek megóvása. A végvárrendszer azAdriai-tengerparttól indult, s keresztülvágott Horvátországon és Szlavónián. A Dunántúlon Szigetvárra és a Dráva-menti várakra, késõbb a Balaton mellékiekre támaszkodott. Legjelentõsebb pontjai: Kanizsa, Gyõr, Komárom; északon: Érsekújvár, Kassa, Szatmár, kelet felõl: Várad, Gyula, Lippa és Temesvár vigyázta a török mozdulatait. A falsíkból ékszerûen kiugró ötoldalú bástyákat (ún. olasz-/fülesbástya ) építettek. Ezeknek a védõi oldalt tûz alá vehették a falakat megmászni igyekvõket, míg maguk védve voltak a belövések ellen. A drága kõvárak mellett építettek "magyar módra" palánkvárakat is. Tölgyfagerendákat vesszõfonással kötötték egybe, közé földet döngöltek, majd - a tûz elleni védekezésül -kívülrõl sárral betapasztották. 1556-tól a ~-k a haditanács hatáskörébe kerültek, s így lehetõség nyílt a várrendszer egységes és szakszerû irányítására.

végvári vitézek:

A több tízezer fõs végvári katonaság önálló társadalmi réteggé fejlõdött, amely a nemesség és a parasztság között helyezkedett el. Maga is privilegizált (kivételt nyújtó ) státuszra törekedett, s jobbára a nemességgel tartott. Tagjai között képviseltetve volt minden társadalmi réteg. A fõuraktól kezdve - akikbõl persze többnyire kapitányok, vagy fõtisztek lettek - a kisnemeseken át a jobbágyokig , õk így akartak kitörni a sanyarú sorsból. Sokszor zsoldtalansággal küszködtek (vö. "Se pénz, se posztó."),ezért úgy igyekeztek segíteni magukon, hogy elvették a parasztoktól azt, amire szükségük volt. Részt vettek a marhakereskedésben, a végvárak mellett földet, szõlõt hasítottak ki, s azt mûvelték. Gyakran megszerezték a kocsmáltatás jogát is. Az 1670-1680-as években többször megpróbálta az udvar a ~-ot megszûntetni, de ezek a próbálkozások politikai következményekkel jártak (ld. Thököly-felkelés).

vitézlõ rend:

A 16. században a nemesség és a jobbágyság között elhelyezkedõ új társadalmi réteg alakult ki: a vitézlõ rend, mely a török elleni harcokra szervezõdött hivatásos katonaréteg volt. Tagjai általában birtokukat vesztõ nemesek, jobbágyok, végvári vitézek voltak. 1670- tõl, ill. a 18. sz. elején a Habsburgok a végvári vitézek nagy részét menesztették, s a jobbágyságba süllyesztették. Ennek zöme "gyermekségétõl fogva a végvárakban karddal szolgált." A többi osztálytól és rétegtõl való fokozatos elkülönülésükre a háborús viszonyok állandósulása, ill. Magyarország területi egységének széthullása ad magyarázatot. Viszonylag magas létszámuk okát megtalálhatjuk az 1547. évi törvénybõl: "Fölös számban van szolgálni kész ember, ki birtokiból kiûzetett. Ezek helyeztessenek a végvárakba." A vitézlõ rend tagjai szabadabban éltek, azonban megélhetésük korlátolt volt. Az ugyanebben idõben szintén újonnan kialakult hajdúk rétegébõl elõfordult, hogy beleolvadtak ebbe a rendbe.

drinápolyi béke:

1568. márc.-ban Habsburg Miksa magyar király és II. Szelim török szultán között létrejött egyezmény, amely a század végéig (a 15 éves háborúig) rögzítette Magyarországnak a török hódoltság, a Habsburg királyság és az Erdélyi Fejedelemség közötti felosztását. Ezzel I. Miksa tudomásul vette az 1552-1566 közötti török hódításokat, sõt évi 30 ezer magyar arany tiszteletdíj fizetésére kötelezte a szultán. Lezárta a török hódítás 3. szakaszát is.

speyeri szerzõdés:

1570-ben János Zsigmond békét kötött Habsburg Miksával a Rajna-menti Speyerben. Ez a drinálpolyi békével együtt rögzítette az ország 3 részre szakadását. A ~-ben elsõ ízben ismerte el Habsburg uralkodó Erdély önállóságát. Szapolyai János fia (II. János/János Zsigmond) ebben az egyezményben lemondott a király címrõl, mert az országrész államformáját fejedelemségként rögzítették. A ~ sz. János Zsigmond utódai önálló fejedelemként uralkodnak Erdély és a hozzácsatolt Bihar, Kraszna, Közép-Szolnok vármegyék területe felett, a Szapolyi család kihalása után azonban Erdély is a Habsburgokra száll. János Zsigmond kevéssel ezután bekövetkezett halála aktuálissá tette a trónutódlás kérdését, de a Habsburgok nem voltak elég erõsek ahhoz, hogy szerzõdésben rögzített jogaiknak a török ellenében érvényt szerezzenek. Az erdélyi rendek -török támogatással-Báthory Istvánt, K- Mo. legnagyobb földbirtokosát választották meg fejedelmükké 1571- ben.

tõzsér (tuddzar, tüddzar[arab] kereskedõ, vagy Tauscher [ném.] cserélõ, kereskedõ): marhakereskedõ.

Az árutermelés fejlõdésével fellendült a mo.-i marhakereskedés is. A ~-ek az alföldi mezõvárosokban felvásárolták a nyugati piacon keresett magyar szarvasmarhát, majd nagy haszonnal eladták. Nagyrészt paraszti, szabad királyi városok, khász-birtokok városainak polgárai, és kisnemesi származásúak voltak (de lehettek török elõl menekült nemesek is). Nagyon gyorsan gazdagodtak. A 17.sz. derekán azonban a Habsburgok a közvetítõ kereskedelembõl származó haszon miatt monopolizálták a marhakereskedelmet. Idegen kezekbe adták azt, s ez a magyar ~-eket tönkretette. Ilyen család volt pl. a Thököly család is. Az 1650-es évektõl sok ~ elszegényedett, s ez a hazai tõkeképzõdést erõteljesen hátráltatta.

hajdúk:

A 15.sz. végétõl, a szarvasmarha-kivitel fejlõdésével kialakult marhapásztor, fegyveres állathajtó réteg. Nevük a "hajtó", "hajdó" szavakból ered ([lat.] bubulci haidones) A török háborúk katonaigényét kihasználva (s félve az örökös jobbágyság terhétõl) fegyverforgató csoporttá alakultak át (ld. Dózsa-felkelés) A ~-k szökött jobbágyok, kisnemesek, mezõvárosok polgárai, végváriak, székelyek, jászok, kunok közül kerültek ki. A 16.sz.-tól terjed el körükben a lovas hadakozás. A 15 éves háború alatt jelentõsen megnõ létszámuk (25-30 ezer fõ). A Bocskai-szabadságharc idején nõtt meg katoni jelentõségük, s ezt követõen az Erdélyi fejedelemség életében meghatározó szerepet tudtak betölteni (ld. pl. Báthori Gábor elmozdítása).A 17-19.sz.-ban már nem katonai, hanem uradalmi rendfenntartó alkalmazottak ("botos legények") némi járandóság fejében.

unitárius vallás:

A reformáció talaján a 16.sz.-ban önállósult protestáns egyház, amelyet Erdélyben Dávid Ferenc alapított. Hitelvei az antitrinitáriusok szentháromságot tagadó radikális, panteista, humanista eszméibõl alakultak ki. De hatott a ~ -ra az anabaptisták gyermekkeresztség tanítása is. Az Európa szerte üldözött irányzat János Zsigmond idején, 1568-tól (a tordai ogy.) az erdélyi négy bevett vallásfelekezet közé került, de a katolikus Báthory István fejedelem már üldözte híveit. Ezért a radikálisabb eszméket hirdetõ Dávid Ferenc helyett (1579-tõl) a mérsékeltebb irányzat képviselõi érvényesültek. Az unitárius név e mérsékeltekre vonatkozott 1600-tól. A radikálisok közül sokan a zsidókhoz kapcsolódtak ( szombatosok). I. Rákóczi György, majd az ellenreformáció üldözése során az unitáriusok száma erõteljesen megcsappant a 18. sz. közepére.

tordai egyezmény:

A ~-t megelõzõen 1557-ben Erdélyben a lutheránus vallást egyenrangúnak fogadták el a katolikus vallással, majd 1564-ben kimondták a lutheránusok és a kálvinisták vallásszabadságát. A ~-n pedig az említett 3 vallás mellett az unitáriusok is megkapták a szabad vallásgyakorlat jogát. A Tordán tartott 1568. évi országgyûlés Európában elõször hozott olyan határozatot, amely a vallásszabadság elemeit magába foglalta, eszerint a prédikátorok szabadon terjesztik nézeteiket. Az egyezmény a következõket tartalmazta: igehirdetés saját értelmezés szerint, a község olyan prédikátort tarthatott, amely megfelelt neki; senki sem, még az egyházkerületek vezetõi sem bánthatták a prédikátorokat; vallásáért senkit sem érhet hátrányos megkülönböztetés; nem lehet senkit hitbeli tanításért fogságba vetni vagy elhurcolni. A ~-t kedvezõen befolyásolta az az álláspont, hogy a hitet Isten ajándékának tekintették.

"kálvinista Róma" (Debrecen):

A reformáció elterjedésével 1540-re a lakosság felvette az evangélikus, majd a református vallást, melynek bázisai a mezõvárosok és a végvárak voltak. (Debrecen is mezõváros volt, ahol a tehetõs tõzsérek éltek.) Mélius Juhász Péter (a "magyar Kálvin"), az elsõ debreceni református püspök, a debreceni hitvallás alapján megszervezte a református egyházat, melynek központja Debrecenben volt.

15 éves háború:

I. Rudolf (Miksa utódja) (1576-1608) bigott katolikusnak tartotta magát, így elsõ számú feladata a pogány török hatalmának megtörése volt. A defenzív hadmûveletekrõl az offenzív hadmûveletekre tért át, és megindította a ~-t a török ellen, ami 1591-1606-ig tartott (a szultán Sziszek elleni 3 sikertelen ostrom után 1593-ban hadüzenetet küldött a császárnak. Hivatalosan innen számítják a ~ kezdetét), de 1593-ig még hadüzenet nélkül folytak a harcok. 1595 tavaszán bekapcsolódott a harcokba Báthory Zsigmond (erdélyi fejedelem) is. A kezdeti sikerek- Esztergom, Visegrád, Vác császáriak általi elfoglalása után Báthory Zsigmond serege nagy gyõzelmet aratott a visszavonuló török sereg egy része felett Gyurgyevónál- után elõször Eger (1596) veszett el, majd Mezõkeresztesnél is csúfos vereséget szenvedtek a Habsburgok (1596. okt.), aminek legfõbb oka a császári sereg szervezetlensége, fegyelmezetlensége volt. Ezután a harcok elhúzódtak, a zsoldosok garázdálkodtak, hûtlenségi perek, ellenreformáció folyt. Ez váltotta ki Bocskai István fegyveres ellenállását, melynek eredményeképp elérte, hogy 1605-ben megválasszák Mo. fejedelmévé. (szerencsi országgyûlés) 1606. júniusában aztán létrejött a felkelést lezáró bécsi béke, majd még ugyanebben az évben a 15 éves háborúnak véget vetõ zsitvatoroki béke (nov. 11.) is, amit Bocskai István közvetítésével sikerült megkötni a bécsi udvar és a török Porta között

hûtlenségi/ felségsértési/fiskális per:

Az udvar által fizetett idegen és magyar zsoldosok zsoldja 5 millió forint lett volna, ám a királynak csak évi 3 millió forint jövedelme volt. Ezért pereket indított a magyar fõurak ellen, általában koholt vádak alapján. Ezek a perek többnyire jószágvesztéssel végzõdtek. A pereskedésbõl származó "bevételek" a kincstár vagyonát növelték. A cél a pénzszerzés volt, ezért elsõsorban nagyobb birtokosokat igyekeztek ilyen perbe fogni. A ~-ek is hozzájárultak a robbanásig feszült hangulatban a Bocskai István által vezetett fegyveres ellenállás kibontakozásához.

bécsi béke:

1) 1606. jún. 23-án jött létre Bécsben I. Rudolf király (1576- 1608) és Bocskai István között. I. Rudolf magyarokkal méltányosabb bánásmódot képviselõ Mátyás fõherceget (a késõbbi magyar királyt (1608-1619)) bízta meg a tárgyalásokkal. Elismerte a magyarországi rendek, a protestánsok szabad vallásgyakorlatát (kivéve a mezõvárosokat és a falvakat). Kimondták, hogy Mo.-t saját törvényei szerint a nádor és a magyar tanács által kell kormányozni, a közhivatalokba csak magyarok nevezhetõk ki, Erdély függetlensége pedig helyreállt Bocskai uralma alatt. A király kötelezte magát, hogy a törökkel is békét köt (zsitvatoroki béke). Partiumon kivül Bocskai birtokaiként a fejedelemséghez csatolták Ugocsa, Bereg és Szatmár megyét, valamint Tokaj várát, a vele járó javadalmakkal együtt. Férfiági utódai is megkapják a birtokukat, de azok halála után az ország törvényes királyára, ill. koronára szállnak a birtokok. Egyébként a kezén lévõ egyéb területet Bocskai átadta a királynak, a ~ intézkedik még arról is, hogy a Szent Koronát hozzák Mo.-ra, s hogy a törvénysértõ királyi rendeleteket meg kell változtatni. Ez a békekötés volt a 17.sz.-i függetlenségi harcok jogalapja.
2) 1624. máj. 8-án II. Ferdinánd király és Bethlen Gábor közözött kötött béke, amely megerõsítette a nikolsburgi békét.

zsitvatoroki béke:

1606. nov.11.: A 15 éves háborút lezáró béke. I. Rudolf király Bocskai közvetítésével kötötte meg a törökkel. Mindkét félnek meghagyta a 15 éves háború alatti hódításait, de megszüntette a Habsburg királyok részérõl a töröknek fizetett évi adót. Egyszeri ajándékként azonban a császár 200 ezer forintot küldött a Portának. A békében  megállapodtak arról is, hogy várakat vívni, rabokat ejteni tilos, a jelenlegi rabokat kölcsönösen kiadják, a török adót a hódoltsági falvak bírái szedjék össze, ne a török katonák, azon nemesek, akik a királynak nem adóznak, azok a töröknek se fizessenek adót, és vagyonukban és személyükben szabadok legyenek. A ~ megkötéséhez a törökök gyengülése is hozzájárult, hiszen így megnyugtatóan sikerült a két fél közötti ellentéteket elsimítani. A törökök katonai erejét 1603-tól a perzsák támadásai, és a kisázsiai felkelések kötötték le

parasztvármegye:

a parasztság önvédelmi szervezete a 16-18.sz.-ban. Célja: ellenséges törökök, ill. magyar csapatok fogadására készüljenek fel, és biztosítsák a belsõ rendet. Kialakulásának oka: az ország 3 részre szakadása, mert a jobbágyok létbiztonsága katasztrofálissá vált, melyet súlyosbított a magyar és idegen katonaság féktelensége is. A parasztok tehetetlenségüket kihasználva fölfegyverkeztek, és paraszti önvédelmi szervezeteket alakítottak ki. A királyi országrész minden megyéjében volt ilyen, a hódoltságban a Dunához közeli részen; csak az Erdélyi Fejedelemségben és az ország délszláv lakta területén nem alakult ki ~. Egy-egy megyén belül területileg nem különült el a nemesi és paraszti vármegye. A ~-k viszonylagos szabadságának ideje a 17. sz. a nemesi befolyás kezdetei 1653-1664 közé tehetõk. A ~ felbomlása: A török kiûzése után a nemesi vármegye fennhatósága alá vonta a ~-t, így a ~-k elvesztették jogaikat. A ~-k elhaltak, és megszûnt a fölfegyverkezett parasztság közbiztonsági szerepe is, ugyanis az állandó megyei fegyveres erõ ezt biztosítja.

linzi béke: (KÖV.)

1645. dec.16.: az 1644-45-i hadjáratot befejezõ béke III. Ferdinánd (1617-37) és I. Rákóczi György, erdélyi fejedelem közt. A 30 éves háború idején indított hadjárat eredményeként biztosította az erdélyi fejedelemség és a magyarországi rendek számára az elsõ (1606) és második (1624) bécsi békében foglalt és az 1608-as pozsonyi országgyûlésen hozott törvényben megerõsített jogokat, kiterjesztette a protestáns vallásszabadságot a mezõvárosok és falvak lakosságára is. A fejedelem kielégítésül megkapta Tokaj várát, Tarcalt, Regécet, Ecsed várát és életében birtokolhatta az 1621-es nikolsburgi békében megjelölt 7 felsõ-magyarországi vármegyét. Szabolcs és Szatmár megyét Rákóczi fiai is örökölhették. A királysághoz tartozó egyéb, kezén levõ területeket (pl. bányavárosok) visszaadta és kötelezte magát, hogy nem avatkozik többé a királyság ügyeibe. A fejedelem megfogadta, hogy felbontja a franciákkal és svédekkel kötött szövetséget, hogy seregét visszavonja az általa birtokolt területekre, hogy mint fejedelem nem avatkozik a királyság ügyibe többé.

nikolsburgi béke:

Csehországban 1621-ben kötötte Bethlen Gábor és II. Ferdinánd. A béke következtében Bethlen Gábor visszaadta mo-i foglalásai jelentõs részét és a királyi címet (a Szent Koronát is visszaszolgáltatta). Birtokadományait a következõ országgyûlés vizsgálja felül. Cserében élete végéig megkapott 7 mo-i vármegyét (Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Bereg, Zemplén, Borsod, Abaúj) és a birodalmi hercegi címet. Személyes kielégítésképpen a sziléziai Oppelnt és Ratibort kapta meg, melyet unokaöccse örökölhetett. II. Ferdinánd pedig kötelezte magát az 1606-os bécsi béke és az 1608-as törvények betartására. II. Ferdinánd a béke értelmében a végvárak fenntartására a birodalmi segélybõl 50 ezer forintot ad Bethlennek.

Erdély aranykora:

Bethlen Gábor 15 éves uralmát (1613-1629) ~-nak is szokták nevezni. Bethlennek sikerült a külsõ és belsõ háborúktól pusztuló országrészt hatékony központi kormányzattal a további romlástól megmenteni, gazdaságilag és kulturálisan is felfejleszteni. Így sikerült Erdélyt bekapcsolni az európai államok rendszerébe. A ~-t dolgozta fel Móricz Zsigmond az Erdély-trilógiában.

Erdély hanyatlása:

Erdély aranykorát Bethlen Gábor (1613-29) idõszakaszában élte. A legfõbb politikai koncepció: az ország egyesítése Erdélyre támaszkodva. Ezt a politikát a Bethlen Gábort követõ fejedelmek továbbvitték. I. Rákóczi György (1630-48) megfontolatlansága Erdélyt a romlásba vitte. Õ ugyanis egy új elemet iktatott be a politikába: Lengyelország elfoglalását. Ez a terv két okból is veszélyes volt számukra:

1) A Lengyelországra támaszkodás sértette a Habsburg érdekeket, ugyanis ez konfliktusokhoz vezethetne a Habsburg-ház és a törökök közt.

2) Ha elfoglalnánk Lengyelországot, s egyesülnénk, az Erdélyi Fejedelemség - Lengyelországgal kiegészülve már mint nagyhatalom- lehetõséget kapna a királyi Magyarország elfoglalására, amely komoly katonai ellenfelet jelentene a török számára.

A 30 éves háború lezárásával a Habsburgok is aktívabb keleti politikába kezdtek, s a Török Birodalom is erõre kapott. 1649-ben III. Ferdinánd (1637-57) és IV. Mehmed újabb 22 évre meghosszabította a zsitvatoroki békét. Mindezek ellenére a fejedelem 1657-ben betört Lengyelországba, és svéd segítséggel sikereket ért el. A szultán, mivel korábban megtiltotta a támadást, a krími tatárokat küldte az erdélyi-svéd csapatokra. Rákóczi seregét foglyul ejtették és a Krím félszigetre hurcolták (1657). II. Rákóczi György pedig 1660-ban Szászfenesnél súlyos vereséget szenvedett a töröktõl. Maga a fejedelem belehalt sérüléseibe. Halála után megindul a trónért való harc. A két jelöltet: Barcsdy Ákost és Kemény Jánost a török nem fogadta el fejedelemnek ezért a harmadikat, Apafi Mihályt, aki megfelel a török vazallitásnak, választják fejedelemmé. 1661-90 uralkodik Erdélyben. Nagyon befolyásolható ember, a török már 1660-ra elfoglalta Váradot, s megkezdték a 6 vilajet kiépítését. Erdély nem önálló nagyhatalom. Erdély elvesztette a lehetõséget is, hogy az országegyesítés kiindulópontja legyen. Így a figyelem a királyi Mo.-ra terelõdött.

rajnai szövetség:

1658-ban több délnémet fejedelem és a svéd király Majna- Frankfurtban szövetséget kötött egymással , mely ~-hez Fro. is csatlakozott a fõ ellenség, Ausztria ellen. A ~ államainak célja a westfaliai béke betartása volt. 1667-ben a szövetség megszûnt. A Zrínyi Miklós vezette 1663-as téli hadjárat a török ellen már a nemzetközi összefogást is kikényszerítette. Így Mo.-ra külföldi segítség érkezett: egyes német birodalmi fejedelmek csapatai, majd a rajnai szövetség német tagjainak hadai és kis létszámú francia önkéntes is.

téli hadjárat:

1663-64. Elõzményei: 1663. Köpürü Mohamed fia Ahmed nagyvezér (1661-76) elindította seregét. A 120 ezer fõs had június végén elérte Budát. I. Lipót Zrínyi Miklóst nevezte ki az egész magyar sereg fõparancsnokának, aki minden energiáját és erejét bevetve készült az összecsapásra. A törököket csak Európa összefogása állíthatta volna meg, de a kontinens hatalmi harcai miatt ez nem valósulhatott meg, de a magyarok szerencséjére és a törökök kárára 40 napig esett az esõ. A nagyvezír meg sem kísérelte Bécs ostromát, helyette a bányavárosokat õrzõ Érsekújvárt vette be. Mire Zrínyi a vár segítségére lehetett volna, a vár parancsnoka jó hónapnyi védekezés után-hogy seregét megmentse-feladta a várat. Zrínyi tervével kikényszerítette a nemzetközi összefogást a török ellen. Még az õsz folyamán megérkeztek a német birodalmi fejedelmek csapatai, majd a rajnai szövetség német tagjainak hada és kis létszámú francia önkéntesek. A Habsburgok spanyol rokonsága és a pápa pénzbeli támogatást nyújtott. A magyar nemesség mégsem akart felállítani egy állandó hadsereget. Zrínyi saját költségén fölszerelt 22-25 ezer fõbõl álló hadsereget állított össze. 1664. februárja: Zrínyi felégette Eszéknél a Dráva hídját, amely eddig a törökök segítségére szolgált. A hódoltság területére 240 km-re nyomult be, félezer km-t harcolva, közben biztosította az utánpótlást. Az eszéki vállalkozás fõ célja: Kanizsa ostromának föltételeinek megteremtése. Febr. végére a várost körbekerítették, úgy tûnt sikerül megtörni az ellenség erõfölényét. Kanizsát nem sikerült visszafoglalni a Habsburg udvar késlekedése miatt. A tollal és karddal küzdõ Zrínyi Miklósban Bécs politikai ellenfelet látott. Fõvezéri kinevezését Lipót még 1664 januárjában visszavonta.

vasvári béke:

1664.aug.10. 1664-ben (a téli hadjáratot követõen ) a török újra támadott. A császár új vezére: Rajmando Montecuccoli, csak akkor szállt harcba, mikor a török 40 ezer fõnyi seregével Bécset veszélyeztette. A nagy huzavonával járó elõkészület ellenére az ütközet váratlan sikerrel végzõdött. 1664. aug.1: Montecuccoli parancsnoksága alatt küzdõ sereg , a 7 órán át tartó csatában gyõzelmet aratott a török felett. Ismét ünnepelt a keresztény világ. Még a hadmûveletek folyamán elkezdték kigondolni az általános támadás terveit. Egy hónappal ezután fény derült rá, hogy a császári udvar már a gyõzelem utáni 10. napon (aug.10) megkötötte a ~ -t, a szövetségesek tudta nélkül. A béke az elõzõ évek minden hódítását a szultán kezén hagyta! A török kezén maradt Várad, Érsekújvár és 4 felsõ mo-i vármegye; Erdélybõl a török és a császári katonaság elvonult. A szerzõdõ felek kötelezték magukat arra, hogy a magyarokat nem segítik, sõt kölcsönösen tájékoztatják egymást a magyarok ellenséges terveirõl. (pl. Wesselényi-féle rendi ellenállás idején) Következmény: Mivel a szentgotthárdi gyõzelem után a m. közvélemény elõnyös békére számított, a ~ felháborodást keltett, ami a Wesselényi-összeesküvésbe torkollott.

jogeljátszás elmélete([német] Verwirkungstheorie):

Lényege: I.Lipót (1657- 1705) kimondja, hogy a magyarok a rendi ellenálással eljátszották a jogaikat, azaz törvénytelenül keltek fel törvényes uralkodójukkal szemben. Tehát az uralkodó kötelessége, hogy visszaállítsa a törvényes rendet, a magyarok jogait említésen kívül hagyva. Ez gyakorlatban a következõt jelenti:

-1671-ben bevezetik az új adórendszert -10 szeresére növeli az absz. költségeit, s ezt a magyar parasztságra hárítják.

-1672-ben elbocsátják a végvári vitézek 2/3-adát, így 12 ezer helyett csak 4ezer marad.

-külföldi zsoldosokat hívnak, akiket nem akadályoznak meg a dúlásban, fosztogatásban

-megszûntetik a rendi intézményeket, DE nem az összeset

-1673-tól törvényes perek keretében elítélik a protestánsokat, összeesküvéssel vádolva - 730 fõt rendelnek Pozsonyba a bíróság elé

-1674-tõl gályarabságba küldik azokat, akik a börtönben nem tértek át, vagy nem mentek önkéntes számûzetésbe-->nemzetközi felháborodást váltott ki, s 1676-ban I. Lipót kénytelen volt visszavonni e rendelkezést. Jogtalanságának elismerése súlyos tekintélyveszteséget jelentett. A jogeljátszás elméletét még 1849-ben is érvényesítették az abszolutizmus bevezetésének eszközeként.

Bocskai politikai végrendelete:

1606.dec.29-én meghalt Bocskai István erdélyi fejedelem. Ebben az évben írta meg a ~ -t, mely az egész századra irányt szabott. Lényege: míg a németek uralkodnak a magyarok felett, szükséges egy magyar fejedelem Erdélyben; ha pedig magyar kézbe kerül Mo. koronája, attól még megmarad az Erdélyi Fejedelemség, így az õ feladatuk a magyar királyság segítése lesz. Bocskai végrendeletében említi a kettõs Mo. elképzelését, mely szerint a királyi Mo. -on a Habsburgok révén biztosítják az egész ország számára a török megfékezéséhez szükséges külsõ támogatást. Másrészt a magyarok vezetése alatt álló Erdély szükség esetén török segítséggel a kir. Mo-n korlátozni tudja a Habsburgokat, nehogy a magyar nemesség kimaradjon a hatalomból.

Szent Liga:

1684-ben jött létre XI. Ince pápa kezdeményezésére. Ebbe a törökellenes szövetségbe tartozott a Habsburg Birodalom, Lengyelország, Velence és a pápa. (Késõbb, 1686-ban csatlakozott hozzá Oroszország, s a bajor , a szász és a brandenburgi választó fejedelem is küldött zsoldosokat.) A pápa elérte, hogy XIV. Lajos ne támadja meg a Habsburgokat a törökellenes harcok idején. A ~ -nek viszont Mo. formálisan lehetett tagja, így az ország felszabadítása után a Habsburgok Mo-t meghódított területnek tekintették. (Amint ezt Zrínyi Miklós elõre jelezte.)

karlócai béke:

1699. január 26.: a török háborúk idején elpusztult Karlóca falu (Szerém vármegye) mellett kötött béke a törökök és a Szent Ligába tömörült hatalmak (Ausztria, Velence, Oroszország, Lengyelország) között. A törökök kénytelenek voltak lemondani a Temesköz, Maros-Tisza közének és Temesvárnak a kivételével minden magyar hódoltsági területrõl. A szultán ígéretet tett, hogy a jövõban nem támogatja a magyar Habsburg-ellenes erõket; Thököly Imrét és bujdosó társait a magyar határtól messze, a Török Birodalom belsejében telepítik le. A Porta elismerte Erdély Habsburg- fennhatóságát. A 16 évig tartó háborút lezáró ~ 25 évre szólt. Ezzel lényegében megszûnt a Mo-ra nehezedõ másfél évszázados török hódoltság. +gy elhárult az akadály az ország területi, politikai és közigazgatási egyesítése elõl.

Diploma Leopoldinum:

I. Lipót (1657-1705) 1690. okt. 16-án, Bécsben kibocsátott rendelete, amely a Habsburg uralom alá került Erdély politikai jogállását és belsõ rendjét szabályozta. Meghagyta a fejedelmi és a rendi önkormányzat addigi szervezetét, biztosította a négy ún. bevett felekezet jogait és szabad vallásgyakorlatát, a kereskedelem szabadságát. A fizetendõ adót békében 1 millió Ft-ban, háború idején 400 ezer Ft-ban határozta meg. A Diploma Leopoldinum gyakorlati következményeként Erdély az élére állított kormányzótanács (gubernium) útján közvetlenül a bécsi udvari kancellária irányítása alá került. 1691. dec. 4-én I. Lipót ünnepélyes formában kiadta az 1690-es ~ -t, azzal a változtatással, hogy további intézkedéseket ígér a vallási kérdésben és a rendi kiváltságok értelmezésében.

újszerzeményi bizottság:

A török elleni harc befejeztével felállított ~ (Neoacquistica Commissia- 1688-1709) a töröktõl visszafoglalt területeket visszaszolgáltatta korábbi tulajdonosainak a (birtok) tulajdonjogot igazoló oklevéllel és a birtok értékének 10%-a ellenében. Ezt a 10%-ot fegyverváltságnak nevezzük. A visszafoglalás költségeit "próbálták" ezzel fedezni (ilyen címen szedték be). Emellett feltétlen Habsburg-hûséget követeltek meg. A ~ feladata az volt, hogy elérje, hogy minél kevesebb birtok kerüljön vissza a köznemesség kezébe. Ugyanakkor az idegen tábornokoknak, hadiszállítóknak, tisztviselõknek egész megyéket adományoztak.